2011. 01. 28. -- A 2011. évi adótörvények és a változások


(Forrás: Adó online és CompLex Net Jogtár)

  1. 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról (változások)
  2. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról (változások)
  3. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról (változások)
  4. 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról (változások)
  5. 2010. évi XCIV. törvény az egyes ágazatokat terhelő különadóról (változások)
  6. 2006. évi LIX. törvény az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról (változások)
  7. 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról (változások)
  8. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól (változások)
  9. 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről (változások)
  10. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
  11. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
  12. 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról
  13. 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról
  14. 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól
  15. 1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról
  16. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
  17. 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról

Magyarázatok a személyi jövedelemadó 2010–2011. évi változásaihoz
1. Az adó összege
Az adó összegét 2011-ben a minden jövedelemre vonatkozóan egységes, arányos adókulcs, a jövedelmekből adóalap-kiegészítéssel képzett adóalap, a családi kedvezménnyel csökkentett összevont adóalap, a bérjövedelmek adójából levonható adójóváírás, az összevont adóalap adójából továbbra is érvényesíthető adókedvezmények, adó-visszatérítések és az egyes külön adózó jövedelmek esetében fennmaradó kedvezmények határozzák meg.
1.1. Egységes, arányos adókulcs
A személyi jövedelemadó-törvény (Szja-tv.) a 2011. évtől a jövedelemre és adókötelezettségre vonatkozó általános szabályok között fő szabályként rendelkezik az adó mértékéről, amely - egyes kivételekkel – az összevont adóalapra és valamennyi külön adózó jövedelemre (az ingó és ingatlan átruházásából származó jövedelemre, a kamatjövedelemre, az osztalékból, árfolyamnyereségből, ellenőrzött tőkepiaci ügyletből, nyereményből származó jövedelemre stb.) egyaránt egységesen 16 százalék (Szja-tv. 8. §).
Kivétel a tartós befektetésből származó, a lekötés három év után történő megszakításakor megállapított jövedelem 10 százalékos adókulcsa [Szja-tv. 67/B. § (5) bekezdés].
Ugyancsak kivétel az egyéni vállalkozó vállalkozói adóalapja után fizetendő személyi jövedelemadó, amely – már 2010. második félévétől – a társasági adó mértékével azonosan – 500 millió forint éves adóalapig 10 százalék, a meghaladó részre 19 százalék [Szja-tv. 49/B. § (9) bekezdés]. Ugyanakkor azonban az egyéni vállalkozó által költségként elszámolt, az összevont adóalapba számító vállalkozói kivétre és a vállalkozói osztalékalapra 2011-től szintén a 16 százalékos adómérték vonatkozik.
1.2. Az adó alapja
Az adót az adóköteles jövedelemre, illetve külön rendelkezés alapján a jövedelemből képzett adóalapra vetítve kell meghatározni.
1.2.1. Jövedelem, bevétel, költség
A törvény az eddigi gyakorlattal egyezően új rendelkezésben tartalmazza a jövedelemre vonatkozó általános szabályokat. Eszerint a jövedelem a magánszemély által más személytől megszerzett bevétel egésze, vagy a bevételnek e törvény által elismert költséggel, igazolás nélkül elismert költséggel, vagy átalányban meghatározott költséggel csökkentett része, vagy a bevétel e törvényben meghatározott hányada. A rendelkezés utal arra is, hogy mindez alól kivétel az olyan bevétel, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni.
A költségelszámolás általános elve változatlan: bármely költség csak egyszeresen, egy alkalommal – a törvényben meghatározott kivételekkel – legfeljebb a bevétel mértékéig vehető figyelembe. Igazolás nélkül elismert költség érvényesítése esetén az adott költség címén a jogszabályban meghatározott mértékig minden kiadást elszámoltnak kell tekinteni. Átalányban vagy a bevétel hányadaként meghatározott jövedelem/költség esetén a bevétel más költséggel nem csökkenthető [Szja-tv. 4. § (2) és (4) bekezdés].
A jogalkalmazást segíti elő az a módosítás, amely – összhangban azzal, hogy a munkaeszközök, munkafeltételek esetleges magáncélú igénybevétele esetén nem keletkezik bevétel – egyértelműen kimondja a lakáson kívül folytatott tevékenységhez szükséges munkaeszközök, munkafeltételek magánszemélyt terhelő költségeinek elszámolhatóságát akkor is, ha a magáncélú igénybevétel nem zárható ki. Az előzőek alól továbbra is kivétel, ha a törvény valamely külön rendelkezése adókötelezettséget ír elő (pl. telefonhasználat, helyi utazási bérlet, hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás, iskolarendszerű képzés) [Szja-tv. 4. § (1) bekezdés].
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szabályai szerint létesített munkaviszonyban foglalkoztatott részére a magánszemély által az egy napi munkáért kifizetett munkabérből a minimálbér napi összegének kétszeresét meghaladó mértékű kifizetés 2010. augusztus 1-jétől nem minősül elismert költségnek [Szja-tv. 3. számú melléklet V./12. pont; 11. számú melléklet IV./15. pont].
1.2.2. Az összevont adóalapba tartozó jövedelmek
Az egységes, arányos adókulcs szempontjából a jövedelmek összevonásának 2011-től már nincs jelentősége, azonban a családi kedvezményt és egyes adókedvezményeket továbbra is csak az összevont adóalappal, illetve annak adójával szemben lehet érvényesíteni, ezért a magánszemélyek jövedelmeinek többségéből továbbra is összevont adóalapot kell lépezni. Az összevont adóalapba tartozik az adóévben adókötelezettség alá eső valamennyi önálló, nem önálló tevékenységből származó és egyéb jövedelem, az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő esetében az átalányadózás szabályai szerint átalányban megállapított jövedelem is. Ha a jövedelem után a magánszemély (pl. külföldi magánszemély, vagy a bevétel nem kifizetőtől származik) kötelezett a társadalombiztosítási járulék, vagy az eho megfizetésére – kiéve, ha például mint egyéni vállalkozó azt költségként számolja el – az adóalap-kiegészítés kiszámításához jövedelemként a bevételből megállapított jövedelem 78 százalékát kell figyelembe vennie [Szja-tv. 29. § (1) bekezdés].
1.2.3. Az adóterhet nem viselő járandóság adómentes jövedelem
Az egységes, arányos adókulcs bevezetésével függ össze, hogy az ún. adóterhet nem viselő járandóságok technikai beszámítása az összevont adóalapba szükségtelenné vált. Ezek a jövedelmek 2011-től adómentesek (lásd a 7.1. pontban) [Szja-tv. 1. számú melléklet 1.2., 1.7., 1.8., 1.9., 2.7., 4.5., 4.10., 4.11., 4.12., 4.13., 4.14., 4.15., 4.16., 4.17., 4.18., 4.19., 4.20., 4.21. alpontok].
Kivételt képez a hallgatói munkadíj, amely jellemzően munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles jövedelem. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hallgatói munkadíj az összevont adóalap részeként feljogosít az adójóváírás, családi és más kedvezmények érvényesítésére, továbbá mint járulékalap, jogosít a társadalombiztosítási ellátásokra és szolgálati idő szerzésére.
1.2.4. Az összevont adóalap
Az összevont adóalapba tartozó jövedelmekből az összevont adóalapot 2011-ben a jövedelem 27 százalékának megfelelő összegű adóalap-kiegészítés hozzáadásával (az ún.„bruttósítással”) kell meghatározni. Az adóalap-kiegészítés mértéke 2012-ben a felére csökken, majd 2013-tól megszűnik [Szja-tv. 29. § (3) és (5) bekezdés].
Az összevont adóalapot, azon belül az adóalap-kiegészítés összegét az adóév végén az adóbevallásban vagy a munkáltatói elszámolásban az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett adóalap-kiegészítéstől függetlenül kell megállapítani, mivel az adóelőleg-fizetésnél ismert jövedelemre alkalmazott adóalap-kiegészítés – az elszámolható költségek végleges alakulásától függően – nem tekinthető véglegesnek, azt az összevont adóalapba véglegesen beszámító jövedelem alapján kell véglegesen megállapítani [Szja-tv. 29. § (4) bekezdés].
A családi kedvezményt érvényesítő magánszemély esetében a kedvezmény összege az összevont adóalapot (tehát a „bruttósított” jövedelmeket) csökkenti (lásd a 2. pontot) [Szja-tv. 29/A. § (1) bekezdés].
1.2.5. A kifizetőt terhelő adó alapja
Az egységes, minden jövedelem esetében azonos adókulcs a jogalkotói szándék szerint többek között azt is célozza, hogy a különböző típusú jövedelmek azonos adóterhelésével megszűnjenek az eltérő terheléssel elérhető adómérséklő taktikák. Ezzel függ össze, hogy azokban a törvény által megszabott esetekben, amikor az adót a kifizető a magánszemélynek juttatott jövedelmen felül fizeti meg (lásd a 9. pontban írtakat), a jövedelem 1,19-szeresét kell adóalapnak tekinteni, mert ez jelent annak a jövedelemnek az adóterhelésével azonos adóterhelést, amelyből levonva a 16 százalék adót a magánszemélynek kell megfizetnie.
1.2.6. A jövedelemmel egyező adóalap
A külön adózó jövedelmek magánszemélyt terhelő adójának alapja változatlanul a vonatkozó rendelkezések szerint megállapított jövedelem. Ilyennek minősül
– az ingó-, ingatlanátruházásból származó jövedelem,
– az ellenszolgáltatás nélküli vállalt tartási szerződés alapján nem pénzben juttatott vagyoni érték kivételével az ingó, ingatlan, tartási életjáradéki szerződés keretében történő átengedéséből származó jövedelem,
– a kamatjövedelem, kivéve, ha az olyan vagyoni érték, amelyből az adó levonása nem lehetséges,
– a csereügyletből származó jövedelem,
– az osztalék,
– az árfolyamnyereség,
– az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem,
– a tartós befektetésből származó jövedelem,
– a vállalkozásból kivont jövedelem,
– a társasház, társasüdülő jövedelme,
– a privatizációs lízingből származó jövedelem.
1.3. A külföldön megfizetett adó beszámítása
A külföldön megfizetett adó beszámításának általános szabálya szerint a belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett jövedelem esetében az adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó, de ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a fizetendő adó ilyen esetben sem lehet kevesebb az adóalap 5 százalékánál [Szja-tv. 8. § (2) bekezdés].
Az összevont adóalap adója esetében a külföldön megfizetett adó beszámításáról a törvény külön rendelkezik. Eszerint, ha az adóévi összevont adóalapnak olyan jövedelem is részét képezi, amely után a magánszemély külföldön jövedelemadónak megfelelő adót fizetett – és nemzetközi szerződésből más nem következik -, a számított adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelem adóalapjára az adó mértékével megállapított adó. Ezt a rendelkezést az átalányadózást választó magánszemélynek azon bevétele alapján átalányban megállapított jövedelmére kell alkalmaznia, amelyre vonatkozóan külföldön a személyi jövedelemadónak megfelelő adót fizetett.
Nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár (Szja-tv. 32. §).
1.4. Az adójóváírás
A bérjövedelemmel rendelkezők továbbra is jogosultak adójóváírásra, azonban a módosuló adómértékkel összhangban az adójóváírás mértéke is változik. Az adójóváírásra való jogosultság csak a bérjövedelemmel rendelkezőket illeti meg, kizárólag a bér adójának (16 százalék) összegéig, de jogosultsági hónaponként legfeljebb 12 100 forintig (12 jogosultsági hónap esetén évente összesen legfeljebb 145 200 forintig). Az így megállapított összeg teljes egészében akkor érvényesíthető, ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben nem haladja meg a jogosultsági határt. A jogosultsági határ évi 2 millió 750 ezer forint. Ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben ezt az értékhatárt meghaladja, de nem éri el annak 1 millió 210 ezer forinttal növelt összegét, az érvényesíthető adójóváírás az előzőek szerint kiszámított teljes összegnek a meghaladó rész 12 százalékával csökkentett maradéka. Ez egyben azt jelenti, hogy az adójóváírás évi 3 millió 960 ezer forint összes jövedelem felett nem érvényesíthető. Jogosultsági hónapnak változatlanul az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt az adóévben bér illette meg. Egy adóévben legfeljebb 12 jogosultsági hónap vehető figyelembe, vagyis az a hónap is egy jogosultsági hónapnak számít, amelyben többször vagy több kifizetőtől kapott bérjövedelmet a magánszemély (Szja-tv. 33. §).
Az adójóváírás érvényesíthetőségének meghatározó tényezője a magánszemély összes jövedelme az adóévben, amely a bérjövedelemmel együtt az adóévi valamennyi bevallási kötelezettséggel járó más jövedelem együttes összege.
A magánszemély összes jövedelme az adóévben:
– a magánszemély összevont adóalapja [Szja-tv. 29. § (1) bekezdés] és külön adózó valamennyi jövedelme,
– a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál a vállalkozói osztalékalap is,
– a törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített azon jövedelem, amelyet az összevont adólapba nem kell beszámítani,
– az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás alapjául figyelembe vett bevétel,
– az a bevétel, amelyet külön törvény előírása alapján kell figyelembe venni.
Ugyanakkor nem kell beszámítani
– az ingatlan átruházásából, vagyoni értékű jog visszterhes alapításából, átruházásából (végleges átengedéséből), megszüntetéséből, ilyen jogról való végleges lemondásból származó, az összevont adóalapba nem tartozó jövedelmet,
– a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel bírósági ítélet alapján fizetett összeget,
– az osztalékelőleget.
Az osztalékelőleg osztalékká váló része a beszámoló elfogadásának évében része a magánszemély összes jövedelmének (Szja-tv. 3. § 75. pont).
2. A családi kedvezmény
Az egykulcsos arányos jövedelemadóztatás rendszerében (tehát 2011-től) a családi kedvezmény adóalap-kedvezményként vehető igénybe. E váltás szemléleti alapja az, hogy az állam a gyermek, illetve az eltartott neveléséhez, gondozásához szükséges jövedelmet a családnál visszahagyja, nem adóztatja, kinyilvánítva, hogy e jövedelemhez az adóztató államnak nem lehet köze, abból jövedelemadó címén levonást nem érvényesít. Az adóalap-kedvezmény az ún. összevont jövedelmek adóalapjából érvényesíthető, tehát a tevékenységi (önálló, nem önálló) és az ún. egyéb jövedelmek adóalapja csökkenthető a családi adóalap-kedvezménnyel [Szja-tv. 29/A. §1. bekezdés].
2.1. Eltartottak, kedvezményezett eltartottak
A családi kedvezmény szabályozása továbbra is megkülönbözteti az eltartottak és a kedvezményezett eltartottak körét. Az eltartottak száma lényegében azt fejezi ki, hogy egy család hány gyermekről és más eltartottról gondoskodik, „hány gyerekesnek” számít. A kedvezményezett eltartottak köre azt fejezi ki, hogy az előbbiek közül hány eltartott után jár a családi kedvezmény. (A családi adókedvezmény 2010. december 31-éig hatályos szabályozása is tartalmazta ezt a különbségtételt, azonban a családi adókedvezmény csak legalább három eltartott esetén volt igénybe vehető, tehát a gyermeket nevelő, illetve a más eltartottról gondoskodó családok túlnyomó többsége e kedvezménnyel nem élhetett, ezért indokolt e lényegi meghatározások áttekintése.)
2.1.1. A kedvezményezett eltartott
A családi kedvezményre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában kedvezményezett eltartottnak minősül:
– az, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékot folyósítanak,
– a magzat a várandósság időszakában (fogantatásának 91. napjától megszületéséig),
– az, aki a családi pótlékra saját jogán jogosult, továbbá
– a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély
[Szja-tv. 29/A. § (5) bekezdés].
Ez a következőket jelenti:
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) szerint a családi pótlék nevelési ellátásként, illetve iskoláztatási támogatásként vehető igénybe.
Nevelési ellátás jár a gyermek után a gyermek tankötelessé válása évének október 31-éig. Saját jogán jogosult nevelési ellátásra a tizennyolcadik életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy az iskoláztatási támogatásra való jogosultság megszűnésének időpontjától.
Iskoláztatási támogatás jár
– a gyermek után a gyermek tankötelessé válása évének november 1-jétől a tankötelezettség teljes időtartamára,
– a tankötelezettsége megszűnését követően közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermekre (személyre) tekintettel annak a tanévnek az utolsó napjáig, amelyben a gyermek (személy) a huszadik – a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján fogyatékossági támogatásra nem jogosult, de sajátos nevelési igényű tanuló esetében huszonharmadik – életévét betölti.
A súlyos és halmozottan fogyatékos tanuló (a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 30/A. §) szülője a tankötelezettség teljesítésének formájától függetlenül a tankötelezettség teljesítésének végéig jogosult iskoláztatási támogatásra.
Saját jogán jogosult iskoláztatási támogatásra az a közoktatási intézményben a tankötelezettsége megszűnését követően tanulmányokat folytató személy,
– akinek mindkét szülője elhunyt,
– akinek a vele egy háztartásban élő hajadon, nőtlen, elvált vagy házastársától különélő szülője elhunyt,
– aki kikerült az átmeneti vagy tartós nevelésből,
– akinek a gyámsága nagykorúvá válása miatt szűnt meg,
– aki a Cst. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti személlyel (szülő, örökbe fogadó szülő, e személy házastársa, nevelőszülő, hivatásos nevelőszülő stb.) nem él egy háztartásban,
– vagy, ha az iskoláztatási támogatást – a gyámhivatalnak a szülői ház elhagyását engedélyező határozatában foglaltak szerint – a nagykorúságát megelőzően is a részére folyósították,
annak a tanévnek az utolsó napjáig, amelyben a huszadik – a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján fogyatékossági támogatásra nem jogosult, de sajátos nevelési igényű tanuló esetében huszonharmadik – életévét betölti (Cst. 7-8. §).
2.1.2. Az eltartott
A családi kedvezmény szempontjából eltartott:
– a kedvezményezett eltartott, továbbá
– az, akit a családok támogatásáról szóló törvény szerint a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából figyelembe vesznek.
Az „akit a családok támogatásáról szóló törvény szerint a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából figyelembe vesznek” megfogalmazás alatt személyként azt a kedvezményezett eltartottnak nem minősülő személyt kell érteni, aki közoktatási intézmény tanulója (de már nem jár utána iskoláztatási támogatás) vagy felsőoktatási intézményben első akkreditált felsőfokú iskolai rendszerű szakképzésben, első egyetemi vagy főiskolai szintű képzésben részt vevő hallgató és rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik [Cst. 12. § (1) bekezdés ab) alpont].
2.2. A családi kedvezmény mértéke
A családi kedvezmény – az eltartottak lélekszámától függően – kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként
– egy és kettő eltartott esetén 62 500 forint,
– három és minden további eltartott esetén 206 250 forint
levonás az adóalapból
[Szja-tv. 29/A. § (2) bekezdés].
2.3. A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult személyek
A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult:
– az a magánszemély, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint gyermekre tekintettel családi pótlékra jogosult, kivéve azt a magánszemélyt, aki a családi pótlékot
= vagyonkezelői joggal felruházott gyámként,
= vagyonkezelő eseti gondnokként a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel kapja,
= szociális intézmény vezetőjeként, az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel
kapja;
– a várandós nő és vele közös háztartásban élő házastársa;
– a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek (személy);
– a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély.
A családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek (személy), illetve a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély esetében az említett személy és a vele közös háztartásban élő magánszemélyek közül egy – a döntésük szerinti – minősül jogosultnak [Szja-tv. 29/A. § (3) bekezdés].
A családi pótlékra jogosult magánszemély a vér szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van (ezek együtt: szülő), a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám, továbbá az a személy, akihez a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 72. §-ának (1) bekezdése alapján a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, a saját háztartásában nevelt gyermek, tanköteles gyermekre tekintettel (ideértve a tankötelezettség megszűnését követően közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermekre (személyre) tekintettel annak a tanévnek az utolsó napjáig, amelyben a gyermek (személy) a huszadik – a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján fogyatékossági támogatásra nem jogosult, de sajátos nevelési igényű tanuló esetében huszonharmadik – életévét betölti). (Cst. 7-8. §).
2.4. Jogosultsági hónap
A családi kedvezmény érvényesíthetősége szempontjából jogosultsági hónap az a hónap:
– amelyre tekintettel a családi pótlékot juttatják,
– amelyre tekintettel a rokkantsági járadékot folyósítják,
– amelyben a várandósság orvosi igazolása alapján a jogosultság legalább egy napig fennáll, kivéve azt a hónapot, amikor a megszületett gyermek után a családi pótlékra való jogosultság megnyílik
[Szja-tv. 29/A. § (6) bekezdés].
2.5. A családi kedvezmény érvényesítése, megosztása
A családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után egyszeresen, azonban a jogosulttal közös háztartásban élő házastárssal, élettárssal – amennyiben a gyermeket nevelő egyedülálló családi pótlékát az élettársak egyike sem veszi igénybe – az összeg vagy a kedvezményezett eltartottak megosztásával közösen is érvényesíthető (ideértve azt az esetet is, ha a családi kedvezményt a jogosult egyáltalán nem tudja érvényesíteni). A családi kedvezmény megosztása az adóbevallásban, munkáltatói adómegállapításban – a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek (személy), illetve a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély esetének kivételével – független attól, hogy az adóelőleg megállapításánál mely jogosultnál történt annak figyelembevétele [Szja-tv. 29/B. § (1) bekezdés].
Néhány szemléltető eset a családi kedvezményre való jogosultságra, a családi kedvezmény megosztására:
1. Ha egy házaspár két középiskolás és egy főiskolás gyermeket nevel (a két középiskolás közül az egyik az anya, a másik és a főiskolás az apa gyermeke, továbbá a főiskolai hallgató gyermek rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik), akkor a kedvezményezett eltartottak száma két fő (a két középiskolás gyermek után jár a családi pótlék), az eltartottak száma három fő (miután a főiskolás gyermeket figyelembe veszik fiatalabb testvérei családi pótléka megállapításánál, ezért ő is eltartottnak minősül), azaz a házastársak havonta 2 × 206 250 forint családi kedvezményre jogosultak. (Mindkét szülő jogosult a családi pótlékra, s így a családi kedvezményre is: az anya a saját gyermeke után, mint szülő, a másik két gyermek után, mint a szülő házastársa, az apa saját gyermekei után, mint szülő, a másik gyermek után, mint a szülő házastársa. De természetesen az említett támogatások: a családi pótlék és az adóalap-kedvezmény csak „egyszeresen” vehetők igénybe.)
2. Ha az 1. pont szerinti család esetében a legidősebb testvér befejezi tanulmányait, az eltartottak száma két főre csökken, és e két eltartott (a két fiatalabb testvér) egyben kedvezményezett eltartottnak is minősül. A házastársak ebben az esetben a legidősebb testvér tanulmányainak befejezését követően havonta 2 × 62 500 forint családi kedvezményre jogosultak.
3. Ha két középiskolás és egy főiskolás gyermek a szülők közös gyerekei, de a szülők élettársak, mindkét szülő mindkét középiskolás után jogosult családi pótlékra és így családi kedvezményre is, és bármelyikük is érvényesíti, a főiskolás gyermek mértékére megállapításánál figyelembe vehető.
4. Ha a szülők élettársak, és a két középiskolás gyermek közül az egyik az anya, a másik középiskolás gyermek és egy főiskolás az apa gyermeke, akkor az anya esetében az eltartottak és egyben kedvezményezett eltartottak száma egy fő (az anya a saját gyermeke után jogosult családi pótlékra, és e gyermek után csak ő jogosult). Az apa esetében a kedvezményezett eltartottak száma egy fő (a saját középiskolás gyermeke után jogosult családi pótlékra, és e gyermek után csak ő jogosult), az eltartottak száma két fő (főiskolás gyermekét a családi pótlék mértéke megállapításánál figyelembe veszik). Az anya 1×62 500 forint, az apa szintén 1×62 500 forint családi kedvezményre jogosult havonta. Mivel közös háztartásban élnek, természetesen egyikük sem jogosult a gyermeküket egyedül nevelők magasabb összegű családi pótlékára, de ha valamelyikük nem tudja a családi kedvezményt érvényesíteni, az élettárs a nem érvényesített kedvezményt igénybe veheti.
5. Ha a szülők élettársak, és két középiskolás közül az egyik közös gyermek, a másik középiskolás és egy főiskolás az apa gyermeke, akkor az anya esetében az eltartottak és egyben kedvezményezett eltartottak száma egy fő (az anya a saját gyermeke után jogosult családi pótlékra, és e gyermek után csak ő jogosult). Az apa esetében a kedvezményezett eltartottak száma két fő (mindkét középiskolás gyermek után jogosult családi pótlékra, az egyik után csak ő), míg a főiskolást a családi pótlék mértéke megállapításánál figyelembe veszik (tehát az eltartottak száma az apa szempontjából három fő). Előzőeket figyelembe véve az anya 1 × 62 500 forint, míg az apa 2 × 206 250 forint családi kedvezményre jogosult havonta. Ugyanazon kedvezményezett eltartott után azonban a kedvezmény csak egyszeresen jár, a közös gyermek után célszerűen az apa a 206 250 forint kedvezményt érvényesíti, tehát 2 × 206 250 forint a havonta érvényesíthető kedvezmény. Mivel a szülők közös háztartásban élnek, természetesen egyikük sem jogosult a gyermeküket egyedül nevelők magasabb összegű családi pótlékára, de ha az apa nem tudja a családi kedvezmény egészét érvényesíteni, az élettárs anya a nem érvényesített kedvezményt igénybe veheti.
Példa a családi kedvezmény házastársak közötti megosztására a 2011. évről 2012-ben benyújtandó adóbevallás kitöltésekor

 

Anya

Apa

 

1. Éves vállalkozói kivét

960 000

2 400 000

 

2. Adóalap-kiegészítés [1. × 27%]

259 200

648 000

 

3. Összevont adóalap [1. + 2.]

1 219 200

3 048 000

 

4. Eltartottak száma

8 hónapig 3 eltartottból

 

 

 

1 kedvezményezett eltartott,

 

 

 

 4 hónapig 1 eltartottból

 

 

 

1 kedvezményezett eltartott

 

 

5. Családi kedvezmény

1 900 000

maximális összege

[206 250 forint × 8 hónap × 1 eltartott

 

+ 62 500  × 4 hónap × 1 eltartott]

 

 

6. Családi kedvezmény

1 219 200

680 800

 

ténylegesen

5., de legfeljebb a 3.

5.-ből levonva

 

 

 

 

 

* A családi kedvezményt az adóelőlegnél az anya veszi igénybe, az anya által igénybe nem vett családi kedvezményt az apa a bevallásában érvényesíti.
2.6. Eljárási feltételek
A családi kedvezmény érvényesítésének feltétele a magánszemély adóelőleg-levonáshoz, adóbevalláshoz vagy munkáltatói adómegállapításhoz tett írásbeli nyilatkozata
– a jogosultságáról, magzat esetében a várandósságról,
– a családi kedvezmény megosztása esetén a megosztásról,
amelyen fel kell tüntetnie – a magzat kivételével – minden eltartott (kedvezményezett eltartott) adóazonosító jelét, ennek hiányában természetes személyazonosító adatait, lakcímét, megosztás esetén a másik fél adóazonosító jelét is [Szja-tv. 29/B. § (2) bekezdés].
Ha a magzat (ikermagzat) felismerése az adóévi adó megállapítását követően történik, a várandósság időszakának a bevallott jövedelem adóévére eső jogosultsági hónapjai alapján járó családi kedvezmény az elévülési időn belül önellenőrzéssel érvényesíthető [Szja-tv. 29/B. § (3) bekezdés].
Az adóhatóság az ellenőrzés során kérheti a várandósság tényéről kiadott orvosi igazolást [Szja-tv. 29/B. § (4) bekezdés].
2.7. Az EGT-állam polgárának jogosultsága
A családi kedvezményre vonatkozó szabályokat (ideértve a családi kedvezménnyel összefüggő adóelőleg-fizetést, adómegállapítást érintő rendelkezéseket is) kell megfelelően alkalmazni bármely EGT-állam jogszabálya alapján családi pótlékra, rokkantsági járadékra, vagy más hasonló ellátásra jogosult magánszemély (jogosult, eltartott) esetében is [Szja-tv. 29/B. § (5) bekezdés].
2.8. A családi kedvezmény érvényesítése az adóelőlegnél
A magánszemély családi kedvezmény érvényesítésére vonatkozó nyilatkozatot az adóelőleget megállapító munkáltató számára adhat. Ha a családi kedvezményre ugyanazon kedvezményezett eltartott után több magánszemély jogosult, akkor a jogosultak a nyilatkozatot – a változás bejelentésének kötelezettsége mellett – közösen teszik meg. Megosztás tehát az adóelőleggel szemben csak jogosultak között lehetséges.
Megosztás esetén a jogosultakat jogosultsági hónaponként együttesen megillető családi kedvezményt az adóelőleget megállapító munkáltató – az összeg vagy a kedvezményezett eltartottak megosztásával – a nyilatkozat szerint veszi figyelembe.
A munkáltató a várandósság tényéről kiadott orvosi igazolást nem kérheti, de a kedvezmény érvényesítésére vonatkozó nyilatkozatot csak az tehet, aki az adóhatósági ellenőrzés során a nyilatkozatot be tudja mutatni.
A családi kedvezményre vonatkozó adóelőleg-nyilatkozat legalább a következő adatokat tartalmazza:
– a nyilatkozó magánszemély(ek) nevét és adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes azonosító adatait);
– minden eltartott (kedvezményezett eltartott) nevét és adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes azonosító adatait), magzat (ikermagzat) esetében a várandósság tényére vonatkozó kijelentést;
– a nyilatkozó magánszemély(ek) adóelőleget megállapító munkáltatójának nevét (elnevezését) és adószámát, valamint a nyilatkozatban foglaltak tudomásulvételét igazoló kijelentését, míg e munkáltató hiányában az erre vonatkozó kijelentést [Szja-tv. 48. § (3) bekezdés].
Néhány további szemléltető eset a családi adóalap-kedvezmény megosztására az adóelőlegnél:
6. Az 1. pont szerinti esetben a házastársak az ott említett adóalap-kedvezményt tetszés szerinti megosztásban érvényesíthetik az adóelőlegnél. Mindketten jogosultak családi pótlékra s így mindketten jogosultak a családi adóalap-kedvezményre is (de persze mindkét támogatás csak egyszeresen vehető igénybe).
7. A 2. pont szerinti esetben a házastársak az ott szereplő adóalap-kedvezményt szintén tetszés szerinti megosztásban érvényesíthetik, azonban a változásbejelentési kötelezettség (ti. az eltartottak számának kettőre csökkenése miatt a havonta és kedvezményezett eltartottanként érvényesíthető kedvezmény 62 500 forintra csökken) elmulasztása az adóelőleg-különbözet miatt különbözetibírság-fizetési kötelezettséget vonhat maga után [Szja-tv. 48. § (4) bekezdés b) pont].
8. A 3. pont szerinti esetben az előlegnél történő megosztás megegyezik a 6. pontban említettel.
9. A 4. pont szerinti esetben az előlegnél történő megosztás a következők szerint lehetséges: mindkét szülő csak a „saját” középiskolás gyermeke után jogosult családi pótlékra (mint szülő) és e gyermek után az élettárs nem. Mindkét szülő csak e gyermek után jogosult családi kedvezményre is. Tehát egy adott gyermek esetében csak egy jogosult van, nincs másik, az előlegnél tehát a megosztás nem lehetséges.
10. Az 5. pont szerinti esetben az előlegnél történő megosztás a következők szerint lehetséges: az egyik középiskolás (a közös gyermek) esetében mindkét szülő jogosult családi pótlékra (és így adóalap-kedvezményre is), míg a másik után csak az apa (az apa saját gyermeke), így havi 2×206 250 forintot az apa igénybe veheti, az élettársa a közös gyermek tekintetében jogosult: a jogosultakat jogosultsági hónaponként együttesen megillető családi kedvezmény e közös gyermekre értelmezhető, ennek összege 206 250 forint, ez az adóelőlegnél megosztható az anya és az apa között, akár úgy is, hogy ezt teljes egészében az anya veszi igénybe. De természetesen az adóbevallásban a nem közös gyermekre vonatkozó kedvezmény is megosztható (lásd 5. pont).
3. Adókedvezmények az összevont adóalap adójából
Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények együttes összege legfeljebb az összevont adóalap adójának összegéig terjedhet. A magánszemély több adókedvezmény esetén azokat a bevallásában vagy a munkáltatói adómegállapításban az általa megjelölt sorrendben veheti igénybe. Az adóhatósági közreműködéssel készített egyszerűsített bevallásban, vagy ha a magánszemély nem jelöli meg a sorrendet, a sorrend a következők szerint kötelező:
1. lakás célú hiteltörlesztés áthúzódó kedvezménye,
2. személyi kedvezmény,
3. őstermelői kedvezmény,
4. egyéb.
(Szja-tv. 35. §.)
3.1. A fogyatékkal élők személyi kedvezménye
A kedvezmény havonta a havi minimálbér 5 százalékának megfelelő összeg. A kedvezményt az érvényesítheti, aki a súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről szóló kormányrendelet [335/2009. (XII. 29.) kormányrendelet] mellékletében felsorolt betegségben szenved, vagy fogyatékossággal él, továbbá, aki fogyatékossági támogatásban, rokkantsági járadékban részesül (Szja-tv. 40. §).
3.2. A mezőgazdasági őstermelők kedvezménye
A tételes költségelszámolást, vagy a 10 százalék költséghányadot alkalmazó mezőgazdasági őstermelő az e tevékenységéből származó éves jövedelme adóját, valamint, ha tételes költségelszámolást alkalmaz, a könyvelői díjkedvezmény együttes összegét, de legfeljebb 100 ezer forintot vonhat le az összevont adóalapja adójából. A kedvezmény érvényesítéséhez változatlanul feltétel, hogy az őstermelő az adóbevallásában feltüntesse a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott regisztrációs számát. A kedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett agrár csekély összegű (agrár de minimis) támogatásnak minősül (Szja-tv. 39. §).
Az őstermelői adókedvezménynek a magánszemély adóévi összes jövedelmétől függő korlátozására vonatkozó rendelkezés 2011-től megszűnik.
A kedvezmény összegének megállapításához a következőket kell figyelembe venni:
– Az őstermelői tevékenységből származó éves jövedelem adója értelemszerűen ennek a jövedelemnek az adóalap-kiegészítéssel növelt összege után számított adó (16 százalék).
– Könyvelői díjkedvezmény címén a könyvelőnek fizetett, számlával igazolt díj vehető figyelembe, de csak olyan arányban, amilyen arányt a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó, az adóalap-kiegészítéssel növelt jövedelem az összevont adóalapon belül képvisel.
3.3. Átmeneti adókedvezmények
Ilyen kedvezmény a tandíj, felnőttképzési díj megszűnt adókedvezményéből áthúzódó halasztott kedvezmény, továbbá a lakás célú hiteltörlesztés után a családi pótlékra jogosultak szerzett jogon igénybe vehető kedvezménye. Ezek az átmeneti rendelkezések alapján még érvényesíthető adókedvezmények utoljára a 2015. évi adóból vonhatók le (Szja-tv. 84/I. §).
4. Rendelkezés az adóról
Az adó 1-1 százalékáról való rendelkezés lehetősége – adónyilatkozat esetében is – megmarad [Szja-tv. 11. § (1) bekezdés].
Szintén továbbra is érvényben marad az önkéntes kölcsönös nyugdíj- és egészségpénztárba, önsegélyező pénztárba, valamint nyugdíj-előtakarékossági számlára történő befizetésekhez kapcsolódó adókiutalásra vonatkozó rendelkezési jog. Változatlanul, az önkéntes nyugdíjpénztár esetében legfeljebb az adóévben 100 ezer forint (meghatározott életkorban levők esetében 130 ezer forint), önkéntes kölcsönös egészségpénztár és önsegélyező pénztár esetében legfeljebb az adóévben 100 ezer forint (meghatározott életkorban levők esetében szintén 130 ezer forint), a kétfajta pénztárba együttesen legfeljebb az adóévben 120 ezer forint (meghatározott életkorban levők esetében 150 ezer forint), nyugdíj-előtakarékossági számla esetében 100 ezer forint (meghatározott életkorban levők esetében 130 ezer forint) az adókiutalás. Minderre a magánszemély akkor és annyiban jogosult, ha és amennyiben az adókedvezmények érvényesítése után az adója a kiutalásra fedezetet nyújt. Az adómérték változása miatt azonban a kedvezmény mértéke csökken, ami azt jelenti, hogy az előbbi összeghatárok keretein belül az önkéntes kölcsönös pénztárakba, valamint nyugdíj-előtakarékossági számlára történő saját befizetések korábbi 30 százaléka helyett 20 százaléka lehet az adó-visszatérítés. Vagyis a levonható keretek teljes kihasználása 2011-től több megtakarítással lehetséges (Szja-tv. 44/A-B. §).
Az önsegélyező pénztárra vonatkozóan – már a 2010. évre is – lehetővé válik az egészségpénztárak esetében már eddig is fennálló lehetőség, miszerint a 2 évre lekötött vagy prevenciós szolgáltatásra fordított összegek 10 százaléka a levonható kereten belül külön jogosít adókiutalásra [Szja-tv. 44/A. § (1) bekezdés c) pont].
5. Egyes tevékenységből származó jövedelmek megállapítását érintő változások
5.1.Önálló tevékenységből származó jövedelem
Az önálló tevékenységből származó jövedelmek adózási szabályai alapvetően nem változnak.
Új rendelkezések – tartalmi változás nélkül – mondják ki, hogy
– az önálló tevékenységből származó bevételből a jövedelmet tevékenységenként külön-külön kell megállapítani, megerősítve az adónyilvántartásokról szóló melléklet azon előírását, amely szerint (Szja-tv. 5. számú melléklet I./1.3. alpont) a tevékenységenként vezetett alapnyilvántartásokkal biztosítani kell az egyes önálló tevékenységekből származó jövedelem megállapíthatóságát [Szja-tv. 17. § (3) bekezdés];
– a magánszemélynek a 10 százalék költséghányadra vonatkozó választását az adott adóévben valamennyi önálló tevékenységből származó bevételére – az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítést is beleértve – azonosan kell alkalmaznia [Szja-tv. 18. § (2) bekezdés];
– a 10 százalék költséghányad alkalmazásának időszakában vagy azokban a naptári években, amelyekben a magánszemély a személyi jövedelemadó-kötelezettségének átalányadózás, tételes átalányadózás szerint tett eleget, vagy ha adókötelezettségét külön törvény szerint bevétele alapján teljesítette, a jövedelemszerző tevékenységéhez használt tárgyi eszközök (kivéve a személygépkocsit), nem anyagi javak erre az időszakra jutó értékcsökkenési leírását elszámoltnak kell tekinteni, továbbá az említett időszakban minden évben a megelőző évekből fennmaradt összes elhatárolt veszteségből 20-20 százalékot szintén elszámoltnak kell tekinteni [Szja-tv. 18. § (3) bekezdés].
5.1.1. Ingatlan bérbeadásából, egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységből származó jövedelem
Az önálló tevékenységekből származó jövedelmek körében már 2010. augusztus 16-ától hatályos változás, hogy
– a jövedelemszámítás szempontjából – kizárólag a választott rendelkezések szerinti adózási mód alapjául szolgáló bevételei tekintetében – nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki az ingatlan-bérbeadási tevékenységéből származó bevételére, illetve a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja (Szja-tv. 3. § 17. pont), és
– az ingatlan bérbeadásából, egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységből származó bevétellel szemben az önálló tevékenységre vonatkozó adózási szabályok választása esetén is az egyéni vállalkozók esetében alkalmazható rendelkezések szerint számolható el a bérbe adott ingatlan értékcsökkenési leírása.
Az ingatlan-bérbeadási, egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységet érintő további változás, hogy 2011-től az egységes adókulcs bevezetésével az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelem elkülönült adóztatásának választási lehetősége szükségtelenné vált, ezért hatályon kívül került. Ebből következően a magánszemélynek az ilyen jövedelmére – ha a tevékenységet nem egyéni vállalkozóként végzi – minden esetben az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia.
Az ingatlan-bérbeadási, egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységből származó bevétel esetében külön rendelkezés tartalmazza a folyó kiadásokon túlmenően elszámolható értékcsökkenési leírás szabályait, amelyek az önálló tevékenység választása esetén már alkalmazhatók a 2010. évben is. Ezek szerint
– a kizárólag bérbeadásra hasznosított épület értékcsökkenési leírása, felújítási költsége (ideértve a felújítási költség értékcsökkenési leírás szerinti elszámolásának választását akkor is, ha az épület beruházási költsége alapján egyébként nem történik értékcsökkenési leírás elszámolása), valamint a nem kizárólag bérbeadásra hasznosított épület időarányos, illetve területarányos értékcsökkenési leírása, felújítási költsége (ideértve a felújítási költség időarányos, illetve területarányos értékcsökkenési leírás szerinti elszámolásának, ha a felújítás csak a hasznosított épületrészre vonatkozik, a felújítási költség értékcsökkenési leírás szerinti választását akkor is, ha az épület beruházási költsége alapján egyébként nem történik értékcsökkenési leírás elszámolása), a törvény 11. számú melléklete szerint számolható el [Szja-tv. 17. § (3) bekezdés ab) alpont];
– az ingatlant bérbeadó, illetve egyéb szálláshely-szolgáltatást nyújtó (nem egyéni vállalkozó) magánszemély épület, építmény esetében – a korábban bármely tevékenység bevételével szemben még el nem számolt mértékig – értékcsökkenést akkor is elszámolhat, ha azt három évnél régebben szerezte meg, vagy építette [Szja-tv. 18. § (1) bekezdés].
Egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységnek minősül az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetéssel létesített önálló épületben vagy annak lehatárolt részében – ahol az e célra hasznosított szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma legfeljebb tizenhat – szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása [a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. §; a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) kormányrendelet 2. §].
5.1.2. A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózása
A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózásának szabályai változatlanok. Ugyanakkor módosult az átalányadózást választható személyi kört meghatározó rendelkezés. Eszerint fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az, aki – nem egyéni vállalkozóként – a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében nyújt szálláshelyet adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra [Szja-tv. 57/A. § (1) bekezdés].
5.1.3. Az egyéni vállalkozókat érintő változások
Legfontosabb változás, hogy a társasági adó mértékének módusulásával párhuzamosan a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó 2010. második félévétől alkalmazható kibővült kedvezményes, 10 százalékos adókulcsa 2011-ben már az adóév egészére alkalmazható. Ez azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozó adóalapjának 500 millió forintot meg nem haladó része után 10 százalék, a meghaladó rész után 19 százalék az adó. A kedvezményes adókulcs alkalmazásának nincsenek feltételei, az elért adómegtakarítást az egyéni vállalkozónak nem kell nyilvántartania, és annak felhasználása nem kötött [Szja-tv. 49/B. § (9) bekezdés].
Szintén fontos változás, hogy hatályon kívül kerültek azok a rendelkezések, amelyek a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál előírták kivétkiegészítés címén a vállalkozói osztalékalap átminősítését önálló tevékenységből származó jövedelemmé, ha a vállalkozói kivét az adóévben nem érte volna el az ún. tevékenységre jellemző keresetet. Ezt a megszűnő szabályozást már a 2010. évre sem kell alkalmazni [Szja-tv. 84/F. §].
A tevékenységét szüneteltető, átalányadózás szerint adózó egyéni vállalkozó a szünetelés időtartama alatt mentesül az alól, hogy ha munkaviszonyt létesít, elveszti az átalányadózásra való jogosultságát. A mentesülés már a 2010. évben szüneteltetőkre is vonatkozik [Szja-tv. 50. § (9) bekezdés].
Az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésével összefüggésben kiegészültek 2010-re visszamenőlegesen is a költségelszámolás szabályai. Az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el
– a vállalkozói kivétet;
– a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, az adott előleget;
– a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását;
– a tevékenység kezdő évében, illetve szüneteltetésének befejezését követően a tevékenység megkezdése előtt, illetve a tevékenység folytatása előtt – legfeljebb három évvel korábban – beszerzett, és utóbb a tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez, folytatásához, folytathatóságához szükséges (ideértve a szünetelés időszakában elkerülhetetlen) egyéb kiadásait.
A tevékenység kezdő évében, illetve a szüneteltetésének befejezését követően a tevékenység megkezdése előtt, illetve a tevékenység folytatása előtt – legfeljebb három évvel korábban – beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak esetében is megkezdhető az értékcsökkenési leírás elszámolása (Szja-tv. 1. számú melléklet; 84/K. §).
5.1.4. Ügyvéd, közjegyző, végrehajtó
Hasonlóan az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cégként történő folytatásának szabályaihoz, a törvény 2011-től szabályozza, hogyan kell eljárnia az egyéni vállalkozó ügyvédnek, közjegyzőnek, végrehajtónak, ha tevékenységét irodában folytatja.
A tevékenységét irodában folytató ügyvédnek, közjegyzőnek, végrehajtónak ekkor a tagi jogviszony keletkezését megelőző napra vonatkozóan meg kell szüntetnie a tevékenységét és meg kell állapítania az adókötelezettségét. Azonban a foglalkoztatási kedvezmény, nyilvántartott adókülönbözet és a kisvállalkozások adókedvezményével összefüggésben nem kell alkalmaznia a megszűnés szabályait. A kisvállalkozói kedvezménnyel összefüggésben a megszűnés miatt keletkező adófizetési kötelezettség meghatározásánál az érvényesítés évében hatályos adómérték felével kell, a fejlesztési tartalékkal összefüggésben a megszűnés miatt keletkező adófizetési kötelezettség meghatározásánál a nyilvántartásba vétel évében hatályos adómértékkel – mindkét esetben késedelmi pótlék nélkül – kell számolni. Amennyiben az így meghatározott adófizetési kötelezettség meghaladja a 10 ezer forintot, választható annak három egyenlő részletben történő megfizetése. Ekkor az elsőt az egyéni vállalkozói jövedelmének adójával együtt a megszüntetés évében, a másik kettőt a következő két évben vallja be a személyi jövedelemadó-bevallásában és eszerint fizeti meg [Szja-tv. 49/A. § (6) bekezdés].
5.2. Nem önálló tevékenységből származó személyes közreműködői díj
A társas vállalkozások személyesen közreműködő magánszemély tagjait érintő változás, hogy hatályon kívül kerültek azok a rendelkezések, amelyek előírták az osztalékként kivett jövedelem átminősítését személyes közreműködői díj kiegészítéssé (nem önálló tevékenységből származó jövedelemmé), ha a személyes közreműködés ellenében kapott juttatás az adóévben nem érte volna el az ún. tevékenységre jellemző keresetet. Ezt a megszűnő szabályozást már a 2010. évre sem kell alkalmazni [Szja-tv. 84/F. §].
6. Ingó vagyontárgy, ingatlan átruházásából származó jövedelem
Egyszerűsödik az ingó és ingatlan átruházásából származó jövedelem meghatározása során levonható értéknövelő beruházás fogalma. Értéknövelő beruházásnak az ingó, ingatlan szokásos piaci értékét növelő ráfordítás minősül. A szokásos piaci értéket növelő ráfordítás az a kiadás, amely az ingó esetén annak eredeti használhatóságát növeli, javítja, illetve az átruházást megelőző 12 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az eredeti használhatóságának megőrzése, helyreállítása céljából történt; ingatlan esetén az átruházást megelőző 24 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az ingatlan állagmegóvása céljából történt [Szja-tv. 3. § 32. pont].
6.1. Ingó vagyontárgy átruházása
A 16 százalékos egységes adókulcsnak megfelelően változik az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adójából annak a résznek az értékhatára, amelyet nem kell megfizetni. Tekintettel arra, hogy a mentesített jövedelem változatlanul 200 ezer forint, 2011-től az adónak a 32 ezer forintot meg nem haladó részét nem kell megfizetni (a jövedelem 25 százalékos adóterhelés mellett eddig ez 50 ezer forint volt) [Szja-tv. 11. § (3) bekezdés b) pont; 58. § (6) bekezdés].
6.2. Ingatlan átruházása
Az ingatlan átruházásából származó jövedelem szabályainak változásai a ráépítéshez, újjáépítéshez leválasztáshoz, megosztáshoz, alapterület-bővítéshez kapcsolt szerzési időpontokhoz tartozó jövedelemrészek megállapítását segítik az adott időpontok szerinti szerzési érték, valamint örökléssel, ajándékozással szerzett ingatlanok szerzési értékének pontosabb meghatározásával.
Ráépítés, létesítés, alapterület-növelés esetén szerzési értéknek a használatbavételi (fennmaradási) engedély jogerőre emelkedésének napjáig, illetve a használatbavételi (fennmaradási) engedélyben megjelölt feltételek teljesítésének határidejéig, vagy ha nincs használatbavételi engedély, a tényleges használatbavételig, ennek hiányában az átruházásig kibocsátott, az építő (építtető) magánszemély vagy házastársa nevére kiállított számla szerinti érték, de legalább a beépített anyag érték minősül [Szja-tv. 62. § (2) bekezdés e) pont].
Az örökölt vagy ajándékba kapott ingatlan átruházása esetén az ingatlan szerzési értéke az illetékkiszabáshoz figyelembe vett érték, ha azonban az illeték kiszabása nem történik meg az adóbevallás benyújtásának határidejéig, öröklés esetén a hagyatéki leltárban, vagy a hagyatéki eljárás során feltüntetett értéket, ajándékozás esetén pedig a bevétel 50 százalékát kell figyelembe venni. Ha az illetékkiszabó határozat ettől eltérő értéket tartalmaz, a bevallást önellenőrzéssel lehet módosítani [Szja-tv. 62. § (2) bekezdés f) pont].
Ha az ingatlan, vagyoni értékű jog szerzése illetékmentes (például egyenes ági rokonok közötti öröklés vagy ajándékozás esetében), örökléskor a hagyatéki leltárban vagy a hagyatéki eljárás során feltüntetett érték, ajándékozás esetén az átruházásból származó bevétel 75 százaléka minősül szerzési értéknek azzal, hogy ez utóbbi esetben egyéb költséget a bevétellel szemben nem lehet elszámolni. Az ajándékozást követő ráépítés, létesítés, alapterület-növelés esetében – az előbbi szerzési érték levonása után fennmaradó összeg egésze az utolsó szerzési időponthoz tartozó számított összegnek minősül [Szja-tv. 62. § (2) bekezdés gb) alpont, 1. pont].
Ajándékozással szerzett ingatlan esetében az ajándékozást követő ráépítés, létesítés, alapterület-növelés esetén másik választható lehetőség a következő [Szja-tv. 62. § (2) bekezdés gb) alpont 2. pont]:
– Az átruházásból származó bevételből levonhatóak a ráépítéssel, létesítéssel, alapterület-növeléssel összefüggő igazolt költségek (de legalább a beépített anyagérték) és egyéb kiadások, továbbá az átruházással kapcsolatos kiadások, ha azok együttes összege meghaladja az átruházásból származó bevétel 75 százalékát.
– Az előbbiek szerint megállapított teljes számított összegből (a bevétel fennmaradó részéből) a ráépítésre, a létesítésre, az alapterület-növelésre vonatkozó szerzési időpont(ok)hoz, valamint az ajándékozási-szerzési időponthoz tartozó számított összegeket az említett szerzési időpont(ok) szerinti szerzési érték(ek) arányában kell meghatározni úgy, hogy az ajándékozási-szerzési időponthoz tartozó szerzési értéknek az illetékekről szóló törvényben meghatározott forgalmi érték minősül.
Példa az ajándékként kapott ingatlan átruházására
Egy magánszemély 2010 novemberében édesanyjától egy 10 millió forint értékű lakást és egy 3 millió forint értékű telket kapott ajándékba, az ajándékozás illetékmentes. A magánszemély 2011 júniusában értékesíti az ajándékba kapott ingatlanokat, amelyek együttes eladása ára 15 millió forint. Az ingatlanok átruházása kapcsán a magánszemélynek a következőképpen kell megállapítania a 2011. évi fizetendő adóját:
1. Lakás, telek átruházásából származó bevétel15 000 000
2. Lakás, telek megszerzésére fordított összeg [1. × 75%]11 250 000
3. Lakás, telek átruházásából származó jövedelem [1. – 2.]3 750 000
4. Lakás, telek átruházásából származó jövedelem utáni adó [3. × 16%]600 000
7. Adómentes jövedelmeket érintő változások
7.1. Az adóterhet nem viselő járandóságok adómentessége
Az adóterhet nem viselő járandóságok 2011. január 1-jétől adómentesek. Ezek a következők (Szja-tv. 1. számú melléklet):
– a nyugdíj, a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető
= baleseti járadék,
= jövedelempótló kártérítési járadék, feltéve, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte;
– a családok támogatásáról szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási segély, anyasági támogatás és gyermeknevelési támogatás, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott nevelőszülői díj;
– a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott ápolási díj;
– a szociális gondozói díj évi 180 ezer forintot meg nem haladó része.
– a szakképző iskolai tanulónak, illetve felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatónak tanulószerződés, illetve hallgatói szerződés alapján, valamint szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulónak a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára külön jogszabály szerint kötelezően kifizetett díjazás, valamint a tanulószerződéses tanulót jogszabály alapján megillető kiegészítő pénzbeli juttatás, továbbá a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény alapján a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprésze terhére folyósított szakiskolai tanulmányi ösztöndíj;
– a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója részére
= a felsőoktatásról szóló törvény szerint az őt megillető juttatásként kifizetett ösztöndíj, tankönyv- és jegyzettámogatás teljes összege, a diákotthoni (kollégiumi) elhelyezését kiváltó lakhatási támogatás összege,
= a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás értékéből havonta a hónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó része;
– a közoktatásról szóló törvényben meghatározott nevelési-oktatási intézmény, a felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott felsőoktatási intézmény, a helyi önkormányzat vagy egyház által a tanuló, a hallgató részére e jogviszonyára tekintettel jogszabályban meghatározott feltételek szerint adott pénzbeli juttatás;
– a Magyar Corvin-lánc kitüntetés alapításáról és alapszabályáról szóló miniszterelnöki rendelet alapján a Magyar Corvin-lánc Testület által a tagja javaslatára megítélt támogatás;
– a felsőoktatásról szóló törvény alapján adományozott arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszoklevélhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmény által a Szabályzatában meghatározott feltételek szerint kifizetett pénzbeli juttatásnak az a része, amely nem haladja meg az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegének négyszeresét;
– az ösztöndíjas foglalkoztatottnak az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyból származó ösztöndíja minimálbért meg nem haladó mértéke;
– a termőföldről szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági termelő, annak segítő családtagja, alkalmazottja részére külön jogszabály alapján juttatott gazdaságátadási támogatás egy hónapra eső összegének a havi minimálbért meg nem haladó része;
– az „Útravaló” Ösztöndíjprogram keretében a kormány rendeletében meghatározott feltételekkel és módon adományozott tanulói és mentori ösztöndíj;
– a kormányrendeletben meghatározott Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, továbbá az oktatási és kulturális miniszter által adományozott – a kormányrendeletben meghatározott – Deák Ferenc Ösztöndíj, valamint a kormány rendeletével alapított felsőoktatási ösztöndíj;
– a munkáltató által lakás célú felhasználásra a munkavállalónak hitelintézet vagy a Magyar Államkincstár útján, annak igazolása alapján nyújtott, vissza nem térítendő támogatás (ideértve a munkáltató által lakás célú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is) a vételár vagy a teljes építési költség 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is a folyósítás évét megelőző négy évben ilyenként folyósított összegekkel együtt legfeljebb 5 millió forintig terjedő összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakás célú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott méltányolható lakásigényt (lakás célú munkáltatói támogatás);
– a szépkorúak jubileumi köszöntéséről szóló kormányrendelet alapján folyósított juttatás.
A lakás célú munkáltatói támogatás adómentességének igazolási feltételei nem változnak, azonban a törvény új rendelkezésben mondja ki, hogy ha a lakás célú munkáltatói támogatás részben vagy egészben adóköteles, ideértve az adóhatóság által megállapított adóhiány esetét is, az adó (és más jogkövetkezmények) a magánszemélyt terhelik (Szja-tv. 1. számú melléklet 9.3. pont).
A munkáltató által nyújtott lakás célú támogatás adómentessége 5 millió forintos értékhatárának megállapításához a 2010. január 1-jét követően nyújtott támogatásokat kell figyelembe venni (Szja-tv. 84/H. §).
7.2. Visszamenőleges adómentességek
Nem minősül jövedelemnek már 2010. január 1-jétől, így nem kell a jövedelem kiszámításánál figyelembe venni:
– a közoktatási törvény alapján adható 4000 forint összegű szakkönyvvásárlási támogatást.
– a közadakozásból vagy a munkáltató által elemi kár vagy katasztrófa miatt károsult munkavállalója részére, lakás újjáépítése céljából juttatott segély; az árvíz és a vörösiszap által sújtott területek lakosságának a lakás újjáépítése céljából adott segély (Szja-tv. 1. számú melléklet 6.1. alpont),
– értékhatártól függetlenül a sportversenyen vagy sportvetélkedőn nyert érem, serleg, trófea (Szja-tv. 1. számú melléklet 8.7. alpont)
– a sportról szóló törvény alapján folyósított – korábban nyugdíjnak minősülő – olimpiai járadék, valamint a Gerevich Aladár ösztöndíj, a nyugdíjas olimpiai és világbajnoki érmes sportolók és özvegyeik, valamint a kiemelkedő sporteredmények elérésében közreműködő nyugdíjas sportszakemberek által szociális rászorultságukra tekintettel támogatásként, illetve eredményességi támogatásként kapott összeg,
2010. augusztus 18-ától adómentes (Szja-tv. 1. számú melléklet 3.2. pont).
Adómentes az ingyenesen vagy kedvezményesen
– a sportesemény-szervező tevékenységet folytató szervezet által e tevékenységi körében juttatott (ide nem értve, ha azt más személy megrendelésére teljesíti),
– a kifizető által ugyanazon magánszemélynek az adóévben legfeljebb 50 ezer forint értékben juttatott,
sporteseményre szóló belépőjegy, bérlet,
szintén 2010. augusztus 18-ától adómentes (Szja-tv. 1. számú melléklet 8.28. pont).
7.3. Új adómentességek 2011. január 1-jétől
Adómentes a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében ingónak, ingatlannak, jognak vagy értékpapírnak a házastárs által történő megváltásából származó jövedelem (Szja-tv. 1. számú melléklet 7.6. alpont).
Adómentes a volt köztársasági elnök és az Országgyűlés elnöke által, a számukra biztosított előirányzat terhére biztosított közcélú felajánlás, adomány (Szja-tv. 1. számú melléklet 3.5. pont).
7.4. Adómentes utalvány
Utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz a törvény külön rendelkezése alapján – vagy annak hiányában is – akkor minősül adómentes nem pénzben adott juttatásnak, ha a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az adómentességre vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételeknek (Szja-tv. 1. számú melléklet 9.1. alpont).
8. A tőkejövedelmeket érintő változások
Ebben a körben a változások egy része azzal függ össze, hogy az egységes adókulcs 2011-től a tőkejövedelmekre is vonatkozik, így a fizetendő adó mértéke ezeknél is 16 százalék, másrészt a további kiigazítások a gyakorlatban felmerült értelmezési kérdésekre adnak választ.
8.1. Kamatjövedelem
A kamatjövedelem után az adót továbbra is – forrásadóként – a kifizető vonja le, vallja be és fizeti meg, a magánszemélynek ilyen esetben nincs adókötelezettsége. Természetesen továbbra is érvényben vannak azok a magánszemélyre vonatkozó kötelezettségek, amelyeket akkor kell betartani, amikor a kamatjövedelem nem kifizetőtől származik, vagy amikor a törvény egyéb okból ír elő a magánszemélyre vonatkozó kötelezettséget (például amikor a magánszemély a nyilvánosan forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kamatjövedelemnek minősülő hozamára az ellenőrzött tőkepiaci ügyletre vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja). Ebben a körben a szabályok kiigazítása a biztosítói kifizetések kamatjövedelemnek minősülő részére vonatkozó szabályokat érinti, egyértelműen rendezi a 2010-ben kialakult gyakorlat során nyitott kérdéseket.
8.1.1. A biztosításból származó kamatjövedelem kiszámítása
Amennyiben egy adott biztosítói kifizetés nem adómentes, a kamatjövedelemre vonatkozó személyi jövedelemadó-szabályokat kell alkalmazni. Kamatjövedelemnek a biztosítói kifizetésnek a befizetett biztosítási díjakat meghaladó része minősül. Befizetett díjnak kell tekinteni a magánszemély – vagy javára más magánszemély – által befizetett díjat, ha azt a magánszemély költségként nem számolta el, továbbá az adóköteles (adózott) biztosítási díjat.
A kamatjövedelem kiszámítása során a biztosítói kifizetéssel (pénzkivonással) – csökkentő tételként – szembeállítható befizetett díjrész meghatározása arányosítással történik: (kivont díjtartalék/kivonás előtti díjtartalék)×befizetett díjak.
E számítási módszer egyszeri pénzkivonás esetén (vagyis akkor, ha a pénzkivonással egyidejűleg a biztosítási szerződés megszűnik, de az első pénzkivonáskor abban az esetben is, ha a szerződés egyidejűleg nem szűnik meg) helyes eredményre vezet. A díjtartalék ismétlődő kivonása (a második és minden további pénzkivonás) esetére 2011-től egyértelmű rendelkezés mondja ki, hogy az arányosítást az összes befizetett díjnak a korábban a kamatjövedelem megállapításakor csökkentő tételként már figyelembe vett díjrésszel (díjrészekkel) csökkentett részére kell elvégezni. Ezen rendelkezést kell alkalmazni nem csak a hagyományos biztosítások esetében (amelyeknél pénzkivonás a díjtartalék terhére történhet), hanem a befektetési egységekhez kötött ún. unit-linked típusú biztosítások esetében is (ahol pénzkivonás a biztosítástechnikai tartalék terhére történhet) [Szja-tv. 65. § (1) bekezdés d) pont].
8.1.2. A biztosításból származó jövedelem kedvezményes kamatadózása
A biztosításból származó kamatjövedelem [Szja-tv. 65. § (3) bekezdés]:
-50 százaléka után kell megfizetni az adót, ha
= a kamatjövedelem – a szerződés megszűnésével – a szerződés megkötésének ötödik fordulónapját követően keletkezik,
= a kamatjövedelem – a szerződés megszűnése nélkül (részvisszavásárlás) – a szerződés megkötésének negyedik fordulónapját követően keletkezik, feltéve, hogy a pénzkivonás a kivonást megelőző 4 évnél régebben befizetett díj és az arra arányosan számított hozam terhére történt (ha nem régebbire, akkor nem csökkenthető a bevétel);
-100 százalékát nem kell jövedelemként figyelembe venni, ha
= a kamatjövedelem – a szerződés megszűnésével – a szerződés megkötésének tízedik fordulónapját követően keletkezik,
= a kamatjövedelem – a szerződés megszűnése nélkül (részvisszavásárlás) – a szerződés megkötésének hatodik fordulónapját követően keletkezik, feltéve, hogy a pénzkivonás a kivonást megelőző 6 évnél régebben befizetett díj és az arra arányosan számított hozam terhére történt (ha nem régebbire, akkor vagy a bevétel egésze, vagy – időtől függően – annak 50 százaléka kamatjövedelemnek minősül).
8.1.3. Nem pénzbeli formában juttatott kamatjövedelem
A nem pénzbeli formában juttatott kamatjövedelem (pl. tárgynyeremény, értékpapír) esetében az adó alapja – összhangban a kifizetői adókötelezettség mellett adható juttatásokra vonatkozó új szabályozással (Szja-tv. 69-71. §) – a vagyoni érték szokásos piaci értékének (a nyereményalapnak) az 1,19-szerese [Szja-tv. 65. § (1) bekezdés c) pont].
8.1.4. A 2006. szeptember 1-je előtt megkötött, kamatjövedelmet eredményező ügyletek új átmeneti szabályai
Az egységes, 16 százalékos adókulcs bevezetésével összefüggésben 2010. december 31-ét követően hatályukat vesztik a kamatjövedelmek megadóztatásától kezdődően hatályos átmeneti szabályok, és 2010. december 31-ét követően új átmeneti szabályok vonatkoznak a 2006. szeptember 1-je előtt megkötött – kamatjövedelmet eredményező – megtakarításokra, befektetésekre, ügyletekre. Az új szabályok alapján:
1. A 2006. szeptember 1-je előtt megkötött betét-, folyószámla-, bankkártya- és takarékbetét-szerződések esetében – határozott időtartamú kamatperiódus esetén – a 2006. szeptember 1-je előtt indult teljes kamatperiódusra 2010. december 31-ét követően jóváírt (kifizetett) kamat után változatlanul nulla százalék az adó mértéke. E szabály alapján pl. a 2006. szeptember 1-je előtt megkötött, 5 éves futamidejű betét után 2011-ben jóváírt kamat adómentes [Szja-tv. 84/G. § (2) bekezdés aa) alpont].
Határozott időtartamú kamatperiódus esetén a 2006. augusztus 31-ét követően indult (induló) teljes kamatperiódus(ok)ra 2010. december 31-ét követően jóváírt (kifizetett) kamat után az adó mértéke 16 százalék [Szja-tv. 84/G. § (2) bekezdés ab) alpont].
2. Az ún. nyitott kamatperiódusú, 2006. szeptember 1-je előtt megkötött betét-, folyószámla-, bankkártya- és takarékbetét-szerződések esetében a 2011. január 1-je előtt megszolgált, ezen időpontot követően jóváírt (kifizetett) kamat után az adó mértéke továbbra is nulla százalék [Szja-tv. 84/G. § (2) bekezdés ba) alpont].
Nyitott kamatperiódusú betét-, folyószámla-, bankkártya- és takarékbetét-szerződések esetében a 2010. december 31-ét követően megszolgált, jóváírt (kifizetett) kamat után az adó mértéke 16 százalék [Szja-tv. 84/G. § (2) bekezdés bb) alpont].
3. Ha a magánszemély a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, kollektív befektetési értékpapírt 2006. szeptember 1-jét megelőzően szerezte, az említett értékpapírok 2010. december 31-ét követő beváltása, visszaváltása, átruházása során keletkező, kamatjövedelemnek minősülő jövedelmet nulla százalékos adó terheli [Szja-tv. 84/G. § (3) bekezdés a) pont].
4. Amennyiben a magánszemély a biztosítási szerződést 2006. szeptember 1-jét megelőzően kötötte, és e szerződésre 2010. december 31-ét követően nem teljesít a szerződés szerint elvárt díjon felüli díjbefizetést, úgy az Szja-törvény szerint kamatjövedelemnek minősülő pénzkivonást változatlanul nem terheli kamatadó. Ha a magánszemély a 2006. szeptember 1-je előtt megkötött biztosítási szerződésre 2010. december 31-ét követően eseti (a szerződés szerint elvárt díjon felüli) díjakat fizet, úgy a díjtartalék azon részének és azzal arányos hozamának kivonása, amely a szerződés szerint elvárt díjon felüli díj (így különösen az eseti, a rendkívüli, a soron kívül díj) 2010. december 31-ét követő befizetése révén keletkezett, adóköteles. Az utóbbi díjbefizetések tekintetében a szerződéskötés napjának a 2010. december 31-ét követő első befizetés napját kell tekinteni [Szja-tv. 84/G. § (3) bekezdés b) pont].
5. Amennyiben az előbbi, 1-4. pontokban nem említett esetekben a kamatjövedelem keletkezésének alapjául szolgáló ügyletet, szerződést 2006. augusztus 31-éig megkötötték, az ügylet, szerződés alapján a 2006. augusztus 31-ét követően elsőként megszerzett bevételre az Szja-törvény 65. §-ának 2006. augusztus 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni [Szja-tv. 84/G. § (4) bekezdés].
8.2. Osztalékból származó jövedelem
Az Szja-törvény vállalkozói kivét kiegészítésre, személyes közreműködői díj kiegészítésre vonatkozó szabályai 2011-től hatályon kívülre kerülnek azzal, hogy e rendelkezéseket az egyéni vállalkozónak, társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának már a 2010. évre vonatkozóan sem kell alkalmaznia (Szja-tv. 84/F. §). A társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja részére fizetendő osztalékból már a 2010. évre vonatkozóan sem kell személyes közreműködi díj kiegészítést megállapítani.
Minden osztalék, osztalékelőleg 16 százalékos adókulccsal adózik 2011-től, ebből következően megszűnik az osztalék, osztalékelőleg utáni kedvezményes 10 százalékos adókulcs. Az adómérték változásával összefüggésben az Szja-törvény átmeneti rendelkezést nem tartalmaz.
8.3. Árfolyamnyereségből származó jövedelem
A törvény 2011-től tételes szabályt tartalmaz az örökléssel, ajándékozással megszerzett értékpapír szerzési értékére vonatkozóan. Amennyiben az értékpapír szerzési értéke a 67. § (9) bekezdés aa)-aj) alpontja szerinti előírások alkalmazásával nem állapítható meg, vagy ha az értékpapír szerzése örökléssel, ajándékozással történt, az értékpapír szerzési értékének az illeték kiszabásához figyelembe vett érték minősül, tekintettel a következőkben foglaltakra.
Az így szerzett értékpapír átruházása esetén, ha a szerzési illeték kiszabása az átruházásból származó jövedelem adókötelezettségének teljesítésére nyitva álló határidőig nem történik meg:
– öröklött értékpapírnál a hagyatéki leltárban feltüntetett értéket vagy a hagyatéki eljárás során az értékpapír értékeként feltüntetett egyéb értéket,
– ajándékozással szerzett értékpapírnál az értékpapírnak az átruházás napjára megállapított szokásos piaci értékét kell figyelembe venni.
Az előzőek szerint megállapított adókötelezettséget később, az illetékkiszabás alapján önellenőrzéssel lehet módosítani.
Abban az esetben, ha az illetékügyi hatóság nem szab ki illetéket (jellemzően családtagok közötti öröklés, ajándékozás esetén)
– öröklés esetén a hagyatéki leltárban feltüntetett értéket vagy a hagyatéki eljárás során az értékpapír értékeként feltüntetett egyéb értéket,
– ajándékozás esetén azt az igazolt szerzési értéket kell figyelembe venni, amelyet az ajándékozó figyelembe vehetett volna, ilyen igazolt érték hiányában nulla a szerzési érték [Szja-tv. 67. § (9) bekezdés ak) alpont].
Példa az örökléssel szerzett értékpapír értékesítésére
Egy magánszemély 2010 októberében édesapjától kötvényeket örököl, amelyeknek hagyatéki leltárban feltüntetett értéke 2 millió forint. A magánszemély 2011 májusában egy magánszemélynek értékesíti az értékpapírokat, 3,5 millió forintos összegben. Az érintett értékpapírok tartásával összefüggésben a magánszemélynek 150 ezer forint költsége merült fel. Mivel az értékpapír értékesítése nem kifizető részére történt, az érintett ügylet utáni 2011. évi adót a magánszemélynek a 2012-ben benyújtandó adóbevallásában, a következők szerint kell meghatároznia:
1. Értékpapír értékesítése ellenében megszerzett bevétel3 500 000
2. Értékpapír megszerzésére fordított érték2 000 000
3. Értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség150 000
4. Értékpapír értékesítéséből származó jövedelem [1. – 2. – 3.]1 350 000
5. Értékpapír értékesítéséből származó jövedelem utáni adó [4. × 16%]216000
8.4. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem
8.4.1. Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletek köre
A törvény 2011-től egyértelműen kimondja, hogy a befektetési szolgáltatóval és a befektetési szolgáltató közreműködésével megkötött ügyletek minősülnek ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek [Szja-tv. 67/A. § (3) bekezdés].
Nem minősülhet ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek 2011-től az olyan ügylet, amelynek teljesítése a befektetési szolgáltatót megbízó és/vagy az általa képviselt felek (a magánszemély és/vagy a vele akár közvetve is érdekközösségben lévő bármely személy) által meghatározott – a szokásos piaci értéktől eltérő – ár alkalmazásával történik [Szja-tv. 67/A. § (3) bekezdés].
8.4.2. Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem megállapítására vonatkozó átmeneti szabály
Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelmet és annak adóját – az árfolyamnyereségre irányadó szabályokat is figyelembe véve – a jövedelmet szerző magánszemély köteles megállapítani, figyelemmel a 2006. évi LXI. törvény 223. §-ának (14) bekezdésében foglalt – átmeneti – rendelkezésre. A 223. § (14) bekezdése értelmében a magánszemély a 2006. augusztus 31-én tulajdonában lévő értékpapír átruházása esetén az értékpapír megszerzésére fordított érték meghatározására választhatja a 2006. augusztus hónap utolsó tőzsdenapjának az adott értékpapírra vonatkozó záró árfolyamát [Szja-tv. 84/G. § (5) bekezdés].
8.5. Tartós befektetésből származó jövedelem
Ha a magánszemély az Szja-törvény 77/A. §-a (2) bekezdésének b), c), d), vagy e) pontjában szereplő módon szerez – kedvezményesen – értékpapírt (és így az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értéket az értékpapír juttatásakor a juttatásban részesülő magánszemélynél nem kell bevételként figyelembe venni), úgy ezen értékpapír ellenőrzött tőkepiaci ügyletben történő átruházása során az értékpapír névértékéből, de legfeljebb az elért bevételből az a rész, amely a 77/A. § (2) bekezdésének idézett pontjai alapján korábban nem minősült bevételnek – csökkentve az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegével – árfolyamnyereségnek minősül [Szja-tv. 67/A. § (9) bekezdés].
Az Szja-törvény nem tartalmaz arra vonatkozó tiltó rendelkezést, mely szerint az előbbiekben említett, a magánszemély által kedvezményesen szerzett értékpapír – ellenőrzött tőkepiaci ügylet keretében – ne kerülhetne tartós befektetési számlára. Ezért a törvény kimondja, hogy a tartós befektetési számlán lévő lekötés megszűnésekor, megszakításakor – a hozamszámítás szempontjából – a magánszemélyt megillető bevételnek nem képezheti részét a 67/A. § (9) bekezdése szerint árfolyamnyereségnek minősülő rész, vagyis a kedvezményesen szerzett értékpapírok hozamára a tartós befektetésből származó jövedelem különös (kedvező) adózási szabályai nem alkalmazhatóak [Szja-tv. 67/B. § (1) bekezdés].
A jogalkalmazást segíti az a módosítás, mely szerint a lekötési hozamot nem a lekötési időszak utolsó napján vagy a megszakítás napján, hanem a lekötési időszak utolsó napjára, a megszakítás napjára vonatkozóan kell megállapítani [Szja-tv. 67/B. § (4)-(5) bekezdés].
A hároméves lekötési időszak vége előtt megszakított lekötés esetén a lekötési hozam utáni adó mértéke a 2010. évi 20 százalékról 2011-ben 16 százalékra csökken, míg a hároméves lekötés után alkalmazható 10 százalékos adókulcs nem változik. Az ötéves lekötési időszak lejártáig elért lekötési hozam változatlanul adómentes [Szja-tv. 67/B. § (5) bekezdés].
9. A kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatások
Új szabályozás vonatkozik 2011-től egyes – jellemzően nem pénzbeli – juttatásokra, és egyidejűleg megszűnik a természetbeni juttatás fogalma és szabályozása (Szja-törvény 69-71. §).
Az új rendelkezésekben nevesített egyes juttatások után a 16 százalékos mértékű adó a kifizetőt terheli, ezek a juttatások nem képeznek társadalombiztosítási járulékalapot, de a kifizetőnek – a béren kívüli juttatások kivételével – 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást is fizetnie kell.
Ezeket a juttatásokat utalvány formájában is lehet adni. Ha nincs külön törvényi előírás, az utalványra vagy az utalvány formában történő juttatás feltételeire vonatkozóan két feltételnek kell teljesülnie:
– a juttatás feleljen meg az adott – adóköteles vagy adómentes – juttatásra vonatkozó rendelkezésben foglalt előírásoknak, továbbá
– az utalványon legyen feltüntetve, hogy azt az előbbieknek megfelelően milyen termékre vagy szolgáltatásra, illetőleg a termékek és szolgáltatások milyen körében lehet felhasználni [Szja-tv. 69. § (3) bekezdés].
Kifizetői adókötelezettség mellett továbbra sem lehet adni értékpapírt, értékpapírra vonatkozó jogot, továbbá bármire felhasználható utalványt és készpénz-helyettesítő fizetési eszközt. Továbbra sem juttatható kifizetői adókötelezettség mellett természetes vagy tenyésztett gyöngy, drágakő, féldrágakő, nemesfém, nemesfémmel plattírozott fém és ezekből készült áru, valamint ékszerutánzat és érme, ha a körülmények alapján megállapítható, hogy a juttatás nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének [Szja-tv. 69. § (4) bekezdés].
9.1. A jövedelem és az adóalap meghatározása
A kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatás esetén jövedelemnek minősül a juttatás értéke, ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás esetén annak szokásos piaci értéke, illetőleg abból az a rész, amelyet a magánszemély nem köteles megfizetni [Szja-tv. 69. § (2) bekezdés]. A személyi jövedelemadó alapja (és, ha fizetni kell, az ehoalap is) az előzőek szerint meghatározott jövedelem 1,19-szerese [Szja-tv. 69. § (2) bekezdés].
9.2. A közterhek bevallása és megfizetése
A kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatások utáni adót (kivéve az adóköteles reprezentáció és üzleti ajándék utáni adót) a kifizető a juttatás hónapja kötelezettségeként – a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre – vallja be és fizeti meg [Szja-tv. 69. § (5) bekezdés a) pont].
Az adóköteles reprezentáció és üzleti ajándék utáni adót
– az egyéni vállalkozónak és a beszámoló készítésére nem kötelezett juttatónak az adóév utolsó hónapjának kötelezettségeként,
– más juttató esetében az adóévre elszámolt éves összes bevétel megállapítására előírt időpontot követően az elszámolt éves összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségeként,
a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó és járulékok bevallására, megfizetésére az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon és határidőre – kell bevallania, illetve megfizetnie [Szja-tv. 69. § (5) bekezdés b) pont].
A kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatások adóalapként meghatározott összege utáni 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a személyi jövedelemadóval egyidejűleg kell megállapítani, bevallani és megfizetni [Eho-tv. 11. § (6) bekezdés].
A magánszemély a kifizetőt terhelő adó mellett nem pénzben megszerzett vagyoni értéket nem köteles bevallani, ugyanis nem kell bevallani azt a bevételt, amely után a személyi jövedelemadó megfizetésére a kifizető kötelezett [Szja-tv. 11. § (3) bekezdés d) pont].
9.3. A juttatások szerzési értéke
Ha a magánszemély a kifizetőt terhelő adó mellett nem pénzben megszerzett vagyoni értéket elidegeníti, szerzési értékként azt a jövedelmet veheti figyelembe, amely jövedelem után a kifizető az adót megfizette [Szja-tv. 69. § (6) bekezdés].
9.4. Egyes meghatározott, béren kívüli juttatásnak nem minősülő juttatások
Az Szja-törvény 70. §-a alá tartozó juttatások a kifizetőt terhelő 16 százalékos személyi jövedelemadó és 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás megfizetése mellett adhatók. A személyi jövedelemadó és a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja is a jövedelem 1,19-szerese. Az e körbe tartozó juttatások a 9.4.1.-9.4.9. pontokban leírtak szerint adhatóak. Ezek közül a 9.4.5.-9.4.8. bemutatott juttatások esetében, ha a kifizető rosszhiszeműen vagy jogszerűtlenül jár el, a kiszabható mulasztási bírság az adóalap 50 százaléka [Szja-tv. 70. § (3) bekezdés].
9.4.1. Hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás
A hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás költségeinek viselése révén a magánszemélynek juttatott adóköteles jövedelem után a közterheket (szja, eho) továbbra is a kifizetőnek kell megfizetnie [Szja-tv. 70. § (1) bekezdés a) pont].
9.4.2. Cégtelefon magáncélú használata
Szintén a kifizetőt terhelik a közterhek (szja, eho), a tevékenységének ellátása érdekében biztosított helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel-szolgáltatás magáncélú használata címén meghatározott adóköteles jövedelem után [Szja-tv. 70. § (1) bekezdés b) pont].
A kifizetőt a juttatás, szolgáltatás miatt terhelő kiadásokból azt a részt kell adóköteles jövedelemként figyelembe venni, amelyet a kifizető a magáncélú használat értékéből nem téríttet meg. A magáncélú használat értéke a kifizetőt az említett telefonszolgáltatások miatt terhelő kiadásokból a forgalomarányos kiadásoknak a tételes elkülönítésével és a nem forgalomarányos kiadásoknak a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada értékével határozható meg, vagy választható, hogy a számlaértékből 20 százalék számít adóköteles jövedelemnek. Ha a magáncélú telefonhasználat elkülönítése nem lehetséges, a kifizetőt terhelő kiadás 20 százalékát, ha az ingyenes használatot a szolgáltató biztosítja, a magáncélú használat szokásos piaci értékét, vagy az összes használat szokásos piaci értékének 20 százalékát kell a magáncélú használat értékének tekinteni [Szja-tv. 70. § (5) bekezdés c) pont].
9.4.3. Adóköteles díjú csoportos biztosítások
A több magánszemély, mint biztosítottak javára kötött biztosítási szerződés esetében, ha a biztosítási szerződés nem egyénileg, hanem kizárólag a munkakör, a beosztás, a munkaviszonyban eltöltött idő, az életkor vagy más közös ismérv alapján határozza meg a biztosítottak körét, amikor a kifizető által megfizetett adóköteles biztosítási díjról nem állapítható meg, hogy mely magánszemély milyen jövedelmet szerzett, az adó és az eho a kifizetőt terheli [Szja-tv. 70. § (1) bekezdés c) pont].
9.4.4. Az adóköteles reprezentáció és üzleti ajándék
Reprezentációnak változatlanul a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.) minősül. A törvény 2011-től azt is rögzíti, hogy amennyiben a juttatásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási hely és idő, a tényleges szakmai, illetve hitéleti program és a szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme akár közvetve is megállapítható, úgy az említett juttatások nem minősülhetnek reprezentációnak (Szja-tv. 3. § 26. pont).
Üzleti ajándéknak 2011-től a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott, a minimálbér 25 százalékának megfelelő egyedi értéket meg nem haladó ajándék (ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag erre szóló utalvány) minősülhet (Szja-tv. 3. § 27. pont).
A reprezentáció és az üzleti ajándék alapján meghatározott bevétel 2011-ben is személyi jövedelemadó-mentes, ha azt a társasági adóalany kifizető társaságiadó-alapot növelő tételként köteles figyelembe venni (Szja-tv. 1. számú melléklet 8.38. alpont).
Más esetben a közterhek a kifizetőt terhelik a következők szerint:
– A társadalmi szervezet (pl. egyesület, párt), a köztestület, az egyházi jogi személy és az alapítvány (ideértve a közalapítványt is) esetében az általa nyújtott reprezentáció és a minimálbér 25 százalékának megfelelő egyedi értéket meg nem haladóan általa adott üzleti ajándékok együttes értékéből a közhasznú, illetve a cél szerinti tevékenysége érdekében az adóévben elszámolt összes ráfordítás 10 százaléka, illetőleg az adóévben elszámolt összes bevétel 10 százaléka (ha ez utóbbi a kevesebb) után nincs adó és eho-fizetési kötelezettség [Szja-tv. 70. § (2) bekezdés a) pont].
– Más – nem társaságiadó-alany – juttató esetében szintén nincs adó és eho-fizetési kötelezettség az általa nyújtott reprezentáció azon része után, amely nem több, mint az adóévre elszámolt éves összes bevétel 1 százaléka, de legfeljebb 25 millió forint, a minimálbér 25 százalékának megfelelő egyedi értéket meg nem haladóan általa adott üzleti ajándékok együttes értékéből nem több, mint a foglalkoztatottak éves átlagos állományának és 5000 forintnak a szorzata. Ezt a szabályt kell alkalmazniuk például az egyéni vállalkozóknak, a társasházaknak, a magánnyugdíjpénztáraknak, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraknak, a központi és helyi költségvetési szervezeteknek [Szja-tv. 70. § (2) bekezdés b) pont].
– Ha a kifizető az előbbiek szerinti értékhatárt (keretet) meghaladóan nyújt reprezentációt, a közterheket a meghaladó rész után akkor fizeti, ha nem állapítható meg az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelem [Szja-tv. 70. § (3) bekezdés b) pont]. Amennyiben ez megállapítható, és az előbbiek szerinti értékhatárt (keretet) meghaladó üzleti ajándék esetében, a kifizető akkor fizeti a közterheket, ha a juttatás csekély értékű ajándéknak vagy reklámajándéknak minősülhet [Szja-tv. 70. § (3) bekezdés a) és d) pont], egyébként a kötelezettségek a magánszemélyt terhelik attól függően, hogy a juttatóval fennálló milyen jogviszonyban részesült a juttatásban.
– Ha az ajándék egyedi értéke meghaladja a minimálbér 25 százalékának megfelelő értéket, akkor az nem üzleti ajándék, annak egész értéke után a magánszemélynek kell a közterheket megfizetnie, attól függően, hogy milyen címen, illetve a juttatóval fennálló milyen jogviszonyban részesült a juttatásban.
– Az adómentes keret kiszámítása során nem kell figyelembe venni az Szja-törvény szerinti adómentes juttatásokat, továbbá a reprezentációs szabályoknál előírt értékhatárt meg nem haladó összegben a reprezentáció, üzleti ajándék értékéből jövedelmet nem kell megállapítani [Szja-tv. 70. § (2) bekezdés].
A külföldi szervezet által nyújtott reprezentációt és az új meghatározás szerinti üzleti ajándékot a juttatásban részesülő magánszemélynek 2011-ben sem kell bevételként figyelembe vennie [Szja-tv. 7. § (1) bekezdés s) pont].
9.4.5. Csekély értékű ajándékjuttatás
Kifizetői adóteher mellett adható 2011-ben – csekély értékű ajándékként – legfeljebb évi három alkalommal a minimálbér 10 százalékát meg nem haladó értékű termék, szolgáltatás, illetve az ezekre szóló utalvány [Szja-tv. 70. § (3) bekezdés a) pont].
Csekély értékű ajándékot adhat:
– a munkáltató a munkavállalójának, a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának,
– a szakszervezet a tagjának, a nyugdíjas tagjának, az említett személlyel közös háztartásban élő közeli hozzátartozónak, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának,
– a volt munkáltató vagy annak jogutódja a nyugdíjban részesülő magánszemélynek és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozójának, továbbá
– a kifizető a szakképző iskolai tanulónak, kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak [Szja-tv. 70. § (3) bekezdés aa)-ad) alpont].
A felsorolt eseteken kívül a kifizető olyan magánszemélyt is részesíthet csekély értékű ajándékjuttatásban, akinek az adóévben más jövedelmet nem juttat (ilyen eset lehet pl., ha az önkormányzat csekély értékű ajándékkal köszönti születésnapján a település legidősebb polgárát) [Szja-tv. 70. § (3) bekezdés a) pont].
A kifizető az általa juttatott csekély értékű ajándékokról nyilvántartást köteles vezetni [Szja-tv. 70. § (3) bekezdés a) pont].
9.4.6. A kifizető által egyidejűleg több magánszemély részére szervezett, döntően vendéglátásra, szabadidőprogramra irányuló rendezvény, esemény
A kifizető fizeti a közterheket az általa viselt költségek után, ha az egyidejűleg több magánszemély számára szervezett, ingyenes vagy kedvezményes – döntő részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányuló – rendezvénnyel, eseménnyel összefüggésben jóhiszemű eljárása ellenére sem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelmet. Ez a rendelkezés a kifizető által a kifizető üzleti partnerei részére szervezett rendezvény, esemény esetében is alkalmazható [Szja-tv. 70. § (3) bekezdés b) pont].
9.4.7. Jogszabályi rendelkezés alapján átadott termék, nyújtott szolgáltatás
A kifizetőt terhelik közterhek, ha törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály (pl. önkormányzati rendelet) rendelkezése alapján ad magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen nem pénzbeli adóköteles juttatást [Szja-tv. 70. § (3) bekezdés c) pont].
9.4.8. A kifizető által adott, a minimálbér 1 százalékát meg nem haladó egyedi értékű reklámcélú vagy egyéb ajándék
A kifizetőt terheli az adó az általa juttatott, a minimálbér 1 százalékát meg nem haladó egyedi értékű olyan reklámcélú vagy egyéb ajándék esetén, melynek elfogadásakor a juttatásban részesülő magánszemély azonosító adatai a juttató számára nem ismertek, és az ajándék juttatása az 1. számú melléklet 8.14. alpontja alapján egyébként nem adómentes, vagy az nem minősül üzleti ajándéknak [Szja-tv. 70. § (3) bekezdés d) pont].
9.4.9. Az értékhatárt meghaladóan adott béren kívüli juttatás
Ha egy adott, az Szja-törvény 71. §-a szerinti béren kívüli juttatás a 71. §-ban előírt feltételeknek megfelel, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladja, a meghaladó rész a kifizetőt terhelő adó mellett adható [Szja-tv. 70. § (4) bekezdés].
9.5. Béren kívüli juttatások
Az Szja-törvény 71. §-ában nevesített juttatások utáni 16 százalékos adó a kifizetőt terheli (az adó alapja a jövedelem 1,19-szerese), és e juttatásokkal összefüggésben más közteher-fizetési kötelezettség nem keletkezik.
Az e körbe tartozó juttatások a következők:
– az üdülési csekk juttatása vagy kedvezményes üdültetés évente a minimálbér mértékéig;
– az étkeztetés havonta 18 ezer forintig;
– a munkáltató által a Széchenyi Pihenő Kártya-számlára utalt támogatás, évente legfeljebb 300 ezer forint összegig;
– az internethasználat biztosítása vagy az internetszámla megtérítése havi 5000 forint értékhatárig;
– az iskolakezdési támogatás évente a minimálbér 30 százalékáig;
– a helyi utazási bérlet juttatása;
– az iskolarendszerű képzés átvállalt költsége évente a minimálbér két és félszereséig;
– a szövetkezet közösségi alapjából nem pénzben juttatott jövedelem évente a minimálbér 50 százalékáig;
– a munkáltatói hozzájárulás az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba havonta a minimálbér 50 százalékáig;
– a munkáltatói hozzájárulás az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba/önsegélyező pénztár(ak)ba havonta a minimálbér 30 százalékáig;
– a foglalkoztatói hozzájárulás a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe havonta a minimálbér 50 százalékáig.
Az említett juttatások meghatározott feltételekkel és értékbeli korlátozással tartozhatnak a 71. § hatálya alá.
A 71. § alkalmazásában munkáltatónak minősül a társas vállalkozás is, továbbá munkavállalónak minősül a Munka törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállaló és a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is [Szja-tv. 71. § (6) bekezdés a)-b) pont].
A kifizető az adókötelezettség megállapításához a béren kívüli juttatásra vonatkozó rendelkezésekben foglalt feltételek általa nem ismert fennállását a magánszemélynek az adott juttatásra vonatkozó nyilatkozata alapján veszi figyelembe [Szja-tv. 71. § (4) bekezdés]. Ha béren kívüli juttatásra vonatkozóan az adóhatóság a feltételek fennállásának hiányát állapítja meg, a jogkövetkezményeket – ha nem rendelkezik a magánszemély nyilatkozatával – a kifizető viseli. Ha az adóhiány a magánszemély valótlan nyilatkozatának a következménye, illetve ha a magánszemély a nyilatkozat átadását nem tudja igazolni, akkor az adóhiányt és jogkövetkezményeit a magánszemélynek az adóhatóság határozata alapján kell viselnie [Szja-tv. 71. § (5) bekezdés].
9.5.1. Üdülési csekk juttatása, üdülési szolgáltatás nyújtása
Üdülési csekket vagy meghatározott üdülőben üdülési szolgáltatást a kifizetőt terhelő 16 százalékos adó megfizetése mellett – több juttatótól együttvéve – évenként a minimálbér mértékéig a következő személyek kaphatnak [Szja-tv. 71. § (1) bekezdés a) pont, 71. § (2) bekezdés a) pont, 71. § (2) bekezdés c) pont]:
– a munkavállaló, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő tag és előbbiek közeli hozzátartozói,
– a szakképző iskolai tanuló,
– kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató,
– ha a juttató a volt munkáltató vagy annak jogutódja – a nyugdíjban részesülő magánszemély és közeli hozzátartozója,
– az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozója,
– a szakszervezet tagja, nyugdíjas tagja, az említett magánszemélyek közeli hozzátartozója, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozója.
Üdülési csekknek a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott névre szóló utalvány minősülhet. Az üdülési csekk belföldi üdülési, művelődési, pihenési, kikapcsolódási, egészségmegőrzési, betegségmegelőzési és szabadidősport-szolgáltatásokra használható fel [Szja-tv. 3. § 87. pont].
Üdülési csekk helyett üdülési szolgáltatást a nem üzleti célú közösségi szabadidős szálláshely-szolgáltatásról szóló kormányrendelet szerint üdülőként nyilvántartásba vett szálláshelyen lehet kedvezményes adózás mellett nyújtani, ha az üdülő a munkáltató tulajdonában, vagyonkezelésében, a munkáltató cég kapcsolt vállalkozásának, költségvetési szerv esetében a felügyeleti szervnek és a miniszter irányítása alatt álló szervnek a tulajdonában, vagyonkezelésében van. A Magyar Tudományos Akadémia által fenntartott üdülőkben nyújtott szolgáltatás esetében a Magyar Tudományos Akadémia munkáltatónak, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a tudományos fokozattal rendelkező személy munkavállalónak minősül [Szja-tv. 71. § (6) bekezdés c)-e) pont].
A szociálisan rászoruló magánszemély részére a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány pályázata alapján juttatott üdülési csekk 2011-ben is adómentes (Szja-tv. 1. számú melléklet 8.3. alpont).
9.5.2. Az étkeztetés formájában juttatott bevétel
Étkezési juttatás kedvezményes adózás mellett 2011-től meleg ételek és hideg élelem formájában egyaránt adható (utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formában az adóéven belül utólagosan adva is) havi 18 ezer forint összeghatárig.
E juttatásra
– a munkavállaló, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő tag,
– a szakképző iskolai tanuló,
– kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató, valamint
– ha a juttató a volt munkáltató vagy annak jogutódja,
– a nyugdíjban részesülő magánszemély
jogosult.
9.5.3. Széchenyi Pihenő Kártya-számlára utalt munkáltatói támogatás
Béren kívüli juttatásnak minősül 2011-től a munkáltató (ideértve a társas vállalkozást is) által a munkavállalónak (a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának) az adóévben a Széchenyi Pihenő Kártya-számlára utalt, külön jogszabályban meghatározott célra felhasználható – több juttató esetén együttvéve – legfeljebb 300 ezer forint támogatás [Szja-tv. 71. § (1) bekezdés c) pont].
A Széchenyi Pihenő Kártya az arra jogosult intézmény által kibocsátott olyan fizetési eszköz, amellyel a munkavállalónak a munkáltató által utalt támogatás terhére – az arra felhatalmazott és a rendszerbe bevont szolgáltatóknál – szolgáltatások vásárolhatók [Szja-tv. 71. § (6) bekezdés f) pont].
A Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásának és felhasználásának részletes szabályait kormányrendelet szabályozza majd [Szja-tv. 80. § d) pont].
9.5.4. Internethasználat biztosítása vagy internetszámla megtérítése
A munkáltató által ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított internethasználat, internetutalvány értékbeli korlátozás nélküli adómentessége megszűnik, azonban 2011-től legfeljebb havi 5000 forintot meg nem haladó összegben béren kívüli juttatásnak minősül
– az internetszolgáltatás ingyenes vagy kedvezményes biztosítása, vagy
– az internetszolgáltatás költségének a magánszemély nevére szóló vagy vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozója nevére szóló számla alapján történő megtérítése, ideértve – legfeljebb három hónapon belül az említett számlával történő utólagos elszámolással – a kizárólag erre szóló utalvány juttatását is [Szja-tv. 71. § (1) bekezdés d) pont].
E juttatást 2011-től nemcsak a munkáltató adhatja a munkavállalónak, hanem a társas vállalkozás is a tevékenységében személyesen közreműködő tagjának.
A munkáltató által biztosított ingyenes vagy kedvezményes számítógép-használat változatlanul adómentes (Szja-tv. 1. számú melléklet 7.11. alpont).
9.5.5. Iskolakezdési támogatás
Béren kívüli juttatás az iskolakezdési támogatás címén juttatott jövedelemből gyermekenként, tanulónként évente a minimálbér 30 százalékát meg nem haladó rész [Szja-tv. 71. § (1) bekezdés e) pont].
Iskolakezdési támogatásnak az a juttatás minősül, amelyet a munkáltató, a társas vállalkozás a közoktatásban részt vevő gyermekre, tanulóra tekintettel a tanév első napját megelőző és követő 60 napon belül tankönyv, taneszköz, ruházat formájában juttat. A juttatás történhet a munkáltató nevére szóló számla megtérítésével, illetve utalvány formájában is. A juttatásban a családipótlék-juttatásra jogosult munkavállaló, illetve személyesen közreműködő tag, szülő – 2011-től a gyám is (ide nem értve a gyermekvédelmi gyámot) -, vagy a szülőnek, gyámnak (ide nem értve a gyermekvédelmi gyámot) a vele közös háztartásban élő házastársa részesülhet [Szja-tv. 71. § (6) bekezdés g) pont].
9.5.6. Helyi utazási bérlet juttatása
Béren kívüli juttatásként helyi utazási bérletet a munkáltató mellett a társas vállalkozás is adhat a személyesen közreműködő tagjának [Szja-tv. 71. § (1) bekezdés f) pont]. Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy a helyi utazási bérlet juttatásának adókötelezettsége – mint adóztatható körülmény – azt is jelenti, hogy a kifizetőnek akkor is meg kell fizetnie, ha a bérletet a munkavégzéshez juttatják [Szja-tv. 4. § (2) bekezdés].
9.5.7. Iskolarendszerű képzés
Az iskolarendszerű képzés átvállalt költsége évente a minimálbér két és félszereséig a munkáltatónál és a személyesen közreműködő tag esetében a társas vállalkozásnál béren kívüli juttatásnak minősül [Szja-tv. 71. § (1) bekezdés g) pont].
Iskolarendszerű képzés alatt az olyan képzés értendő, amelynek résztvevői a képzést folytató intézménnyel tanulói, illetőleg hallgatói jogviszonyban állnak [Szja-tv. 71. § (6) bekezdés h) pont].
Az iskolarendszerű képzés átvállalt költségének béren kívüli juttatásként történő adóztatása ahhoz a feltételhez kötött, hogy a képzés munkáltatói elrendelés alapján, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését, bővítését szolgálja. Munkáltatói elrendelés esetén a kedvezményes adózás arra a képzésre is vonatkozik, amelynek költségét nem a munkáltató hanem más kifizető viseli, továbbá arra a képzésre is, amely a munkavállaló, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tag számára szükséges, a munkáltató, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja.
9.5.8. A szövetkezet közösségi alapjából nem pénzben juttatott jövedelem
Béren kívüli juttatásnak minősül a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet magánszemély tagja részére a szövetkezetekről szóló törvényben foglaltaknak megfelelően az adóévben nem pénzben juttatott – egyébként adóköteles – jövedelem együttes értékéből személyenként a minimálbér havi összegének 50 százalékát meg nem haladó rész [Szja-tv. 71. § (2) bekezdés d) pont].
9.5.9. Önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulás, foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe teljesített foglalkoztatói hozzájárulás
Béren kívüli juttatásnak minősül a minimálbér 50-50 százalékáig havonta adott önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulás, illetve foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe teljesített foglalkoztatói hozzájárulás, valamint a minimálbér 30 százalékáig havonta adott önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárakba történő munkáltatói hozzájárulás [Szja-tv. 71. § (3) bekezdés].
Az önkéntes pénztárba, illetve foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe történő munkáltatói, foglalkoztatói hozzájárulások esetében a béren kívüli juttatásként történő adózás feltétele a magánszemély nyilatkozata arról, hogy más juttatótól nem kapott az adott hónapban munkáltatói/foglalkoztatói hozzájárulást. A juttató a hozzájárulást – az adott hónapokra vonatkozó összegek közlésével – több hónapra előre, vagy utólagosan legfeljebb három hónapra egy összegben is utalhatja a pénztárba. Ebben az esetben a juttatás a magánszemélynél a közölt összegeknek megfelelő hónapok szerinti bevétel. A juttatónak a megállapított adót a közölt összegeknek megfelelő hónapokra vonatkozó szabályok szerint és mértékkel, előre történő utalás esetén a juttatás közölt hónapjának, utólagos utalás esetén az utalás hónapjának kötelezettségeként kell bevallania és megfizetnie.
9.6. Nyeremény, vetélkedő díja, kamatkedvezmény
A kifizetőt terhelő adó 2011-től a nyeremények után is 16 százalék és amennyiben a nyeremény nem pénz, hanem más vagyoni érték, az adó (és az eho) alapja a nyeremény szokásos piaci értékének 1,19-szerese [Szja-tv. 76. § (3) bekezdés].
A nyilvánosan, bárki számára azonos feltételekkel meghirdetett vetélkedő és verseny nem pénzbeli díja a nem pénzbeli nyereményekkel azonos módon adóköteles, vagyis a szja és az eho a kifizetőt terheli [Szja-tv. 76. § (5) bekezdés].
Szintén a kifizető fizeti az adót és az ehót a kamatkedvezményből származó jövedelem 1,19-szerese után [Szja-tv. 72. § (2) bekezdés].
Példa a pénzbeli és a cafeteria juttatások melletti közterhekre
Egy vállalkozás két dolgozójának ugyanakkora nettó juttatást (táblázat 19. sor) kíván megállapítani a „tisztán” pénzbeli juttatások és a vegyes juttatások (pénzbeli és cafeteria) esetében. A táblázat 12. sora azt mutatja, hogy a kétféle juttatási csomagban megegyező nettó juttatási érték esetén a munkáltató mekkora összegű megtakarítást érhet el.
„A” dolgozó„B” dolgozó
„Tisztán” Pénzbeli Különbség„Tisztán” Pénzbeli Különbség pénzbeli és cafeteria pénzbeli és cafeteria juttatásjuttatásjuttatásjuttatás
Juttatások
1. Havi bruttó kereset170 000106 034-63 966350 000253 155-96 845
2. Cafeteria juttatások [3. + 4. + 5. + 6.]042 80042 800064 00064 000
3. Étkezési utalvány018 00018 000025 00025 000
4. Megújulási kártya-számlára utalt támogatás015 00015 000025 00025 000
5. Munkáltató által feladatvégzéshez biztosított telefon magáncélú használata101 8001 80004 0004 000
6. Parkolóbérlet költségének megtérítése a magánszemély nevére szóló számla alapján08 0008 000010 00010 000
Munkáltatói közterhek, költség
7. Pénzbeli juttatás utáni közterhek [1. × 28,5%2]48 45030 220-18 23099 75072 149-27 601
8. Béren kívüli juttatás utáni adó [(a 3. legfeljebb 18 000 forintig + a 4. legfeljebb 25 000 forintig) × 1,19 × 16%]06 2836 28308 1878 187
9. Nem pénzbeli juttatások utáni adó [(a 3. 18 000 forintot meghaladó része + 5.) × 1,19 × 16%]034334302 0942 094
10. Nem pénzbeli juttatások utáni egészségügyi hozzájárulás [(a 3. 18 000 forintot meghaladó része + 5.) × 1,19 × 27%]057857803 5343 534
11. Egyéb cafeteria juttatások utáni közterhek [6. × 28,5%2]02 2802 28002 8502 850
12. Összes munkáltatói költség [1. + 2. + 7. + 8. + 9. + 10. + 11.]218 450188 538-29 912449 750405 970-43 780
Munkavállalói közterhek, nettó juttatás
13. Adóalap-kiegészítés [(1. + 6.) × 27%]45 90030 789-15 11194 50071 052-23 448
14. Összevont adóalap [1. + 6. + 13.]215 900144 823-71 077444 500334 207-110 293
15. Számított adó [14. × 16%]34 54423 172-11 37271 12053 473-17 647
16. Adójóváírás [„A” dolgozónál: 12 100 forint, mivel az összevont adóalap évesített összege kevesebb 2 750 000 forintnál; „B” dolgozónál: 0, mivel az összevont adóalap évesített összege meghaladja a 3 960 000 forintot]12 10012 1000000
17. Összevont adóalap adója [15. – 16.]22 44411 072-11 37271 12053 473-17 647
18. Fizetendő járulékok [(1. + 6.) × 17,5%3]29 75019 956-9 79461 25046 052-15 198
19. Nettó juttatás [1. + 2. – 17. – 18.]117 806117 8060217 630217 6300
1 Az itt megjelenő összegek a munkáltatónál a telefonhasználattal összefüggő kiadások 20%-át, mint adóköteles bevételt mutatják.
2 A munkáltatónak 27% társadalombiztosítási járulékot és 1,5% szakképzési hozzájárulást kell fizetnie.
3 A munkavállalónak 10% nyugdíjjárulékot és 7,5% egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot kell fizetnie.
10. A kifizetői adókötelezettséggel járó juttatások között nem nevesített juttatások
A kifizetői adókötelezettséggel járó juttatások (Szja-tv. 70-71. §) között nem nevesített juttatás a személyi jövedelemadó fő szabálya szerint a juttató és a juttatásban részesülő között fennálló jogviszony és a juttatás (szerzés) körülményei figyelembevételével az összevont adóalap részeként adóköteles. A juttatás utáni személyi jövedelemadót a juttatásban részesülő magánszemély fizeti, és mind a magánszemélyt, mind a munkáltatót/kifizetőt terheli járulékfizetési/egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség.
Munkáltató részéről történő juttatás esetén munkaviszonyból származó jövedelemként, ha a juttató foglalkoztató és a juttatásban részesülő személyesen közreműködő tag, nem önálló tevékenységből származó jövedelemként, míg ha a juttató a magánszemélynek nem foglalkoztatója, jellemzően egyéb jövedelemként adóköteles a magánszemély részére nem pénzbeli formában juttatott vagyoni érték.
Az előzőeket figyelembe véve 2011-től az összevont adóalap részeként adóköteles például a munkáltató által a munkavállalóknak egységesen vagy szabályzat alapján adott juttatás is, ha az nem szerepel a 70-71. §-ban nevesített juttatások között, továbbá a művelődési intézményi szolgáltatás, a kifizető által sporttevékenység végzéséhez nyújtott ingyenes vagy kedvezményes adóköteles szolgáltatás, az ingyenes vagy kedvezményes személyszállítási szolgáltatás biztosítása, vagy a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás adóköteles bevétele, akkor is, ha a kifizető a magánszemélynek nem foglalkoztatója.
A kifizetői adókötelezettséggel járó juttatások között nem nevesített juttatások az összevont adóalap részeként, adóalap-kiegészítéssel növelt értékük után adókötelesek. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezek adóalapjából is levonható a családi kedvezmény, és adójukból érvényesíthető adójóváírás, adókedvezmény. Az adóelőleg megállapítására vonatkozóan az Szja-törvény előírásai 2011-ben változatlanok, vagyis nem pénzbeli juttatás esetén, ha a kifizető nem tudja levonni a magánszemélyt terhelő adóelőleget, akkor azt a munkáltató megfizeti, és egy későbbi, magánszemély részére teljesített pénzbeli kifizetésből azt levonja, míg egyéb kifizető a magánszemélynek kiállított igazoláson feltünteti a le nem vont adóelőleget, és felhívja a magánszemély figyelmét, hogy az adóelőleget a magánszemélynek kell megfizetnie [Szja-tv. 46. § (6)-(7) bekezdés].
11. Adóelőleg-szabályok
11.1. Adóelőleg-megállapítási kötelezettség
Ha az összevont adóalapba tartozó jövedelem kifizetőtől származik, az adóelőleget fő szabályként a kifizető (ideértve a munkáltatót is) állapítja meg [Szja-tv. 46. § (3) bekezdés].
A kifizetőnek nem kell azonban adóelőleget megállapítania a számlaadásra kötelezett magánszemély által számlázott, valamint a felvásárlási jegy alapján kifizetett bevételből. Tehát a kifizető egyéni vállalkozótól, őstermelőtől előleget nem vonhat. Ugyanakkor, ha a nem egyéni vállalkozóként, nem mezőgazdasági őstermelőként számlaadásra kötelezett magánszemély nyilatkozatot ad arról, hogy kéri az adóelőleg levonását, a kifizetőnek – a magánszemély költségnyilatkozatát figyelembe véve – az adóelőleget le kell vonnia.
Nem terheli adóelőleg
– a nyugdíj-előtakarékossági számla terhére teljesített nem nyugdíj szolgáltatás esetében megállapított adóalapot,
– az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt adóköteles összeget, ha az egyéb jövedelemnek minősül,
– a jövedelemszerzés helye szerint olyan államból származó jövedelmet, amellyel nincs a Magyar Köztársaságnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye.
E jövedelmek adóját a magánszemély az adóbevallásban állapítja meg, és az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg [Szja-tv. 46. § (2) bekezdés].
A kifizető (munkáltató) a levont adóelőleget a kifizetést követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg [Szja-tv. 46. § (8) bekezdés].
A kifizető köteles megállapítani az adóelőleget akkor is, ha azt a bevételből nem tudja levonni (mert például azt nem pénzben juttatja). A kifizető a bevételről kiállított igazoláson feltünteti a le nem vont adóelőleg nagyságát, és felhívja a magánszemély figyelmét, hogy azt neki kell megfizetnie a negyedévet követő hó 12-éig [Szja-tv. 46. § (7) bekezdés].
Ha azonban a kifizető olyan munkáltató, illetve a személyesen közreműködő tag olyan társas vállalkozása, amely e magánszemélynek rendszeresen ismétlődő jövedelmet juttat, a le nem vont adóelőleget meg kell fizetnie az adóhatóságnak, és azt a magánszemélynek történő későbbi kifizetésekből (például a következő bérből, személyes közreműködői díjból) vonhatja le. Nem kell azonban a munkáltatónak, társas vállalkozásnak az adóelőleget a magánszemély helyett megfizetnie, ha a magánszeméllyel szemben nincs – valamint az adóévben a körülményekből következően várhatóan nem is keletkezik – olyan pénzben teljesítendő kötelezettsége, amelyből a le nem vont, de befizetett adóelőleget levonhatná. Ekkor a le nem vont előleget az igazoláson az említett kifizetőnek fel kell tüntetnie [Szja-tv. 46. § (6) bekezdés].
A megállapított, de le nem vont adóelőleget a kifizető szintén köteles – a magánszemély adatait és az előleglevonás elmaradásának okát feltüntetve – a juttatást követő hó 12-éig bevallani [Art 31. § (2) bekezdés].
Ha a bevétel nem kifizetőtől származik, akkor mind az adóelőleg megállapítására, mind annak megfizetésére a magánszemély köteles. A magánszemély adóelőleget negyedévente, a negyedévet követő hó 12-éig fizet, és az adóbevallásában – a negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként – vallja be azt az adóelőleget, amelynek megfizetésére az adott negyedévre vonatkozóan maga köteles [Szja-tv. 46. § (9) bekezdés].
Az összevont adóalapba tartozó jövedelem juttatásával egyidejűleg a kifizető minden esetben köteles igazolást kiállítani. Az igazoláson fel kell tüntetni az adóelőleg alapját, az ennek meghatározásakor figyelembe vett adóalap-kiegészítést és a családi kedvezményt, továbbá az adóelőleg megállapításakor beszámított adójóváírást, adókedvezményt. A kifizető az éves összesített igazoláson – ha feltételei általa megítélhetően fennállnak – felhívja a magánszemély figyelmét az adónyilatkozat megtételének lehetőségére [Szja-tv. 11/A. § (5) bekezdés, 46. § (5) bekezdés].
11.2. Az adóelőleg alapja
Az adóelőleg alapja a bevételből a személyi jövedelemadó-törvény által elismert költségek, költséghányad vagy átalányköltség levonásával megállapított rész. Nem önálló tevékenység esetén a bevételt csökkenti a magánszemély által megfizetett szakszervezeti tagdíj, valamint az üzemanyag-megtakarításként kifizetett összegből legfeljebb havi 100 ezer forint [Szja-tv. 47. § (2) bekezdés].
Az összevont adóalapba tartozó jövedelmek után fizetendő adóelőleg alapját 2011-ben is 27 százalék adóalap-kiegészítéssel bruttósítani kell. Változatlanul alkalmazandó az a szabály, amely szerint, ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a társadalombiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás megfizetésére (kivéve, ha költségként számolja el), az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelemnek a bevétel 78 százaléka minősül (tehát a bevétel 78 százaléka bruttósodik és a bevétel 78 százaléka a járulék vagy egészségügyi hozzájárulás alapja is) [Szja-tv. 47. § (5) és bekezdés].
A magánszemélynek az adóelőleg-alap meghatározásakor a tételes költségelszámolásra vagy a 10 százalékos költséghányadra vonatkozó választását az adott adóévben valamennyi önálló tevékenységből származó bevételére – az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítést is beleértve – azonosan kell alkalmaznia. Ha azonban az adóelőleg-alapok meghatározása 10 százalék költséghányad levonásával történt, a magánszemély az adóbevallásában az adóalap meghatározásához alkalmazhatja a tételes költségelszámolást, feltéve, hogy a 10 százalék költséghányad levonását az említett bevételek egyikénél sem érvényesíti [Szja-tv. 47. § (3) és bekezdés].
Nem kell adóelőleg-alapot megállapítani az őstermelői tevékenységből származó bevétel esetén, amíg annak összege az adóév elejétől összesítve az adóévben nem haladja meg a nemleges bevallási nyilatkozat megtételére jogosító összeghatárt, ha azonban meghaladta, akkor az adóelőleg-alapot az adóévben megszerzett összes őstermelői tevékenységből származó bevétel és adóalapot növelő tétel alapján kell megállapítani [Szja-tv. 47. § (4) bekezdés].
Az egyéni vállalkozó vállalkozói adóelőleg-alapja a negyedév végéig megszerzett összes vállalkozói bevétel és felmerült összes költség (vállalkozói kivét), időarányos értékcsökkenés, elhatárolt veszteség különbözete [Szja-tv. 47. § (1) bekezdés].
11.3. Adóelőleg-nyilatkozat
Az adóztatás egykulcsossá válásával egyszerűsödnek az adóelőleg-nyilatkozat szabályai is. Az adóterhet nem viselő járandóságok megszűnésével az ezekre vonatkozó nyilatkozat szükségtelenné vált.
Az adóelőleg-nyilatkozatot – változásbejelentési kötelezettség mellett – a magánszemély adhatja önként vagy felszólításra, esetenként vagy visszavonásig. A kifizetőnek tájékoztatnia kell a magánszemélyt a nyilatkozattétel lehetőségéről, és a jogkövetkezményekről [Szja-tv. 48. § (1) és (5) bekezdés].
Az adóelőleg-nyilatkozatban a magánszemély – az adott esettől függően – nyilatkozik a levonandó költségekről, költséghányadról, az adójóváírás, a személyi kedvezmény figyelembevételéről, a családi kedvezmény érvényesítéséről, megosztásáról [Szja-tv. 48. § (2) bekezdés].
A családi kedvezmény, az adójóváírás, a személyi kedvezmény figyelembevételéről csak munkáltatónak lehet nyilatkozni [Szja-tv. 48. § (3) bekezdés]. Ebből a szempontból a társas vállalkozás is munkáltatónak minősül a személyesen közreműködő tagja vonatkozásában [Szja-tv. 46. § (6) bekezdés].
A családi kedvezmény adóelőlegnél történő megosztására vonatkozó rendelkezéseket lásd a családi kedvezményt ismertetésénél a 2.8. pontban.
Ha a magánszemély az adóévben megszerzett bármely bevételét terhelő adóelőleg megállapításához tett nyilatkozatában
– tételes igazolással elszámolható költség levonását kérte, és a nyilatkozat alapján levont költség meghaladja az összevont adóalap megállapításánál e törvény rendelkezései szerint az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor a költségkülönbözet 39 százalékát,
– a nyilatkozattételkor fennálló körülmények ellenére családi kedvezmény, adójóváírás, adókedvezmény érvényesítését jogalap nélkül kérte, aminek következtében utóbb befizetési különbözet mutatkozik, valamint a költségkülönbözet esetében is, a befizetési különbözet 12 százalékát
különbözeti bírságként az adóévre vonatkozó bevallásban külön kötelezettségként kell feltüntetnie, és a személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség szerint kell megfizetnie. Nem kell különbözeti bírságot fizetni, ha a költségkülönbözet az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett költség összegének 5 százalékát, a befizetési különbözet a 10 ezer forintot nem haladja meg [Szja-tv. 48. § (4) bekezdés].
11.4. A fizetendő adóelőleg
A fizetendő adóelőleg – függetlenül a juttatott bevétel rendszeres vagy nem rendszeres jellegétől, illetve attól, hogy az adóelőleget a munkáltató, a kifizető vagy a magánszemély köteles megállapítani és megfizetni – az adóelőleg-alap (családi kedvezményt érvényesítő magánszemély esetében a családi kedvezménnyel csökkentett adóelőleg-alap) 16 százaléka [Szja-tv. 49. § (1) bekezdés]. A munkáltatótól származó bevétel (a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának személyes közreműködői díja) esetében abból a magánszemély nyilatkozata alapján levonható az adójóváírás és a személyi kedvezmény [Szja-tv. 49. § (2) bekezdés].
A munkáltató az adóelőleg-nyilatkozatot (írásban) kéri. Ha a munkáltató az adóelőleget az állami adóhatósághoz bejelentett módszerrel állapítja meg, és a magánszemély nyilatkozik arról is, hogy az adóévben a munkáltatón kívül mástól nem szerez az adóévi összes jövedelmébe számító jövedelmet, az adójóváírást is e bejelentett módszer szerint veszi figyelembe. Egyéb esetben a munkáltató az előlegnél az adójóváírást addig veheti figyelembe, amíg az általa az adóévben juttatott, halmozott kifizetések összege (adott kifizetést is figyelembe véve) nem haladja meg a jogosultsági határt, vagyis a 2 millió 750 ezer forintot [Szja-tv. 49. § (2) bekezdés].
Az egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadó-előlegét az adóelőleg-alap 500 millió forintot meg nem haladó részére 10 százalékkal, az e fölötti részre 19 százalékkal állapítja meg [Szja-tv. 49. § (4) bekezdés].
Példa az összevont adóalap, az árfolyamnyereség adózására, a családi kedvezményre, az adójóváírásra és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba történő befizetések utáni adóátutalásra 2011-ben alkalmazandó szabályokra
„A” adózó„B” adózó„C” adózó
1. Éves bruttó kereset2 160 0002 760 0004 800 000
2. Adóalap-kiegészítés [1. × 27%]583 200745 2001 296 000
3. Összevont adóalap [1. + 2.]2 743 2003 505 2006 096 000
4. Eltartottak száma213
5. Kedvezményezett eltartottak száma212
6. Családi kedvezmény1 500 000750 0004 950 000
[62 500 forint [62 500 forint [206 250 forint × 12 hónap × 2 eltartott]× 12 hónap × 1 eltartott]× 12 hónap × 2 eltartott]
7. Tényleges adóalap [3. – 6.]1 243 2002 755 2001 146 000
8. Számított adó [7. × 16%]198 912440 832183 360
9. Adójóváírás145 20054 5760
[12 100 forint[12 100 forint × 12 hónap - × 12 hónap]- (3. – 2 750 000 forint) × 12%]
10. Összevont adóalap adója [8. – 9.]53 712386 256183 360
11. Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetett összeg0150 000500 000
12. Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetett összeg utáni adóátutalás [11. × 20%, de legfeljebb a 10. és a 100 000 forint közül a kisebb]*030 000100 000
13. Árfolyamnyereség0400 0002 000 000
14. Árfolyamnyereség utáni adó [13. × 16%]064 000320 000
15. Megfizetett pénzbeli és természetbeni egészségbiztosítási járulék [1. × 6%]129 600165 600288 000
16. Árfolyamnyereség utáni egészségügyi hozzájárulás [13. × 14%, de legfeljebb (450 000 – 15.)]056 000162 000
* A 2011. évben teljesített befizetések utáni adóátutalásról az adózók a 2012. évben rendelkezhetnek.
12. Az adó megállapítása, bevallása, adónyilatkozat
Az adót adóévenként be kell vallani. A magánszemély bevallási kötelezettségét önadózással vagy munkáltatói adómegállapítás révén teljesíti [Szja-tv. 11. § (1) bekezdés].
Önadózás esetén (ha például a munkáltató nem vállalja a magánszemély adójának megállapítását) az adó bevallása
– adónyilatkozattal, vagy
– az adóévben megszerzett, bevallási kötelezettség alá eső valamennyi jövedelemről (bevételről), adókötelezettségről, valamint – a kifizető(k) által és az általa megállapított, levont, megfizetett adó, adóelőleg beszámításával – a befizetendő vagy visszajáró adókülönbözetről
=az állami adóhatóság közreműködésével készített egyszerűsített bevallással, vagy
=az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallással
teljesíthető [Szja-tv. 11. § (2) bekezdés].
Nincs bevallási kötelezettsége annak, aki az adóévben egyáltalán nem szerzett bevételt, vagy kizárólag olyan bevételt szerzett, amelyet nem kell bevallania [Szja-tv. 11. § (3) bekezdés].
Nem kell bevallani azt a bevételt:
– amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, kivéve, ha azt be kell számítani a magánszemély összes jövedelmébe az adóévben (3. § 75. pont);
– amely ingó vagyontárgy átruházásából származik, és abból az adóévben megállapított összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot;
– amely ingatlan átruházásából, a vagyoni értékű jog gyakorlásának átengedéséből, e jogról való lemondásból származik, ha abból jövedelem nem keletkezik;
– amely után a személyi jövedelemadó megfizetésére a kifizető kötelezett;
– amely kamatjövedelemnek minősül, és abból a kifizető az adót levonta;
– amely pénzbeli nyereménynek [76. § (2) bekezdés] minősül;
– amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban nem adóztatható;
– amelyet külön törvény rendelkezése szerint nem kell bevallani.
[Szja-tv. 11. § (3) bekezdés]
Az adónyilatkozat – először a 2011. évről szóló adókötelezettség teljesítésekor – az önadózás új formája. Az egykulcsos adóztatás bevezetése és az adóelőleg-szabályok egyszerűsödése eredményeként az adózók többsége esetében a kifizetők által levont adóelőleg és a jövedelmet ténylegesen terhelő adó megegyezik, ami lehetőséget ad egy egyszerű nyilatkozattal történő adóbevallásra. Ennek lényege egyetlen oldalon, papírlapon vagy elektronikus formában tett, néhány soros – a személyi azonosítókat is tartalmazó – nyilatkozat az adóévi összes jövedelemről és annak adójáról (Art. 27/A. §).
A magánszemély akkor tehet adónyilatkozatot, ha az adóévben
– kizárólag egy munkáltatótól szerzett jövedelmet, és a levont adó(előleg), valamint a ténylegesen fizetendő adó különbözete kevesebb, mint ezer forint, továbbá nem alkalmaz tételes költségelszámolást, nem kér adókiutalást, és a bevételből levonást, a jövedelemből kedvezményt, adókedvezményt úgy érvényesít, ahogyan azt az adóelőleg megállapítása során nyilatkozatában kérte;
– kizárólag kifizetőtől szerzett, kifizetésenként 100 ezer forintot meg nem haladó bevételt, és abból az adót, adóelőleget a kifizető hiánytalanul levonta, továbbá nem alkalmaz tételes költségelszámolást, nem kér adókiutalást, a bevételből levonást, a jövedelemből kedvezményt, adókedvezményt nem vesz igénybe;
– egyrészt munkáltatótól (akár több munkáltatótól) szerzett jövedelmet, és a levont adó(előleg), valamint a ténylegesen fizetendő adó különbözete kevesebb, mint ezer forint, másrészt kifizetőtől szerzett kifizetésenként 100 ezer forintot meg nem haladó bevételt, és abból az adót, adóelőleget a kifizető levonta, továbbá nem alkalmaz tételes költségelszámolást, nem kér adókiutalást, összes jövedelme nem haladja meg az adójóváírás jogosultsági határát, és a bevételből levonást, a jövedelemből kedvezményt, adókedvezményt csak egy munkáltatónál, és úgy érvényesít, ahogyan azt az adóelőleg megállapítása során nyilatkozatában kérte.
A munkáltatótól szerzett éves jövedelem esetében mutatkozó ezer forint adókülönbözetet adónyilatkozat tétele esetén nem kell megfizetni, az adóhatóság nem tartja nyilván, de nem is fizeti vissza.
A törvény új kötelezettségként előírja a munkáltató, a kifizető számára, hogy a kifizetésről szóló összesített igazoláson – ha a kifizető ismerete szerint a magánszemély adónyilatkozatot tehet – tájékoztatnia kell a magánszemélyt, hogy melyek az adónyilatkozat megtételének a feltételei (Szja-tv. 11/A. §).
Az önadózás egyéb formái, az adóhatósági közreműködéssel elkészített egyszerűsített bevallás választásának feltételei, illetve az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallás szabályai, továbbá a munkáltatói adómegállapítás választásának feltételei nem változnak.
13. Egyéb változások
– 2010. január 1-jétől hatályos változás, hogy – a külföldi pénznemben keletkezett bevétel esetén a fő szabálytól (a bevételszerzés időpontjában érvényes árfolyamtól) eltérően, ha az adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik, a forintra történő átszámításnál a kifizető a bevétel megszerzése napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamot alkalmazza az adóelőleg, adó megállapításához,
– továbbá a külföldi pénznemben megfizetett adó esetében – a magánszemély döntése alapján – a teljesítés időpontjában vagy az adóév utolsó napján érvényes árfolyamot kell alkalmazni [Szja-tv. 6. § (1) és (4) bekezdés].
2011. január 1-jétől
– új szabály rendelkezik arról, hogy a magánszemélyt a halálát megelőző tevékenységével összefüggésben megillető, de csak halálát követően kifizetett jövedelmek adókötelezettségét úgy kell teljesíteni, mintha a magánszemély azt a halálának időpontjában szerezte volna meg [Szja-tv. 9. § (6) bekezdés].
– a kiküldetési rendelvény fogalmából kikerül az élelmezés költségtérítésre való utalás (Szja-tv. 3. § 83. pontja).
– jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjpénztár nem nyugdíjszolgáltatásként fizet a kedvezményezett részére [Szja-tv. 7. § (1) bekezdés kb) alpontja].
– a végkielégítés megosztására vonatkozó szabályok megszűnnek [Szja-tv. 26. § (2)–(4) bekezdés].
vissza az elejére

Magyarázat az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvény évközi módosításaihoz

1. Sporttal kapcsolatos módosítások
A sportra és a sporttal kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó szabályozás átalakítása nagy hangsúlyt kapott az évközi törvényalkotási folyamatban. A kiemelt cél elérése érdekében az Országgyűlés nyári ülésszaka nemcsak a sportról szóló 2004. évi I. törvényt módosította, hanem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényt, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt, valamint az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvényt (a továbbiakban: Ekho-tv.) is a sportot, a sporttevékenységet folytatókat is kedvezően érintő rendelkezésekkel egészítette ki. Az új szabályokat a sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LXXXIII. törvény iktatta be az Ekho-törvénybe, melyeket átmeneti rendelkezés alapján a törvény hatálybalépését - 2010. augusztus 18-át - követően megszerzett bevételekre kell alkalmazni [Ekho-tv. 14/A. §].
1.1. Az ekho választásának feltételei
Annak érdekében, hogy az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás szabályai a sporttal összefüggő egyes tevékenységeket végzőkre is alkalmazhatók legyenek, az Országgyűlés módosította az Ekho-tv. preambulumát, a szabályozás céljaként jelölve meg a testkultúra és a sport fejlődésének előmozdítását is.
Ezzel összefüggésben kibővült az ekho választására jogosult magánszemélyek köre. Így 2010. augusztus 18-ától az ekho szerint teljesíthetik közteher-viselési kötelezettségüket a 2618-as és a 3716-os FEOR-számmal azonosított foglalkozást folytató magánszemélyek, valamint FEOR-számtól függetlenül a sportról szóló törvényben meghatározott sportszakemberek.
Idetartoznak a szakképzett edzők, sportszervezők, sportirányítók, feltéve, hogy rendelkeznek a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel (FEOR 2618), valamint a hivatásos sportolók, sportmunkatársak (FEOR 3716). FEOR-számtól függetlenül választhatják az ekhót a sportról szóló törvényben meghatározott sportszakemberek, feltéve, hogy sportszervezettel vagy országos sportági szakszövetséggel, országos sportági sportszövetséggel fennálló jogviszonyuk keretében sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot látnak el, a szövetség szabályzatában meghatározott sportszakembernek minősülnek, és rendelkeznek a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel. Sportszakember különösen a sportedző (a sportág megjelölésével), a sportoktató (a sportág megjelölésével), a mérkőzésvezető, a versenybíró, a sportorvos és a gyúró [Ekho-tv. 3. § (3) bekezdés].
1.2. Az ekho választására jogosító bevételi értékhatár változása
Az ekho szerinti közteherviselés évi 25 millió forintos bevételig választható továbbra is az eddigi szabályok szerint. Kivételt képeznek az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség első osztályú versenyrendszerében induló sportszervezet hivatásos sportolói, akik évi 100 millió forint bevételig választhatják az ekho szabályainak alkalmazását. Ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, akkor az összeghatáron az áfával csökkentett bevételt kell érteni.
Az évközi bevezetés miatt a hivatásos sportolók 2010-ben évi 50 millió forintos bevételi határig alkalmazhatják az ekho szerinti közteherviselést [Ekho-tv. 3. § (4) bekezdés].
Továbbra sem választható az ekho, illetve a kifizető sem alkalmazhatja ezeket a szabályokat azt követően, hogy a magánszemély bevétele elérte az említett értékhatárokat [Ekho-tv. 3. § (6) bekezdés, 5. § (4) bekezdés].
2. A magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó módosítások
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény módosításával (a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 2010. évi CI. törvény) összhangban az Ekho-törvény is kiegészült a magán-nyugdíjpénztári tagdíj-átutalások felfüggesztésével összefüggő rendelkezésekkel. Ezek a rendelkezések 2010. november 3-án léptek hatályba.
2.1. Az ekho megoszlása
2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban az ekho szerint adózó magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett ekhóból minden esetben az ekhoalap 3,9 százaléka társadalombiztosítási nyugdíjjáruléknak minősül [Ekho-tv. 9. § (3) bekezdés].
2.2. Az ekhóval teljesített közterhek nyilvántartása, átutalása
A magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó módosítás érinti az ekhóval teljesített közterhek nyilvántartását, átutalását is. Értelemszerűen 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban a magánszemélyt terhelő 15 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegére nem alkalmazható a magánszemély magán-nyugdíjpénztári tagsága esetére megállapított szabály. Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban a magán-nyugdíjpénztári tag magánszemély esetében is a megfizetett ekho 63,3 százalékát személyi jövedelemadóként kell nyilvántartani, 26 százalékát a Nyugdíj-biztosítási Alapnak, 10,7 százalékát pedig az Egészségbiztosítási Alapnak kell átutalni [Ekho-tv. 11. § (4) bekezdés].
vissza az elejére

Az egyszerűsített vállalkozói adó változásai 2011. január 1-jétől

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (Eva-törvény) rendelkezései érdemben nem módosulnak, a kisebb változások az egyéb jogszabályi változásokkal való összhang megteremtését szolgálják.
Szünetelés
2010. január 1-jétől az egyéni vállalkozó úgy szüneteltetheti tevékenységét egy hónaptól öt évig, hogy továbbra is evaalany maradhat, függetlenül attól, hogy az irányadó időszakban nem végzi folyamatosan tevékenységét, és vállalkozói bevételt sem számol el. E szabály kiegészül azzal, hogy 2011. január 1-jétől pénzforgalmi számlát sem kell fenntartani a tevékenység szüneteltetése alatt. A módosítás révén az Eva-törvény összhangba kerül a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-törvény) egyéni vállalkozókra vonatkozó előírásaival.
A szünetelést – a jogállását szabályozó külön törvény (az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény) szerint teljesítendő bejelentéssel egyidejűleg – az egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézet(ek)nek is be kell jelenteni, azzal, hogy a bejelentés elmulasztásának minden adójogi következménye a magánszemélyt terheli [Eva-törvény 2. § (8)-(9) bekezdés].
Adómérték
Az adó mértéke 2011-től nem változik, viszont a 30 százalékos általános kulcs mellett egy második adókulcsot is bevezettek 2010-ben. Az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek az új Polgári törvénykönyvvel összefüggő módosításáról szóló 2010. évi XII. törvény 51. §-ának (10) bekezdése szerint az Eva-törvény 9. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Ha az adóalany bevétele és a 8. § (7) bekezdés alapján az összes bevételt növelő összeg együttesen meghaladja az adóalanyiság választására jogosító értékhatárt, az adóalanyiság választására jogosító értékhatárt meghaladó rész után az eva mértéke 50 százalék.” Ebből következik, hogy a bevételnek a törvényi értékhatárt meg nem haladó része után 30, az azt meghaladó része után 50 százalék mértékű adót kell fizetni. Az emelt kulcs alkalmazásakor nem az adóalap, hanem a bevétel összege az irányadó.
A hivatkozott rendelkezés 2010. május 15-én lépett hatályba. Tekintettel arra, hogy a 2010. január 1-jén hatályos Eva-törvény csak arról rendelkezik, hogy az eva a pozitív adóalap 30 százaléka, a 2010. adóév során a 25 millió forint bevételi értékhatár átlépése esetén az adózónak a következők szerint kell eljárnia:
– amennyiben a 25 millió forint bevételi értékhatár átlépését – egyben az adóalanyiság megszűnését – eredményező bevétel legkésőbb 2010. május 14-én befolyik, akkor a felettes rész után is 30 százalék az adó mértéke;
– amennyiben az adózó bevétele 2010. május 15-én vagy azt követően haladja meg az adóalanyiság feltételeként előírt 25 millió forintot, és olyan számlát bocsátott ki, amelyet a 25 millió forint bevételi értékhatár átlépésekor bevételként eddig az időpontig nem szerzett meg, akkor a megszűnésig megszerzett és az Eva-törvény 8. § (7) bekezdésében foglaltak szerint szintén evaalapot képező együttes összeg 25 millió forint feletti részére az adó mértéke 50 százalék.
Az 50 százalékos kulcs alkalmazásakor bevétel az Eva-törvényben meghatározott bevétel, növelve – a számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében – azzal az összeggel, amelyet az adóalany az általa kibocsátott bizonylat alapján az adóalanyisága megszűnése napjáig még nem szerzett meg, illetve azzal, ami a harmincnapos szabály alkalmazása alapján sem minősült addig bevételnek [Eva-törvény 8. § (7) bekezdés, 9. § (1)-(2) bekezdés].
Osztalék utáni adót kiváltó adó
Ha a közkereseti társaság, a betéti társaság vagy a korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég az evaalanyiság választásával – a törvényben foglalt lehetőségével élve – a bevételi nyilvántartás vezetését választja, az evára való áttéréskor meg kell állapítania az osztalék utáni adót kiváltó adót. E rendelkezés célja a korábban felhalmozott vagyon helyzetének rendezése a bevételi nyilvántartásba való belépés előtt, amely által megszűnik az elkülönült vagyonkimutatás. Az adó alapját a számviteli beszámoló alapján kell meghatározni. Az adóalap azonos a mérleg szerinti eredmény, az eredménytartalék, a saját elhatározásból lekötött tartalék, valamint a már jóváhagyott, de ki nem fizetett osztalék összegével, levonva abból az immateriális javak és tárgyi eszközök könyv szerinti értékét.
Az osztalék utáni adót kiváltó adóra vonatkozó bevallást az eva adóalanyiság előtti utolsó üzleti évre vonatkozó társaságiadó-bevallásban kell elkülönítetten bevallani, amely összeget három egymást követő évben, három egyenlő részletben kell megfizetni. Az adófizetés első éve az eva választásának éve (vagyis a társaság utolsó társasági adós adóéve). Ha az evaalanyiság bármely okból az említett időszak (bejelentés éve és további két evás adóév) lejárta előtt szűnik meg, az evaalanyiság megszűnésével egyidejűleg az osztalék utáni adót kiváltó adó fennmaradt részének megfizetése is esedékessé válik.
2011. január 1-jétől az osztalék utáni adót kiváltó adó mértéke 16 százalék. Ezt a mértéket először a 2011. évre belépő evások alkalmazhatják. Ha a gazdasági társaság, az egyéni cég már evaalanyként teljesíti az esedékes (második vagy harmadik) részletet, akkor a fizetési kötelezettséget a bevallott – az osztalék utáni adót kiváltó adó bevallásakor hatályos 25 százalékos – adómértékkel kell teljesíteni.
Az osztalék utáni adót kiváltó adó megfizetésével a társaság vagyonának adóalapként meghatározott része adózott jövedelemmé válik, amelyből a magánszemély tagoknak – tagi jogviszonyukra tekintettel – juttatott összeget a magánszemélynél már leadózott jövedelemként kell számításba venni (vagyis a magánszemély adóköteles jövedelmének meghatározásakor figyelmen kívül kell hagyni) [Eva-tv. 18. § (8) bek.].
A rendelkezés összhangban van a Szja-törvénynek a 2011-es módosításával, miszerint minden osztalék 16 százalékos adókulccsal adózik.
Egyes, a kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatások
2011-től új szabályozás vonatkozik az Szja-törvényben egyes, jellemzően nem pénzbeli juttatásokra, és egyben megszűnik a természetbeni juttatás fogalma és szabályozása. Ezzel függ össze, hogy az Eva-törvény természetbeni juttatásra vonatkozó szakaszai is módosulnak.
Ha a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és a korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég olyan immateriális jószágot vagy tárgyi eszközt ad ingyenesen vagy kedvezményesen magánszemély részére, amely eszköz könyv szerinti értéke alapján az osztalék utáni adót kiváltó adó alapját csökkentette, akkor az ezen juttatás könyv szerinti értékének megfelelő jövedelemre kell – az Szja-törvénynek és az adózás rendjéről szóló törvénynek egyes, a kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatásokra vonatkozó rendelkezései szerint – a személyi jövedelemadót megállapítani, megfizetni és bevallani.
Ha az adóalany az adóalanyiság időszaka alatt az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a bevételi nyilvántartás szabályai szerint teljesítette, nem tekinthető a magánszemély tag adózott jövedelméből a vállalkozásba befektetett összegnek az adóalanyiság utolsó adóévét követő üzleti év nyitó mérlegében kimutatott értékelési tartalék és az osztalék utáni adót kiváltó adó alapját csökkentő tételként elszámolt összegnek – egyes, a kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatásként ingyenesen vagy kedvezményesen – a magánszemély részére átadott immateriális jószág és tárgyi eszköz adóalapot képező könyv szerinti értékét meghaladó része [Eva-tv. 18. § (6), (11) bekezdés].
A társasági adóra vonatkozó szabályok
Az eva hatálya alá bejelentkező társasági adóalanynak a társaságiadó-alapot nem a jogutód nélküli megszűnés szabályai szerint kell megállapítania a kis- és középvállalkozások beruházási adóalap-kedvezménye, a mikrovállalkozások létszámnövelési kedvezménye és a fejlesztési tartalék miatt, illetve nem kell az adót visszafizetni a kis- és középvállalkozások adókedvezménye címen, azzal, hogy ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényben (Tao-törvény) előírt feltételeket nem teljesíti evaalanyként, a kötelezettség utólag mégis fennáll.
Ehhez hasonlóan, ha az evába történő bejelentkezés adóévében vagy azt megelőzően a 10 százalékos társaságiadó-kulcsot alkalmazta az adózó, akkor az átlépés miatt nem kell a lekötött tartalék összege után a társasági adót megfizetni, de az evaalanyiság alatt is be kell tartani a kedvezményes adókulcs alkalmazásával kapcsolatosan előírt feltételeket (például, hogy a 10 százalékos adókulcs alkalmazását követő négy adóévben beruházást valósít meg). Amennyiben az evaalanyiság alatt nem teljesülnek az előírt feltételek, az eva mellett a (késedelmi pótlékkal növelt) társasági adót utólag kell megfizetni.
Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló, 2010. augusztus 16-án hatályba lépett 2010. évi XC. törvény a kedvezményes 10 százalékos társaságiadó-kulcs alkalmazását feltétel nélkül lehetővé teszi a pozitív adóalap 500 millió forintot meg nem haladó összegéig (illetve a 2010. adóévben csak a 2010. július 1. és 2010. december 31. közötti időszak naptári napjai alapján arányosan számított adóalap 250 millió forintot meg nem haladó része után). A törvény egyben hatályon kívül helyezte a 10 százalékos adókulcs alkalmazása esetén előírt lekötött tartalékra vonatkozó szabályokat. Ennek megfelelően az Eva-törvény úgy módosul, hogy ha az adózó a társasági adóból az evába való átlépésekor köteles volt lekötött tartalék kimutatására, akkor a Tao-törvénynek a lekötött tartalék felhasználására vonatkozó – 2010. június 30-án hatályos – 19. § (5) bekezdésében foglalt előírása szerint kell eljárnia [Eva-tv. 19. § (1) bekezdés].
 vissza az elejére

A társasági adózás évközi és 2011-től hatályos változásai
1. Adóalanyok
1.1. Európai kutatásért felelős konzorcium
2011. január 1-jétől a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao-törvény) adóalanyi köre kibővül az európai kutatási infrastruktúráért felelős konzorciummal (ERIC). Az európai kutatási infrastruktúráért felelős konzorcium közösségi jogi keretéről a 723/2009/EK (2009. június 25.) tanácsi rendelet (a továbbiakban: Rendelet) rendelkezik, mely szerint ERIC az Európai Unió bármely tagállamában alapítható. Az ERIC elsődleges feladata egy kutatási infrastruktúra létrehozása és annak nem gazdasági alapon való működtetése. Figyelemmel azonban arra, hogy az ERIC az elsődleges feladatának kiegészítéseként (korlátozott jelleggel) gazdasági tevékenységet is folytathat, szükségessé vált a Rendeletben foglalt szabályok alkalmazhatósága érdekében az ERIC társaságiadó-alannyá minősítése [Tao-törvény 2. § (2) bekezdés k) pont].
1.2. Külföldi szervezet
A külföldi szervezet társaságiadó-kötelezettsége – a külföldi személy adókötelezettségének teljesítése során a belföldi kifizetőkre háruló adminisztrációs terhek csökkentése érdekében – 2011. január 1-jétől megszűnik. Az adókötelezettség megszűnése nem befolyásolja a 2010-ben keletkezett adókötelezettségek teljesítését. Amennyiben a külföldi személy 2010. december 31-ig belföldi illetőségű adózótól kamatot, jogdíjat, szolgáltatási díjat kap, ezen jövedelmek után a 30 százalékos mértékű társasági adót a külföldi szervezetnek meg kell fizetnie [Tao-törvény 2. § (4) bekezdés b) pont, 15. §].
2. Fogalmak
2.1. Ellenőrzött külföldi társaság
Ellenőrzött külföldi társaságnak az a külföldi jogszabály szerint létrejött vagy az üzletvezetése helye alapján külföldi illetőségű társaság minősül, amelynek:
– az adóévi bevételeinek több mint fele magyarországi forrásból származik, vagy amelynek az adóéve napjainak több mint felében belföldi illetőségű magánszemély közvetlenül vagy közvetve legalább 10 százalékos részesedéssel vagy meghatározó befolyással rendelkezik, és
– a külföldi társaság nem teljesíti a minimum fizetendő adóra vonatkozó követelményt.
(Az EU- vagy OECD-tagállamban, illetve egyezményes államban székhellyel, illetőséggel rendelkező külföldi társaság a valós gazdasági jelenlétének igazolásával továbbra is mentesülhet az ellenőrzött külföldi társasággá válás alól.)
Az ellenőrzött külföldi társaság fogalmában a külföldi személy fizetendő adójára vonatkozó minimum 2011. január 1-jétől – a 19. § (1) bekezdésben meghatározott mérték kétharmada helyett – 10 százalékban kerül meghatározásra. Ez alapján ellenőrzött külföldi társaságnak az a külföldi társaság minősülhet, amely az adóévre fizetett (fizetendő), adóvisszatérítéssel csökkentett társasági adónak megfelelő adó és az adóalap (csoportos adóalanyiság esetén a csoportszinten fizetett [fizetendő] adóvisszatérítéssel csökkentett adó és az adóalap) százalékban kifejezett hányadosa alapján nem fizet legalább 10 százalék társasági adónak megfelelő adót, vagy – nulla vagy negatív adóalap és eredmény esetén – a külföldi állam által jogszabályban előírt társasági adó mértéke nem éri el a 10 százalékot (Tao-törvény 4. § 11. pont).
2.2. Előadó-művészeti szervezet támogatása
Az előadó-művészeti szervezet támogatásához kapcsolódó adókedvezmény szabályai szerint az adózó az előadó-művészeti államigazgatási szerv által kiadott támogatási igazolásban szereplő összegig adókedvezményt érvényesíthet. Az adókedvezmény érvényesítéséhez kapcsolódó szabályok szerint az előadó-művészeti államigazgatási szerv által egy előadó-művészeti szervezethez kapcsolódó támogatási igazolások összértéke nem haladhatja meg az előadó-művészeti szervezet tárgyévi jegybevétele 80 százalékának megfelelő összeget.
A Tao-törvény az előadó-művészeti szervezet jegybevételét konkrét SZJ-számhoz kötött tevékenységből – előadóművészet, bábszínházi-előadás – származó jegy- és bérletbevétel alapján határozza meg. A 4/2010. (IV. 21.) KSH-közlemény 2010. április 21-től hatályon kívül helyezte a Szolgáltatások Jegyzékéről szóló 9004/2002. (SK 7.) KSH-közleményt, valamint a Szolgáltatások Jegyzéke módosításáról szóló 9001/2003. (SK 3.) KSH-közleményt. A termékek tevékenység szerinti, új statisztikai osztályozását (CPA, magyarul: TESZOR) a Parlament és a Tanács 451/2008/EK rendelete szabályozza. E szabályozásnak megfelelően a tevékenységi hivatkozás az előadó-művészet esetén TESZOR 90.01., míg a bábszínházi-előadás jegybevétele „TESZOR 93.2 Egyéb szórakoztatás, szabadidős tevékenységből a bábszínházi előadás”-ként kerül meghatározásra (Tao-törvény 4. § 39. pont).
3. Adóalap-módosító tételek
3.1. Bejelentett részesedés
A Tao-törvény rendelkezései szerint az adózó adóalap-kedvezményt érvényesíthet a bejelentett részesedés értékesítésekor elszámolt árfolyamnyereség után, feltéve, hogy az adózó a részesedést az értékesítést megelőzően legalább egy éven át folyamatosan az eszközei között tartotta nyilván.
Bejelentett részesedésnek a belföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személyben, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cégben és – az ellenőrzött külföldi társaságot kivéve – a külföldi személyben szerzett, legalább 30 százalékos mértékű, valamint minden további megszerzett, és a szerzést követő 30 napon belül az adóhatósághoz bejelentett részesedés minősül.
A rendelkezés 2010. december 31-ig a kedvezmény alkalmazását két feltétel egyidejű teljesítéséhez köti:
– a részesedés értékesítése (ellenérték fejében történő átruházása), valamint
– a részesedés kivezetése során az árfolyamnyereség elszámolása.
E szabályozás alapján az adózó a bejelentett részesedés apportálásakor realizált nyereségre a kedvezményt nem érvényesíthette, tekintettel arra, hogy az apport révén a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) szabályai szerint nem árfolyamnyereség, hanem rendkívüli eredmény keletkezik. A módosításnak köszönhetően 2011. január 1-jétől a bejelentett részesedés apportálásakor a részesedés kivezetésekor elszámolt ráfordítást meghaladóan elszámolt bevételre is alkalmazható az adóalap-kedvezmény [Tao-törvény 7. (1) bekezdés dz) pont].
3.2. Magyar Kármentő Alap támogatásának adóalap-kedvezménye
A nemzeti összefogás jegyében létrehozott Magyar Kármentő Alapnak adott támogatások ösztönzése érdekében a Tao-törvény a kiemelkedően közhasznú szervezetek támogatásához kapcsolódó adóalap-kedvezményt biztosítja a vállalkozások számára. A kármentő alap által kiadott igazolás birtokában az adózó az adott, juttatott támogatás 50 százalékával csökkentheti a társaságiadó-alapját.
Átmeneti rendelkezdés biztosítja, hogy az adózók az adóalap-kedvezményt a 2010-ben adott támogatásokra is igénybe vehetik.
Az adóalap-kedvezményként érvényesített összeg – figyelembe véve a kiemelkedően közhasznú szervezet, vagy a közhasznú besorolással rendelkező szervezet tartós adományozási szerződés alapján történő támogatását is – nem haladhatja meg az adózás előtti eredmény összegét.
Az adományozónak az adóalap-kedvezmény szabályai mellett az elszámolható költségre vonatkozó rendelkezésekre is figyelemmel kell lennie. A Tao-törvény 3. számú mellékletének A) fejezete 13. pontjának utolsó fordulata szerint az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás miatt keletkező költség, ráfordítás csak akkor minősül a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ha a támogató rendelkezik a juttatásban részesülő olyan tartalmú nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív.
A Magyar Kármentő Alap támogatása esetén – tekintettel arra, hogy a kármentő alap esetén nem értelmezhető a beszámolóban kimutatott vállalkozási eredmény – a támogatónál a nyilatkozat hiányában is elismert lesz a támogatás miatt keletkező költség, ráfordítás [Tao-törvény 7. § (1) bekezdés z) pont, (7) bekezdés, 29/N. §].
3.3. Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költség
3.3.1. Adott támogatások (juttatások) elszámolása
A Tao-törvény adott/kapott támogatások elszámolására vonatkozó rendelkezései 2010. január 1-jétől jelentősen átalakultak. A módosítás következtében – a 2009. december 31-ig hatályos rendelkezésekkel ellentétben – az adófizetési kötelezettség a támogatást, juttatást nyújtó adózóról a kedvezményezettre hárul.
A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvénnyel és az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXVI. törvénnyel bevezetett rendelkezéseket a 2010. február 26-án kihirdetett, az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek az új Polgári törvénykönyvvel összefüggő módosításáról szóló 2010. évi XII. törvény (a továbbiakban: Ptk. mód. törvény) – két ütemben, 2010. március 1-jétől és 2010. május 15-től – ismételten módosította.
A Tao-törvény 2010. január 1-jétől hatályos rendelkezései szerint az adóévben
– a visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, véglegesen átadott pénzeszköz összegével,
– a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értékével,
– a térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értékével,
– az ellenérték nélküli tartozásátvállalás összegével
a juttatónak – a számviteli törvény elszámolási szabályai szerint – nem kell megnövelni az adózás előtti eredményt, míg a juttatásban részesülőnek nincs adóalap-csökkentési lehetősége.
Az így elszámolt költség, ráfordítás azonban nem minősül az adóalap-megállapításnál elismert költségnek, ráfordításnak, ezért azzal az adóalap-megállapításnál meg kell növelni az adózás előtti eredményt, ha:
– a juttatás olyan államban illetőséggel rendelkező külföldi személy részére történik, amely állammal Magyarország nem kötött egyezményt a kettős adózatás elkerülésére, vagy
– a juttatás ellenőrzött külföldi társaság részére történik, illetve
– az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amelyet a beszámolója elkészítését követően azzal igazol.
A 2010. május 15-től hatályos rendelkezés már a külföldi személyek teljes körét – a külföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozást, egyéb szervezetet és az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű személyt – kiveszi az adóalap-növelési kötelezettség nélkül támogatható személyek köréből.
A 2010. május 15-től hatályos új szabályozás a Tao-törvény 3. számú melléklete A) fejezetének 13. pontja alapján két esetben nem ismeri el a támogatás, juttatás miatt elszámolt költséget, ráfordítást, ha az adózó:
– a támogatást, juttatást, eszközt, szolgáltatást külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű részére juttatja, vagy
– nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amelyet a beszámolója elkészítését követően azzal igazol.
E rendelkezés kiegészítéseként vezette be a 2010. február 26-án kihirdetett Ptk. mód. törvény azt a rendelkezést, amely már kifejezetten a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősíti azokat a tételeket, amelyek felmerülésére a Tao-törvény szerint a filmgyártás vagy az előadó-művészeti szervezet támogatása miatt került sor. Ilyen esetben nem kell a juttatásban részesülőt az eredményéről nyilatkoztatni, nyilatkozat hiányában is elszámolható az adózás előtti eredmény terhére a támogatás, juttatás miatt keletkező költség, ráfordítás. Az új rendelkezés – a Ptk. mód. törvény kihirdetését követő harmadik napon – 2010. március 1-jén lépett hatályba, azonban e szabályhoz fűzött átmeneti rendelkezés lehetővé teszi a 2010-ben kezdődő adóévben adott juttatások tekintetében az új szabály alkalmazását.
3.3.2. A juttatásban részesülő nyilatkozata
Az adott támogatás, juttatás miatt elszámolt költség, ráfordítás akkor minősül tehát az adóalap-megállapításnál elismert költségnek, ha az adózó rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amelyet a beszámolója elkészítését követően azzal igazol.
Az eredmény a vállalkozási tevékenység eredményét jelenti, és azt, hogy a kedvezményezett adózás előtti eredménye a kapott támogatás juttatás miatt keletkező bevétel elszámolása nélkül – a juttatás időpontjában – sem lenne negatív. A nyilatkozat valóságtartalmát az adóév elteltével a beszámoló elkészítését követően, az eredménykimutatás másolatának elküldésével kell igazolni. Amennyiben a beszámoló nem igazolja a nyilatkozatban foglaltakat, akkor a juttatónak meg kell növelnie az adózás előtti eredményét, illetve, ha már benyújtotta a bevallását, akkor azt önellenőrzéssel helyesbítenie kell.
Amennyiben a kedvezményezett adózó egy adóéven belül több alkalommal részesül támogatásban, a juttatóknak adott nyilatkozatok kiadása során figyelemmel kell lenni a számviteli törvénynek a bizonylatok feldolgozási rendjére vonatkozó előírására, így egy korábban – negatív eredménynél – kapott támogatás összegét az adózó egy későbbi támogatás utáni nyilatkozat kibocsátásakor figyelembe veheti.
Az előírt tartalmú nyilatkozat birtokában a juttatónak nincs adóalap-növelési kötelezettsége.
A nyilatkozatra akkor is szükség van, ha a támogatott olyan nonprofit szervezet, amely alap/közhasznú és vállalkozási tevékenység eredményét is köteles megállapítani, és a támogató a közhasznú vagy az alaptevékenységhez nyújtja a támogatást. A nonprofit szervezetnek ekkor a vállalkozási tevékenysége eredményéről kell nyilatkoznia, miszerint az a támogatás nélkül számítva sem lesz negatív. Ennek megfelel az is, ha a nonprofit szervezet arról nyilatkozik, hogy vállalkozási tevékenységet nem végez, így a támogatás, juttatás kizárólag a közhasznú/alaptevékenységhez merülhetett fel.
Nyilatkozat hiányában is elismert lehet a juttatónál keletkező költség, ráfordítás, ha a nyilatkozat átadásának – a törvényi előírások figyelembevételével – nincs helye. Ilyennek minősül, ha a juttató olyan személy részére nyújt támogatást, amelynél nem értelmezhető a beszámolóban kimutatott vállalkozási tevékenység eredménye. Ez alapján például az önkormányzatnak, költségvetési szervnek, magánszemélynek, illetve közérdekű kötelezettség vállalás céljára adott támogatás miatt keletkező költség, ráfordítás elismert költségnek minősül.
3.3.3. Az időbeli elhatárolások speciális esete
A Tao-törvény 2009. december 31-ig hatályos szabályozása az adóalap-csökkentés esetében külön rendelkezett az időbeli elhatárolás számviteli elszámolásával összefüggésben. A támogatásban, juttatásban részesülő adózó passzív időbeli elhatárolás esetén a bevételből az adóévben el nem határolt részt, továbbá az időbeli elhatárolás megszüntetésének adóévében a visszavezetett összeget adóalap-csökkentésként érvényesíthette.
Ezzel összefüggésben a Tao-törvény 2010-től hatályos előírása átmeneti rendelkezést tartalmaz a 2009. december 31-éig elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, a kapott támogatás, juttatás miatt az adóévben elszámolt bevétellel kapcsolatban, amely lehetővé teszi a juttatásban részesülő adózó számára, hogy ezen bevételek tekintetében továbbra is – de utoljára azon adóévi adóalap utáni adómegállapításánál, amelynek utolsó napja 2012. évben van – a Tao-törvény 2009. december 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazza és érvényesítse az adóalap-csökkentést.
Az időbeli elhatárolások kérdése azonban nemcsak a juttatásban részesülők vonatkozásában, hanem a juttatók esetében is jelentőséggel bír. Az időbelileg elhatárolt (halasztott) ráfordításokkal kapcsolatban a Tao-törvény nem tartalmaz átmeneti rendelkezést.
Az általános adóalap-növelési kötelezettség hatályon kívül helyezésével – fő szabály szerint – az időbeli elhatárolással érintett támogatások, juttatások után is megszűnt a juttató oldalán az adóalap-növelési kötelezettség.
Így az adózó által ellenérték nélkül átvállalt tartozásnak az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege (feltéve, hogy a véglegesen átvállalt és pénzügyileg nem rendezett kötelezettség rendkívüli ráfordításként elszámolt szerződés/megállapodás szerinti összegét aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként kellett kimutatni) akkor fogja növelni az adózás előtti eredményt, ha a tartozás átvállalása külföldi személy részére történt vagy, ha a tartozás átvállalása belföldi adózó javára történt, de annak eredménye a tartozásátvállalás évében negatív. Ez azt jelenti, hogy egy 2009-ben térítés nélkül átvállalt (és elhatárolt) kötelezettség esetén az adózónak a juttatásban részesülőt a 2009-es (és nem a 2010. adóévi) eredményéről kell nyilatkoztatnia.
3.3.4. Az engedmények kezelése
Az adott/kapott támogatások elszámolására vonatkozó szabályok módosították a szerződésben meghatározott határidőn belüli fizetésre tekintettel adott, illetve kapott, nem számlázott engedmény késedelmi kamattal arányos részen felüli többletösszegének elszámolására vonatkozó szabályokat is.
A szerződő felek által kötött megállapodástól függően, ha annak tartalma szerint az egyik szerződő fél a teljesítéskor eleve csökkentett összeget fizet a másik félnek (skonto) – vagyis nem a követelésként/kötelezettségként nyilvántartott teljes összeget egyenlíti ki -, akkor a feleknél az engedmény ezen összegének a késedelmi kamattal arányos részt meghaladó összegét elengedett követelés/kötelezettség címén kell elszámolni. A 2010. január 1-jétől hatályos szabályok szerint az engedmény jogosultja az engedmény összegével nem csökkentheti az adóalapját, az engedmény nyújtójának azonban csak akkor kell az adóalapját növelnie ezzel az engedménnyel, amennyiben azt magánszemélynek nem minősülő belföldi kapcsolt vállalkozásának nyújtja [Tao-törvény 8. § (1) bekezdés h) pont].
Ha a szerződő felek által kötött megállapodás arról rendelkezik, hogy az egyik szerződő fél utólagos engedményben részesül, vagyis a másik fél visszatéríti részére a megfizetett összeg engedmény szerinti részét, akkor a szerződésen alapuló nem számlázott, utólag adott/kapott engedmény késedelmi kamattal arányos részen felüli összege a társasági adó szempontjából véglegesen átadott/átvett pénzeszköznek minősül, így 2010. január 1-jétől az engedmény jogosultjának nem lesz adóalap-csökkentési lehetősége, míg az engedmény nyújtójánál elszámolt rendkívüli ráfordítás akkor lesz az adóalapnál elismert, ha az adózó:
2010. január 1-jétől 2010. május 15-ig hatályos szabályok szerint
– az engedményt nem olyan államban illetőséggel rendelkező külföldi személy részére nyújtja, amely állam és a Magyar Köztársaság között nincs hatályos egyezmény a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és vagyonadók területén, vagy
– az engedményt nem ellenőrzött külföldi társaság részére nyújtja, vagy
– rendelkezik az engedmény jogosultjának nyilatkozatával, amely szerint az engedményjuttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amelyet a beszámolója elkészítését követően azzal igazol.
2010. május 15-től hatályos szabályok szerint
– az engedményt nem külföldi személy vagy külföldi illetőségű részére nyújtja, és
– rendelkezik az engedmény jogosultjának nyilatkozatával, amely szerint az engedményjuttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amelyet a beszámolója elkészítését követően azzal igazol.
3.3.5. Kiemelkedően közhasznú szervezetek vagy közhasznú besorolással rendelkező szervezetek tartós támogatása
A közhasznú, kiemelkedően közhasznú besorolással rendelkező szervezet (tartós) támogatása esetén az adózónak, – a támogatásokhoz kapcsolódó adóalap-csökkentés érvényesítése mellett – vizsgálnia kell, hogy a Tao-törvény 3. számú mellékletének új rendelkezései teljesülnek-e.
Annak érdekében, hogy a támogatás következtében elszámolt ráfordítás a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült ráfordításnak minősüljön, az adózónak rendelkeznie kell a nonprofit szervezet nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, vagyis – nonprofit szervezetek esetén – annak igazolását, hogy vállalkozási tevékenységet a szervezet egyáltalán nem végez, tehát annak eredménye nulla, vagy ha vállalkozási tevékenységet végez, akkor annak eredménye pozitív. Ebben az esetben lehetőség van arra, hogy a támogatott szervezet az adóalap-csökkentés érvényesítése érdekében kiadott igazolásban nyilatkozzon a vállalkozási eredményéről vagy annak hiányáról [Tao-törvény 3. számú melléklet A) fejezet 13. pont, 2010. évi XII. törvény 31. § (13)-(14) és (18) bekezdés].
4. Szokásos piaci ár
4.1. A szokásos piaci ár meghatározására szolgáló módszerek
Az OECD Transzferár Irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára című – 1995-ben készült – ajánlása (a továbbiakban: Irányelvek) szolgál útmutatóul a szokásos piaci ár elvének alkalmazásához. 15 év tapasztalatai alapján 2010-ben elkészült az Irányelvek eddigi legátfogóbb felülvizsgálata, melyet 2010. július 22-én fogadott el az OECD. Az Irányelvek felülvizsgált változata részletesebb útmutatót tartalmaz az összehasonlító elemzés lefolytatásáról, iránymutatást ad – az eset körülményeihez viszonyítva – a legalkalmasabb módszer kiválasztásához ('the most appropriate method' elve), illetve egy új fejezetet is tartalmaz az üzleti átszervezések transzferár kérdéseiről.
Magyarország 1996-ban csatlakozott az OECD-hez, és belépésével elfogadta, hogy követi az Irányelvekben lefektetett szabályokat. Ez jelenik meg egyrészt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (8) bekezdésében, mely általános alapelvként fogalmazza meg a szokásos piaci ár alkalmazását, másrészt a Tao-törvényben, mely 1997 óta rendelkezik arról, hogy kapcsolt vállalkozásoknak hogyan kell módosítaniuk az adózás előtti eredményüket, amennyiben az egymás közötti tranzakcióban az alkalmazott ár (transzferár) eltér a szokásos piaci ártól.
Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban (általános forgalmi adó nélkül számítva) magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó – a Tao-törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül – adózás előtti eredményét
a) csökkenti, feltéve, hogy
aa) az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye nagyobb, mint a szokásos piaci ár alkalmazása mellett lett volna, és
ab) a vele szerződő kapcsolt vállalkozás belföldi illetőségű adózó vagy olyan külföldi személy (az ellenőrzött külföldi társaság kivételével), amely az illetősége szerinti állam jogszabályai szerint társasági adónak megfelelő adó alanya, valamint
ac) rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét;
b) növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést), ha az alkalmazott ellenérték következtében adózás előtti eredménye kisebb, mint a szokásos piaci ár mellett lett volna.
Az adóalap-korrekció alapjául szolgáló összeg kiszámításához, meg kell határozni a szokásos piaci árat. Ehhez elengedhetetlen az összehasonlító, összehasonlítható adatok felkutatása és elemzése, majd a szokásos piaci árhoz vagy szokásos piaci árréshez, ártartományhoz elvezető módszer kiválasztása és alkalmazása.
Az Irányelvek a szokásos piaci ár meghatározására alkalmas módszerek két kategóriáját különböztetik meg: a hagyományos ügyleti módszereket (összehasonlító független árak módszere, viszonteladási árak módszere, költség és jövedelem módszer) és az ügyleti nyereségmódszereket (ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer, nyereségmegosztásos módszer). Az OECD ajánlásában korábban az szerepelt, hogy az ügyleti nyereségmódszerek csak végső esetben alkalmazandók, akkor, ha nem áll rendelkezésre elégséges adat a hagyományos ügyleti módszerek alkalmazásához. Ezzel szemben a 2010-es Irányelvek talán legjelentősebb újdonsága, hogy bevezeti a „legalkalmasabb módszer szabályát”, amely szerint a szokásos piaci ár megállapításához az adott esetben a legalkalmasabb módszert kell alkalmazni. Valamennyi módszer előnyét és hátrányát figyelembe kell venni annak megállapításához, hogy az adott esetben mely módszer bizonyulhat a legmegfelelőbbnek – egyik módszer sem alkalmas valamennyi eset megítélésére. Ezzel az elvvel az ügyleti nyereségmódszerek egyenrangúvá váltak a hagyományos ügyleti módszerekkel, a módszerek közötti korábban fennálló hierarchia megszűnt. Mindazonáltal az ajánlás a hagyományos ügyleti módszereket preferálja olyan esetben, amikor a hagyományos ügyleti módszerek és az ügyleti nyereségmódszerek egyaránt alkalmasnak minősülnek. Ezen túlmenően, amennyiben az összehasonlító független árak módszere és más módszer is alkalmazható, akkor az ajánlás az összehasonlító független árak módszerét részesíti előnyben. Figyelemmel az új iránymutatásra, 2011. január 1-jétől az OECD által elismert valamennyi módszert nevesíti a Tao-törvény a szokásos piaci ár meghatározására alkalmas módszerek között.
Összehasonlító független árak módszere (Comparable uncontrolled price method – CUP)
Az össszehasonlító független árak módszere arra a kérdésre adja meg a választ, hogy mi a termék, szolgáltatás ára. Olyan transzferár-képzési módszer, amely egy kapcsolt ügylet során átadott eszköz vagy nyújtott szolgáltatás árát egy összehasonlítható körülmények között kötött független ügylet során átadott eszközökért vagy szolgáltatásért felszámított árral veti össze.
Viszonteladási árak módszere (Resale price method)
A viszonteladási árak módszere olyan transzferárképzési módszer, amely abból az árból indul ki, amelyen egy kapcsolt vállalkozástól vásárolt terméket továbbértékesítenek egy független vállalkozásnak. A viszonteladói árból a viszonteladói árrés levonása után fennmaradó összeg – a termék beszerzésével kapcsolatos egyéb költségekkel való helyesbítés után – az alkalmazandó szokásos piaci ár. Ez a módszer tehát leginkább azon társaságok esetében alkalmazható, amelyek továbbértékesítéssel foglalkoznak.
Költség- és jövedelemmódszer (Cost plus method)
A költség- és jövedelemmódszer a terméket előállító vállalkozás szemszögéből, a termék önköltségéhez viszonyítva próbálja meghatározni a szokásos piaci hasznot, azt a hasznot, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek (költségarányos haszon). A haszonnak a költségekhez való hozzáadása után kapott összeg tekinthető az ügylet szokásos piaci árának.
Ügyleti nettó nyereség módszere (Transactional net margin method – TNMM)
Az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer alkalmazásakor az ügylet (vagy ügyletek) megfelelő alapra (pl. költségek, árbevétel, eszközök) vetített nettó nyereségét kell megvizsgálni és összehasonlítani hasonló ügyleten független felek által elért, elérhető nyereséggel. A költség- és jövedelemmódszer, illetve a viszonteladási árak módszerével szemben a nettó (közvetett költségeket is magában foglaló) nyereséget vizsgálja, hasonlítja össze az iparági átlaggal.
Nyereségmegosztásos módszer (Transactional profit split method – PS)
A nyereségmegosztásos módszer alkalmazása során először meg kell határozni az ügyleten realizált nyereséget, amelyet az ügyletben részt vevő kapcsolt vállalkozások közösen értek el. Az összesített nyereséget aztán – indokolt gazdasági alapon (esettől függően pl. árbevétel, K+F költségek, létszám) – úgy kell megosztani, az megfeleljen annak, ahogy független vállalkozások jártak volna el hasonló ügyletben. Az összevont nyereség lehet az ügyletből származó teljes nyereség vagy maradványnyereség, amely azt a nyereséget jelenti, amely nem rendelhető egyértelműen egyik vagy másik félhez. A felosztás történhet egyrészt a felek által viselt költségek, ellátott funkciók, vállalt kockázatok arányában (hozzájárulás-elemzés), másrészt a reziduális nyereségmegosztást alkalmazva két lépésben, amikor az első lépésben a felek által ellátott funkciók alapján egy alaphozamot kell hozzárendelni a résztvevőkhöz, majd a második lépésben a fennmaradó nyereséget az ügylet különleges körülményeit is figyelembe véve (pl. egyedi, értékes immateriális javak tulajdonlása) kell arányosítani.
Amennyiben a fenti módszerek egyike sem bizonyul alkalmasnak az adott ügylet szokásos piaci árának meghatározására, egyéb módszer is alkalmazható, ilyen esetben azonban mindig indokolni kell, hogy miért nem volt megfelelő az elismert módszerek egyike sem [Tao-törvény 18. § (2) bekezdés].
5. Fizetendő adó
5.1. A 10 százalékos adókulcs feltétel nélküli alkalmazása
A kis- (mikro) és középvállalkozások pénzügyi forrásainak növelése, ezáltal versenyképességük javítása érdekében az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló, 2010. augusztus 16-án hatályba lépett 2010. évi XC. törvény (a továbbiakban: Módosító törvény) a kedvezményes, 10 százalékos adókulcshoz rendelt adóalap értékhatárát – külön feltételek teljesítése nélkül – a tízszeresére növelte.
A Módosító törvény a kedvezményes 10 százalékos adókulcs alkalmazását – a sávos adómérték megtartásával, először a 2011. adóévi adókötelezettségre alkalmazhatóan – a pozitív adóalap 500 millió forintot meg nem haladó összegéig teszi lehetővé úgy, hogy a kedvezményes adókulcs alkalmazásához semmilyen külön feltétel nem kapcsolódik. A 19 százalékos adókulcsot az 500 millió forintot meghaladó pozitív adóalapra kell alkalmazni.
A kedvezményes szabályokat a Tao-törvény a 2010. adóévi adókötelezettség megállapításakor is alkalmazni rendeli, de (figyelemmel az új szabályok évközbeni bevezetésére) külön előírások vonatkoznak a 2010. adóévi adóalap – 2010. január 1. és 2010. június 30., valamint a 2010. július 1. és 2010. december 31. közötti időszak naptári napjai alapján történő – megosztására és az adókötelezettség megállapítására.
A 2010. adóévi adóalap megosztására vonatkozó átmeneti rendelkezéseket a pozitív adóalappal rendelkező naptári év szerint működő adózóknak kell alkalmazni. A negatív adóalappal rendelkező, így veszteségesen működő adózókat nem érintik az átmeneti rendelkezések, a negatív adóalap egésze a veszteségelhatárolás általános szabályai szerint változatlanul elhatárolható.
A feltétel nélkül alkalmazható 10 százalékos adókulcs a 2010. adóévben csak a 2010. július 1. és 2010. december 31. közötti időszak naptári napjai alapján arányosan számított adóalap 250 millió forintot meg nem haladó része után alkalmazható. A 250 millió forintot meghaladó adóalap után a társasági adó mértéke továbbra is 19 százalék marad.
Az átmeneti rendelkezések nem érintik az eltérő üzleti évet választó adózók 2010. évi adókötelezettségének megállapítását, valamint a végelszámolás kezdő napjától a végelszámolás alatt álló adózók adókötelezettségét.
5.1.1. A feltételekhez kötött 10 százalékos adókulcs alkalmazása az első félévben
A 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti időszak (első félév) arányos adóalapjának adókötelezettsége attól függően alakul, hogy az adózó az első félévre vonatkozóan kívánja-e – a még feltételekhez kötött – 10 százalékos adókulcsot alkalmazni vagy sem.
Ha az adózó vállalja a 10 százalékos adókulcs – első félévre módosított – feltételeinek teljesítését, akkor
– az első félévi időszak pozitív adóalapjának 50 millió forintot meg nem haladó része után 10 százalékos, az e feletti összegre 19 százalékos,
– a második félévi időszak pozitív adóalapjának 250 millió forintot meg nem haladó része után 10 százalékos, az e feletti összegre 19 százalékos
adókulccsal kell az adókötelezettséget megállapítania.
Az első félévre vonatkozó sávos adókulcs alkalmazásához az adózónak a 10 százalékos adókulcs már jól ismert öt – az első félévi időszakra alakított – feltételét kell egyidejűleg teljesítenie. Ennek megfelelően az adózó az első félévi adóalap 50 millió forintot meg nem haladó összegéig a 10 százalékos adókulcsot akkor alkalmazhatja, ha
– az első félévi adóalapra számított adóalap adója után adókedvezményt nem vesz igénybe,
– az első félévi időszakban a foglalkoztatottak átlagos (a havi létszámadatok számtani átlaga alapján meghatározott) állományi létszáma legalább fél fő, vagy – az adózó választása szerint – az adóévben legalább egy fő,
– az első félévi időszakban és az azt megelőző adóévben az adóalap vagy az adózás előtti eredmény legalább a jövedelem – (nyereség) minimum összegével megegyezik,
– az első félévi időszakban és az azt megelőző adóévben az államháztartásról szóló törvényben meghatározott, a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét teljesíti, valamint, ha
– az első félévi időszakban a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma és legalább az adóév első napján érvényes minimálbér kétszerese – ha az adózó székhelye a jogszabályban megnevezett leghátrányosabb térségek, települések valamelyikében van, akkor a minimálbér – szorzatának az első félévi időszakra számított összegére vall be nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot.
Az első félévi időszak adóalapja után alkalmazott 10 százalékos adókulcs révén elért adómegtakarítás továbbra a közösségi szabályoknak megfelelő állami támogatásnak minősül, és az adóév utolsó napján lekötött tartalékot kell rá képezni, amelyet a lekötés adóévét követő négy adóévben beruházásra, munkanélküli, megváltozott munkaképességű, illetve pályakezdő foglalkoztatására vagy beruházásra felvett hitel törlesztésére lehet felhasználni. A Tao-törvénnyel ellentétes felhasználás esetén a korábban igénybe vett támogatást változatlanul késedelmi pótlékkal növelten kell visszafizetni.
A 2010. adóévi adóalap megosztására kizárólag arányosítással kerülhet sor, függetlenül attól, hogy az adózó nem működött a naptári év minden napján, illetve a bevételei és költségei az első vagy a második félévben merültek fel.
Példa:
Az „A” társaság a naptári év szerint működő adózó, amelynek működése a 12 hónap alatt folyamatos. A 2010. adóévi adóalapja 150 000 ezer forint. „A” társaság az első félévi időszak adóalapja után alkalmazza a 10 százalékos adókulcsot.
„A” társaság adókötelezettsége a következőképpen alakul:
– 2010. január 1. és 2010. június 30. között időszak (1. félév) működési napjai: 181 nap
– 2010. július 1. és 2010. december 31. között időszak (2. félév) működési napjai: 184 nap

1. félév adóalapja: [(150 000/365) × 181]

74 384 ezer forint

2. félév adóalapja: [(150 000/365) × 184]

75 616 ezer forint

1. félév adókötelezettsége: [50 000 × 0,1 + (74 384 – 50 000) × 0,19]

9 633 ezer forint

2. félév adókötelezettsége: [75 616 × 0,1]

7 562 ezer forint

2010. adóévi adókötelezettség: (9 633 + 7 562)

17 195 ezer forint

Lekötött tartalék: (50 000 × 0,9)

4 500 ezer forint

 
5.1.2. A 10 százalékos adókulcs alkalmazása a második félév adóalapja után
Ha az adózó az „első félév” tekintetében nem kívánja a 10 százalékos adókulcsot alkalmazni, akkor a társasági adó mértéke
– a 2010. január 1. és 2010. június 30. közötti, első félévi időszakra a pozitív adóalap 19 százaléka,
– a 2010. július 1. és 2010. december 31. közötti, második félévi időszakra a pozitív adóalap 250 millió forintot meg nem haladó része után 10 százalék, az e feletti összegre 19 százalék.
Példa:
A „B” társaság a naptári év szerint működő adózó, amelynek működése – 12 hónapos – folyamatos. A 2010. adóévi adóalapja 650 000 ezer forint. „B” társaság az első félévi időszak adóalapja után nem alkalmazza a 10 százalékos adókulcsot.
„B” társaság adókötelezettsége a következőképpen alakul:
– 2010. január 1. és 2010. június 30. között időszak (1. félév) működési napjai: 181 nap
– 2010. július 1. és 2010. december 31. között időszak (2. félév) működési napjai: 184 nap

Külföldi utazásszervezőtől megvásárolt utazási csomag

400 € × 280 Ft= 112 E Ft

Áfa-tv. 37. § (1) bekezdés alapján Magyarországon fizetendő áfa

112 E Ft × 0,25= 28 E Ft

A fizetendő adóként beállított áfára levonási jog nem alapítható, mivel az igénybe vett

 

szolgáltatáscsomag árrésadózás alá eső szolgáltatásba épül be (Áfa-tv. 212. § )

 

Árrés (Áfa-tv. 210. §):

 

– kisebbítendő: utastól beszedendő nettó ellenérték pl.

150 E Ft

– kivonandó: utazásszervező által saját nevében,

 

de az utas javára megrendelt szolgáltatások adóval számított ellenértéke

(112 E Ft + 28 E Ft) = 140 E Ft

Az árrésadó alapja

10 E Ft

Árrésadó összege

10 × 0,25 = 2,5 E Ft

Utastól beszedendő teljes részvételi díj 150 E Ft + 2,5 E Ft

152,5 E Ft

 
5.1.3. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó és a végelszámolás alatt álló adózókra vonatkozó eltérő rendelkezések
a) A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók
A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, a külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont leányvállalata, az európai részvénytársaság, az európai szövetkezet a saját döntése alapján naptári évtől eltérő üzleti évet választhat. Ezen adózók a társaságiadó-kötelezettségüket az Art. 6. számú mellékletében foglaltaknak megfelelően az üzleti év első napján hatályos előírások szerint teljesítik.
A 10 százalékos adókulcs feltétel nélküli alkalmazásának lehetősége az eltérő üzleti évet választó adózók esetében nem az átmeneti rendelkezésekre épül, hanem az Art. 6. számú mellékletében foglalt rendelkezésekkel összhangban az adóév első napján hatályos szabályokhoz kötődik.
Ennek megfelelően, ha az eltérő üzleti évet választó adózó adóéve a Módosító törvény hatálybalépését – tehát 2010. augusztus 16-át – megelőzően kezdődik, akkor az üzleti évben keletkező adóalap egészére vonatkozóan az adókötelezettséget 19 százalékos adókulccsal, vagy a feltételekhez kötött, 50 millió forint adóalapig alkalmazható 10 százalékos, e feletti adóalapra 19 százalékos adókulccsal kell megállapítani.
Ha azonban az adóév 2010. augusztus 16-án vagy azt követően kezdődik, akkor az adóévben keletkező adóalap egészére a kedvezményes szabályokat kell alkalmazni, tehát az adóalap 500 millió forintot meg nem haladó összegéig 10 százalék (feltételek nélkül), míg az e feletti összegre 19 százalék lesz a társaságiadó-kulcs mértéke.
b) A végelszámolás alatt álló adózók
A végelszámolás időszaka – a számviteli törvény rendelkezéseivel összhangban – általában egy üzleti év. Ha az eljárás 12 naptári hónap alatt nem fejeződik be, akkor az üzleti év időtartama 12 hónap és az utolsó üzleti év lehet 12 hónapnál rövidebb. Annak ellenére, hogy a végelszámolás alatt álló eltérő üzleti éve nem az adózó döntésén múlik, hanem a számviteli törvény rendelkezései szerint alakul, a végelszámolás időszaka alatti üzleti évekre a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózóra irányadó szabályokat kell alkalmazni.
Ha a végelszámolás 2010. augusztus 16-át megelőzően kezdődik, akkor a végelszámolás kezdő napján (mint az adóév első napján) hatályos szabályok szerint kell az adókötelezettséget megállapítani. Ha a végelszámolás 12 hónap alatt nem fejeződik be, akkor a végelszámolás következő üzleti évének első napján hatályos szabályokat kell alkalmazni. Ha a végelszámolás 2010. augusztus 16-án vagy azt követően kezdődik, a végelszámolás időszakára (vagy annak első 12 hónapjára) már az új szabályokat kell alkalmazni.
Például:
A) 2010. június 1-jén kezdődő végelszámolás esetén az adózónak:
– a 2010. január 1-jétől 2010. május 31-ig tartó adóévére a „régi” – 50 millió forint adóalapig feltételekkel alkalmazható 10 százalékos, afelett 19 százalékos adókulcs – szabályokat kell alkalmazni,
– a 2010. június 1-jétől kezdődő végelszámolás időszakára (vagy első 12 hónapjára), az üzlet év első napján hatályos szabályként szintén a „régi” szabályok alkalmazandók.
B) Ha a végelszámolás 2010. szeptember 1-jén kezdődik, akkor az adózónak:
– a 2010. január 1-jétől 2010. augusztus 30-ig tartó adóévére az adóalap-megosztás új átmeneti szabályait kell alkalmazni, míg
– a 2010. szeptember 1-jén kezdődő végelszámolás időszakára (vagy az első 12 hónapjára) az adókötelezettséget az üzleti év első napján hatályos szerint kell megállapítani, így a teljes adóévi adóalap 500 millió forintot meg nem haladó összegéig 10 százalékos, e feletti részre 19 százalékos adókulcs alkalmazható [Tao-törvény 19. § (1)–(2) bekezdés, 29/K. §, 2010. évi XC. törvény 13–14. §].
5.2. Adóelőleg-kiegészítés
A Tao-törvény az adóelőleg-kiegészítés árbevételi értékhatárát 50 millió forintról 100 millió forintra növeli. E módosítás révén az adózónak csak akkor kell az adóelőleget az adóévben az adóévi várható fizetendő adó összegére kiegészíteni, ha az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele meghaladta a 100 millió forintot.
E rendelkezést már a 2010. december 16-át követően teljesítendő feltöltésekre kell először alkalmazni, tehát a naptári évvel megegyező üzleti éves vállalkozások mellett a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók is alkalmazhatják már a tárgyévi (a rendelkezés hatálybalépését követően teljesítendő) adóelőleg-kiegészítésre [Tao-törvény 26. § (10) bekezdés].
6. A látványcsapatsport támogatásának adókedvezménye
A látványcsapatsport támogatásának ösztönzése érdekében az Országgyűlés 2010. július 22-én elfogadta a sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LXXXIII. törvényt (a továbbiakban: Sport mód. törvény), amely többek között adókedvezményt vezet be társasági adó rendszerébe. Tekintettel arra, hogy a bevezetésre kerülő kedvezmény állami támogatásnak minősül, a Sport mód. törvény állami támogatást érintő rendelkezéseinek hatálybaléptetéséhez az Európai Bizottság jóváhagyó határozata szükséges. Ezért a kedvezmény csak az Európai Bizottság jóváhagyó határozat meghozatala napját követő 15. napon lép hatályba, és a kedvezményes szabályokat csak a hatálybalépés napját követően nyújtott támogatásra (juttatásra) lehet majd alkalmazni.
Látványcsapatsport a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda, valamint a jégkorong [Tao-törvény 4. § 41. pont, 2010. évi LXXXIII. törvény 25. § (2) bekezdés].
6.1. Személyi feltételek
A Tao-törvény tervezett rendelkezései szerint a következő személyek részesülhetnek támogatásban:
– országos sportági szakszövetség,
– országos sportági szakszövetség tagjaként működő sportszervezet,
– a látványcsapatsport fejlesztése érdekében létrejött közhasznú alapítvány.
A sportszervezet, illetve a sportági szakszövetség fogalmát a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: sporttörvény) tartalmazza. Sportszervezet a sportegyesületek és a sportvállalkozások gyűjtő elnevezése. A sportegyesület az egyesülési jogról szóló törvény, illetve a Polgári törvénykönyv vonatkozó szabályai szerint működő olyan társadalmi szervezet, amelynek alaptevékenysége a sporttevékenység szervezése, illetve a sporttevékenység feltételeinek megteremtése. Sportvállalkozás korlátolt felelősségű társaság, illetve részvénytársasági formában alapítható. A létrehozott társaság főtevékenységeként a cégbíróság a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény alapján a sporttevékenységet jegyzi be.
A sportszervezetek a sportversenyek szervezése, érdekvédelem, valamint a nemzetközi versenyek lebonyolítása érdekében jogi személyiséggel és önkormányzattal rendelkező társadalmi szervezetekbe, azaz sportszövetségbe tömörülhetnek. Az országos sportági szakszövetségnek az olyan sportszövetség minősül, amely a sportágában kizárólagos jelleggel lát el a sporttörvényben vagy valamely más jogszabályban meghatározott feladatot, illetve gyakorol a sporttörvényben megállapított különleges jogosítványokat.
A támogatás módjai
Az adózó visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, a véglegesen átadott pénzeszköz, a térítés nélkül átadott eszköz, valamint az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás formájában nyújthat támogatást.
Az adott támogatás, juttatás, mint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költség
A Tao-törvény tervezett rendelkezései szerint a látványcsapat-sport támogatására tekintettel elszámolt költség, ráfordás a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül. Ez azt jelenti, hogy – ellentétben a fő szabállyal – az adózónak akkor sem kell növelnie az adózás előtti eredményét a támogatás összegével, ha a támogatott szervezet veszteséges és nem rendelkezik a pozitív adóalapot igazoló nyilatkozattal [Tao-törvény 3. sz. melléklet B) fejezet 15 pont].
6.2. Tartalmi feltétel
A személyi feltételek mellett a látványcsapatsport támogatása csak akkor részesülhet társaságiadó-kedvezményben, ha eleget tesz az alábbi tartalmi követelményeknek is.
A Tao-törvény szabályozza, hogy az egyes juttatásban részesülő személyek a kapott támogatást, juttatást mire használhatják fel.
Országos sportági szakszövetség- utánpótlás-nevelési feladatainak ellátása
– tárgyieszköz-beruházás
– felújítás
Sportszervezet- személyi jellegű ráfordítás
– tárgyieszköz-beruházás
– felújítás
Közhasznú alapítvány- utánpótlás-nevelési feladat
– személyi jellegű ráfordítás
– tárgyieszköz-beruházások
A beruházás és felújítás fogalma alatt a számviteli törvényben foglaltak értendőek, azzal a kiegészítéssel, hogy tárgyieszköz beruházásnak, felújításnak tekintendő:
– a sportszervezet, illetve az országos sportági szakszövetség által a helyi önkormányzattal kötött együttműködési megállapodás alapján végzett a helyi önkormányzatnak a sportról szóló törvényben foglalt feladatainak ellátását szolgáló beruházás, felújítás,
– a sportszervezet, illetve országos sportági szakszövetségnek az együttműködési megállapodásban való részvételt biztosító beruházás, felújítás,
– a látványcsapatsport fejlesztése érdekében létrejött alapítvány utánpótlás-nevelési feladatainak ellátását biztosító beruházás, felújítás,
– az iskolai sportkör feladatait ellátó diáksport-egyesület, illetve a felsőoktatási intézmény keretei között működő spotszervezet feladatainak ellátásának biztosítása érdekében a közoktatási vagy felsőoktatási intézmény tornatermére, tornaszobájára, sportlétesítményére irányuló beruházás, felújítás.
A személyi jellegű ráfordítások körébe a számviteli törvény fogalmának megfelelően az alkalmazottak munkabéreként elszámolt összegek, a személyi jellegű kifizetések, valamint a bérjárulékok tartoznak.
Az utánpótlás-nevelési feladatokat a sporttörvény és annak végrehajtási rendeletei határozzák meg. A sporttörvény az országos sportági szakszövetség alapvető feladatai között jelöli meg a sportág utánpótlás-fejlesztési koncepciójának meghatározását és annak végrehajtását.
Fontos hangsúlyozni, hogy a támogatásban részesülő sportszervezetnek a támogatás nyújtásakor:
– a sportági szakszövetség országos hivatásos vagy vegyes (nyílt) versenyrendszerében (nemzeti bajnokság) a sportág versenyszabályzata szerinti legmagasabb két osztály egyikében kell részt vennie, vagy
– valamely felsőoktatási intézménnyel kötött együttműködési megállapodás alapján biztosítania kell a felsőoktatási intézmény keretei között szervezett sporttevékenység ellátását, azzal, hogy egy felsőoktatási intézmény csak egy sportszervezettel köthet együttműködési megállapodást, és a sportszervezetnek az országos sportági szakszövetség országos hivatásos, vegyes (nyílt) vagy amatőr versenyrendszerének (nemzeti bajnokság) valamelyik osztályában kell részt vennie.
(Tao-törvény 4. § 42. pont)
6.3. A támogatási igazolás
A látványcsapatsport részére támogatást nyújtó adózó a látványcsapatsport országos sportági szakszövetsége, az annak tagjaként működő sportszervezet, valamint a látványcsapatsport fejlesztése érdekében létrejött közhasznú alapítvány által kiállított támogatási igazolás alapján veheti igénybe az adókedvezményt. A támogatási igazolás tartalmazza a támogatást (juttatást) nyújtó adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, valamint az igazolást kiállító megnevezését, székhelyét és adószámát, továbbá a kedvezményre jogosító támogatás (juttatás) összegét. A támogatott szervezet által kiállított támogatási igazolások összértéke nem haladhatja meg a támogatott szervezet utánpótlás-fejlesztésre fordított igazolt kiadásainak 100 százalékát vagy a tárgyévi személyi jellegű ráfordításainak 50 százalékát, illetve a tárgyévi beruházási, felújítási értékének 80 százalékát.
Nem állítható ki támogatási igazolás az országos sportági szakszövetség, a tagjaként működő sportszervezet és a látványcsapatsport fejlesztése érdekében létrejött közhasznú alapítvány, valamint a látványcsapatsport országos sportági szakszövetségével, annak tagjaként működő sportszervezettel, vagy a látványcsapatsport fejlesztése érdekében létrejött kiemelten közhasznú alapítvánnyal kapcsolt vállalkozásnak minősülő adózó részére, azaz nem adható ki adókedvezményre jogosító igazolás kapcsolt vállalkozás részére.
Nem állíthat ki igazolást a látványcsapatsport országos sportági szakszövetsége, a tagjaként működő sportszervezet, vagy a látványcsapatsport fejlesztése érdekében létrejött közhasznú alapítvány, ha:
– lejárt köztartozása van, vagy
– a korábban kapott állami támogatással megfelelő módon nem számolt el, vagy
– működését a bíróság felfüggesztette, valamint megszüntetésére eljárás van folyamatban.
Az országos sportági szakszövetség, a tagjaként működő sportszervezet, továbbá a közhasznú alapítvány által kiállított támogatási igazolás kiállításának, tartalmának, nyilvántartásának részletes szabályai végrehajtási rendelet fogja megállapítani.
6.4. Az adókedvezmény érvényesítése
Az adózó a részére kiadott támogatási igazolásban szereplő összegig – döntése szerint – a támogatás (juttatás éve) és azt követő három adóév adójából – legfeljebb az adóévi fizetendő adó 70 százalékáig – adókedvezményt vehet igénybe, függetlenül attól, hogy a támogatással nem növeli adózás előtti eredményét az adóalap megállapításakor [Tao-törvény 22. § (4) bekezdés].
6.5. A támogatott szervezettel szemben támasztott speciális feltétel
Az adókedvezmény érvényesítésével kapcsolatos további előírás, hogy ha a tárgyi eszköz beruházás sport célú ingatlanra irányul, akkor a támogatási igazolás kiállítója a beruházás üzembe helyezését követő 15 évben az adókedvezmény alapjául szolgáló beruházás révén üzembe helyezett ingatlan sportcélú hasznosítását köteles fenntartani. Erre az időtartamra a Magyar Állam javára az ingatlan-nyilvántartásba elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyeztetnie az igénybe vett adókedvezmény mértékéig.
Az elidegenítési és terhelési tilalom alól a sportpolitikáért felelős miniszter kérelemre egyedi döntéssel felmentést adhat, ha az nem veszélyezteti az ingatlan sportcélú hasznosításának fenntartását. A támogatási igazolás kiállítója az első támogatási igazolás kiállítását követő 4. év végéig köteles a tárgyi eszköz beruházást üzembe helyezni a támogatás és annak járulékai Magyar Állam részére történő megfizetése terhével [Tao-törvény 22. § (5) bekezdés].
7. Kettős adóztatás elkerülése
A Tao-törvény 2010. január 1-jétől hatályos 28. §-ának (2) és (4) bekezdése szerint a külföldről származó kamatjövedelmet, – függetlenül attól, hogy a kamatbevétel nem egyezményes államból származik, vagy egyezményes államból származik és az adóegyezmény (amennyiben a forrásállamnak az adóegyezmény korlátozott adóztatási jogot biztosít) a külföldön megfizetett adó beszámításáról rendelkezik – mentesíteni kell a magyar adókötelezettség alól.
A külföldről származó kamatjövedelem meghatározása során a kamatbevétel 75 százalékát és az e bevétel megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhető költségek, ráfordítások és adóalap-módosító tételek arányos (75 százalékos) összegét kell figyelembe venni. A kamatjövedelem megszerzéséhez közvetlenül fel nem merült – de nem kizárólag a belföldről származó jövedelemhez felmerült – költségeket, ráfordításokat, adóalap-módosító tételeket a külföldről származó kamatbevétel 75 százalékának az összes árbevételhez és bevételhez viszonyított arányában kell megosztani.
A külföldről származó kamatjövedelem mentessége 2011. január 1-jétől megszűnik. 2011. január 1-jétől – a 2009. december 31-ig hatályos szabályoknak megfelelően – csak akkor lehet a külföldön adóztatható jövedelmet mentesíteni a magyar adókötelezettség alól, ha az adóegyezmény mentesítésről rendelkezik (e körbe jellemzően a külföldi telephely útján elért jövedelem tartozik). Amennyiben az adóegyezmény a külföldön adóztatható jövedelem vonatkozásában nem a mentesítést, hanem a beszámítást írja elő, akkor a külföldről származó jövedelemre jutó magyar adókötelezettségből levonható a külföldön megfizetett adó.
Adóegyezmény hiányában továbbra is csak a jövedelem – ideértve újra a külföldről származó kamatot is – után külföldön megfizetett (fizetendő) adó beszámítására lesz lehetőség [Tao-törvény 28. § (2), (4) bekezdés].
8. A személyi jövedelemadóval összefüggő módosítások
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-törvény) szabályainak módosítása révén megszűnt a természetbeni juttatás fogalma, helyette jellemzően a juttatás elnevezést fogja az Szja-törvény alkalmazni. Mivel a Tao-törvény is számos helyen hivatkozik a Szja-törvény szerinti természetbeni juttatásra, a Tao-törvény is a juttatás elnevezést alkalmazza.
vissza az elejére

Magyarázat az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló törvényhez

Az Országgyűlés 2010. október 18-i ülésnapján fogadta el az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvényt (a továbbiakban: Eák-tv.). A határozott időre, nevezetesen 3 évre szóló különadó bevezetésével az volt az Országgyűlés célja, hogy az államháztartás egyensúlyának javítása érdekében az általános adófizetési kötelezettséget meghaladó közteherviselésre képes adózókat a közterhekhez való fokozottabb mértékű hozzájárulásra sarkallja.
Az adókötelezettség
Ahogy az adónem nevéből is kitűnik, az adókötelezettség csak egyes, meghatározott gazdasági ágazatba tartozó tevékenységet végző adóalanyokra terjed ki. E speciális, az ágazati különadó hatálya alá tartozó tevékenységek: a bolti kiskereskedelmi tevékenység, a távközlési tevékenység, illetve az energiaellátók (energiatermeléssel, -szolgáltatással foglalkozó vállalkozások) valamennyi vállalkozási tevékenysége (Eák-tv. 2. §).
Az Eák-tv. az értelmező rendelkezések (Eák-tv. 1. §) között rögzíti, hogy a különadó vonatkozásában mit kell érteni az egyes adóköteles tevékenységek alatt. Eszerint bolti kiskereskedelemnek minősülnek a Gazdasági Tevékenységek Egységes Osztályozási Rendszere (TEÁOR' 08) szerint a 45.1 ágazatba – ide nem értve a gépjármű, pótkocsi nagykereskedelmét -, 45.32, 45.40 ágazatba – ide nem értve a motorkerékpár javítását, nagykereskedelmét -, továbbá a 47.1-.9 ágazatokba sorolt tevékenységek. Azaz az adóköteles körbe tartozik valamennyi kiskereskedelmi tevékenység (a tényleges bolti kiskereskedelem mellett a piaci kiskereskedelem, valamint a csomagküldő és internetes kiskereskedelem is) függetlenül attól, hogy ezek egy részét ténylegesen nem bolti környezetben végzik (Eák-tv. 1. § 1. pontja).
A bolti kiskereskedelmi tevékenység meghatározásánál a TEÁOR-ra való hivatkozás mindösszesen azt szolgálja, hogy az adóköteles tevékenységeket azonosítani lehessen, nincs jelentősége sem annak, hogy az adózónak van-e, s ha igen, milyen a TEÁOR-besorolása, sem pedig annak, hogy a vállalkozó az adott adóköteles körbe sorolt tevékenységet főtevékenységként végzi-e vagy sem. Az adókötelezettség szempontjából az is irreleváns, hogy a boltnak van-e, és ha igen, mi a TEÁOR-száma, illetve besorolása (bolti jelzőszáma). A bolti kiskereskedelmi tevékenység széles körben való meghatározását (azaz azt, hogy nemcsak a tényleges „bolti” kiskereskedelmi tevékenység adóköteles) az indokolja, hogy ne legyen jogvita a különböző tevékenységvégzés besorolását, a tevékenységvégzés jellegét illetően. A TEÁOR értelmében a kiskereskedelmi tevékenység nem más, mint a fogyasztónak történő kicsinybeni értékesítés, nem tartozik e körbe a nagykereskedelmi értékesítés (a viszonteladónak, más nagykereskedőnek történő eladás).
Adóköteles távközlési tevékenység alatt az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény szerinti elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtását kell érteni. Idetartozik tehát minden olyan, más részére általában ellenszolgáltatásért végzett szolgáltatás, amely teljesen vagy nagyrészt jeleknek elektronikus hírközlő hálózatokon történő átviteléből, és ahol ez értelmezhető, irányításából áll, de e szolgáltatási kör nem foglalja magában sem az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználásával továbbított tartalmat szolgáltató vagy ilyen tartalom felett szerkesztői ellenőrzést gyakorló szolgáltatásokat, sem az információs társadalommal összefüggő, más jogszabályokban meghatározott szolgáltatásokat, amelyek nem elsősorban az elektronikus hírközlő hálózatokon történő jeltovábbításból állnak. Adóköteles távközlési tevékenységnek tehát az elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtása minősül, azaz az elektronikus hírközlő hálózaton történő jel- és adatátvitel, illetve hálózatirányítás, de nem tartozik ide az ún. tartalomszolgáltatás (Eák-tv. 1. § 2. pont).
Az adó hatálya alá tartozó energiaellátó fogalmánál az Eák-tv. visszautal a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény (Távhő-törvény) energiaellátó fogalmára, hangsúlyozva azt a tényt, hogy energiaellátónak kell tekinteni a villamos energiáról szóló törvény szerinti, illetve a földgázellátásról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltatót is. A Távhő-törvényre való visszautalás értelmében energiaellátóként a válságadó alanya
1.1. a szénhidrogén-kitermelési tevékenységet végző, a bányászatról szóló törvény szerinti bányavállalkozó,
1.2. a kőolajtermék-előállító, a jövedéki engedélyes kőolajtermék nagykereskedő,
1.3. a földgázellátásról szóló törvény szerinti földgáz-kereskedelmi engedélyes,
1.4. a villamos energiáról szóló törvény szerinti villamosenergia-kereskedelmi engedélyes,
1.5. a villamos energiáról szóló törvény szerinti termelői engedélyes, azzal, hogy a villamos energia kötelező átvételi rendszerében értékesítő termelők közül kizárólag az 50 MW beépített teljesítőképességet meghaladó teljesítőképességű erőmű termelői engedélyese,
feltéve, hogy ezen gazdálkodó szervezetek energiaellátói minőségben végzett tevékenységéből származó nettó árbevétele az adóévet megelőző évben összes nettó árbevételük legalább 5 százalékát elérte.
Az adókötelezettség a törvény 2. §-a értelmében ezen energiaellátónak minősülő adóalanyi kör teljes vállalkozási tevékenységére kiterjed, az adó alapja – esetükben – a vállalkozási tevékenységük egészéből származó teljes, számviteli törvény szerinti nettó árbevétel. A Távhő-törvényre hivatkozásnak tehát csak és kizárólag a különadó adóalanyi körének meghatározása tekintetében van jelentősége, az adóalap-meghatározás szempontjából az abban szereplő korlátozások nem relevánsak (Eák-tv. 1. § 4. pont).
Az adó alanya
Az adó alanya az a jogi személy, az adózás rendjéről szóló törvény szerinti egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, aki/amely az adókötelezettség alá tartozó tevékenységet végzi. Adóalany a külföldi vállalkozó is, ám csak a belföldön, fióktelepe által kifejtett tevékenysége erejéig (Eák-tv. 3. §).
Az adó alapja
Az adó alapja az adóalanynak az adóköteles tevékenységéből, azaz a bolti kiskereskedelmi tevékenységből, a távközlési tevékenységből, illetve energiaellátó esetén az adóalany valamennyi vállalkozási tevékenységéből származó nettó árbevétele. Fontos rögzíteni tehát, hogy az energiaellátónak nem minősülő, de kiskereskedelmi vagy távközlési tevékenységet folytató vállalkozás esetében az adóalanynak csak az ezen tevékenységekből származó árbevételrésze képez különadóalapot. Energiaellátó esetében azonban – függetlenül attól, hogy az energiaellátásból származó árbevétel mekkora hányadát teszi ki az adóalany teljes nettó árbevételének – az adóalany teljes vállalkozási tevékenységéből származó összes nettó árbevétele különadó-alapot képez [Eák-tv. 4. § (1) bekezdés].
A nettó árbevétel a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany esetén a számviteli törvény szerinti nettó árbevétellel, a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetén az áfa nélküli bevétellel, az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetén pedig az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti áfa nélküli bevétellel egyezik meg.
A kiskereskedelmi tevékenységet végző adóalanyok esetén 2011. január 1-jétől, azaz a 2011-es adóévtől a bolti kiskereskedelmi tevékenységből származó nettó árbevételnek kell tekinteni azokat a bevételeket (például „polcpénz”, marketing-hozzájárulás, reklámkiadványokban való közzétételi díj) is, melyeket a bolti kiskereskedelmi tevékenységet végző beszállítójától (a termék előállítójától vagy a nagykereskedőtől, forgalmazótól) kap, annak ellentételezéseképp, hogy a szállítónak különböző – értékesítést elősegítő – szolgáltatást nyújt. Az adóalap részét képezi továbbá a beszállító által a kiskereskedelmi tevékenységet végzőnek adott engedmény bevételként elszámolt összege is [Eák-tv. 2011. január 1-jétől hatályos 4. § (2) bekezdése].
Az adó mértéke
Az adó mértéke – figyelemmel az eltérő tevékenységi körre, s azon belül az egyes adózók eltérő teherviselő képességére – az első két tevékenységi körben, azaz a kiskereskedelmi tevékenységet és a távközlési tevékenységet folytatók esetében sávosan progresszív, a harmadik tevékenységcsoportban (energiaellátóknál) lineáris.
Mindez azt jelenti, hogy a kiskereskedelmi tevékenységet végzők esetén az adóalap 500 millió forintot meg nem haladó része után valamennyi vállalkozás 0 százalékos kulcs alá esik (az 500 millió forint nettó árbevételt el nem érő vállalkozások egyáltalán nem fizetnek adót, az 500 millió forintnál nagyobb árbevételt elérők pedig csak a 500 millió forint feletti rész után fizetnek). Az adómérték az adóalap 500 millió forintot meghaladó, de 30 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,1 százalék, az adóalap 30 milliárd forintot meghaladó, de 100 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,4 százalék, az adóalap 100 milliárd forintot meghaladó része után pedig 2,5 százalék.
E módszer alkalmazandó a távközlési tevékenységet végzők esetében is, ugyanakkor a tevékenység eltérő jellegére tekintettel eltérő sávokkal és eltérő adómértékekkel. A százalékos kulcs e körben a 100 millió forintot meg nem haladó adóalaprészre vonatkozik. (A 100 millió forint nettó árbevételt el nem érő vállalkozások egyáltalán nem fizetnek adót, a 100 millió forintnál nagyobb árbevételt elérők pedig csak a 100 millió forint feletti rész után fizetnek.) Az adómérték az adóalap 100 millió forintot meghaladó, de 500 millió forintot meg nem haladó része után 2,5 százalék, az adóalap 500 millió forintot meghaladó, de 5 Mrd forintot meg nem haladó része után 4,5 százalék, az adóalap 5 milliárd forintot meghaladó része után pedig 6,5 százalék.
Ezen – az egyes szektorokon belül az árbevétel nagysága alapján differenciáló – adómérték meghatározási struktúrának az a célja, hogy az azonos tevékenységi körbe tartozó, ám eltérő helyzetű, különböző teherviselési képességgel rendelkező vállalkozások adóterhe is markánsan különböző legyen.
Az energiaellátók esetében – tekintve, hogy ezen adózói körnek a teljes árbevétele adóalapot képez – egy lineáris, valamennyi adózóra egyformán alkalmazandó adókulcs érvényesül, az adó mértéke 1,05 százalék.
A kétszeres adóztatás kizárása
A szabályozás jellegéből következik, hogy az az energiaellátó, aki résztevékenységként bolti kiskereskedelmi, illetve távközlési tevékenységet is végez, ez utóbbi két tevékenysége vonatkozásában kétszeresen is az adó hatálya alá tartozhat, tekintve, hogy az Eák-tv. 2. § a) és b) pontja alapján e tevékenységei – jellegükre tekintettel – önállóan adókötelesek, emellett pedig energiaellátóként a 2. § c) pontja alapján – az ezen speciális tevékenységeket magában foglaló – teljes vállalkozási tevékenysége is adóköteles. Ezen speciális adózói kör kettős adóterhelését kizárandó az Eák-tv. rögzíti, hogy ilyen esetben az adott tevékenység után azon a jogcímen kell az adót megfizetni, amely az adózó terhére magasabb adófizetési kötelezettséget eredményez (Eák-tv. 6. §).
Például: jövedékitermék-nagykereskedő mint energiaellátó egyik üzletága bolti kiskereskedelmi tevékenység, melyből 700 M Ft bevétele származik, a teljes nettó árbevétele pedig 10 Mrd Ft. A törvény alapján két jogcímen is adókötelezettség terhelné a bolti kiskereskedelmi tevékenységet. Egyrészt az Eák-tv. 2. § a) pontja alapján, másrészt az Eák-tv. 2. § c) pontja alapján, mert ez utóbbi rendelkezés szerint az energiaellátó teljes vállalkozási tevékenysége adóköteles, s ennek része a bolti kiskereskedelmi tevékenység. Ekkor azt kell vizsgálni, hogy a 700 M Ft után a kizárólag a bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó adómérték alkalmazása vagy az energiaellátóra vonatkozó, teljes tevékenységből származó nettó árbevételt egységesen terhelő adókulcs alkalmazása eredményez magasabb adófizetési kötelezettséget. Az első esetben a 700 M Ft után 500 M Ft-ig 0 százalékkal 0 Ft-ot, 200 M Ft után 0,1 százalékos mértékkel 200 000 Ft-ot kellene fizetni. Az energiaellátó esetén ugyanakkor az adóösszeg 700 M Ft × 1,05% = 7,35 M Ft lenne, s ekképp ez utóbbi összeget kell megfizetnie.
Kapcsolt vállalkozás adó- és adóelőleg-fizetési kötelezettségének megállapítása
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozási viszonyban álló, bolti kiskereskedelmi, illetve távközlési tevékenységet folytató adózók adójának megállapítására – az adóelkerülés érdekében – külön szabály vonatkozik.
A kapcsolt vállalkozások esetén a kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok bolti kiskereskedelmi tevékenységből, illetve a távközlési tevékenységből származó adóköteles nettó árbevételét külön-külön összegezni kell, majd pedig ezen összegekre kell vetíteni a vonatkozó progresszív adómértéket az adó kiszámítása érdekében. Az összeszámítás az energiaellátó esetében is csak a bolti kiskereskedelmi, illetve a távközlési tevékenységből eredő bevételre vonatkozik, a többi tevékenységből eredő nettó árbevételre nem. Az egyes adóalanyok az így kiszámított adót árbevétel-arányosan viselik, azaz az általuk elért bolti kiskereskedelmi tevékenység vagy távközlési tevékenység árbevétele és a kapcsolt vállalkozások összesített, bolti kiskereskedelmi tevékenységből vagy összesített távközlési tevékenységből eredő árbevétele arányában.
A törvény azt is rögzíti, hogy számítások végrehajtása érdekében az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok kötelesek együttműködni. A számítások dokumentálását (ideértve az elkészítést és a megőrzést is) az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok mindegyike köteles elvégezni. Az elkészített dokumentációt az adóhatóság kérésére be kell mutatni (Eák-tv. 7. §).
Például: „A”, „B” és „C” társaság egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban áll, bolti kiskereskedelmi tevékenységből eredő nettó árbevételük 400 M Ft, 3,5 Mrd Ft, 40 Mrd Ft. Az adó összegének megállapításához össze kell adni az adóköteles tevékenységből eredő bevételeket, ami 43,9 Mrd Ft. Az adó számítása: 500 M Ft-ig 0 százalék, azaz 0 Ft, 500 M Ft felett 30 Mrd Ft-ig (29,5 Mrd Ft után) 0,1 százalék, azaz: 29,5 M Ft, 13,9 Mrd Ft után pedig 0,4 százalék, azaz 55,6 M Ft, azaz összesen: 85,1 M Ft. Az egyes adóalanyok adója: „A” vállalkozás esetén 85,1 M Ft×400 M Ft/43,9 Mrd Ft=0,775 M Ft; „B” vállalkozás esetén 85,1 M Ft×3,5 Mrd Ft/43,9 Mrd Ft=6,785 M Ft; „C” vállalkozás esetén: 85,1 M Ft×40 Mrd Ft/43,9 Mrd Ft=77,54 M Ft.
Eljárási szabályok (adóbevallás, adófizetés, adóelőleg)
Az adót az állami adóhatóság szedi be, az adó a központi költségvetés bevétele. Az adót az adózás előtti eredmény terhére kell elszámolni, azaz ráfordításnak minősül, az eredményt csökkenti [Eák-tv. 8. § (6), (8) bekezdések].
Az adóévi adóról szóló bevallást az adóévet követő év 150. napjáig kell benyújtani, s ekkor esedékes az adó megfizetése, illetve az előző adóévben megfizetett adóelőleggel való elszámolás is. Ha az előző adóévben megfizetett adóelőleg több, mint a tényleges adó, akkor a különbözetet az adóalany az adó-visszatérítés szabályai szerint e naptól igényelheti vissza az adóhatóságtól [Eák-tv. 8. § (1), (4) bekezdés].
Az adóra főszabály szerint az adóév 150. napjáig előleget kell megállapítani és bevallani, melyet két egyenlő részletben az adóév hetedik hónapjának 20., illetve tizedik hónapjának 20. napjáig kell megfizetni.
Az adóévi adóelőleg összege:
– ha az adóévet megelőző év 12 hónapnál nem volt rövidebb, akkor az adóévet megelőző évben folytatott adóköteles tevékenységből származó nettó árbevétel és az 5. § szerinti adómérték szorzata;
– ha az adóévet megelőző adóév 12 hónapnál rövidebb volt, akkor az előző adóévi, adóköteles tevékenységből származó nettó árbevételt 12 hónapra kell átszámítani, s az 5. § szerinti adómértékkel kiszámítani az adót;
– az adóköteles tevékenységet adóévben jogelőd nélkül kezdő vállalkozó esetén az adóévi várható adó összegével egyezik meg;
– az átalakulással létrejött adózó esetén az adóelőleget a jogelőd adóköteles tevékenységéből származó árbevétel adatából kell számítani, mégpedig az átalakulás során megszerzett vagyon arányában.
Az adóévben kezdő, illetve átalakulással létrejött vállalkozás esetén (a fent említett harmadik és negyedik esetben) is két részletben kell az előleget megfizetni: az első részletet a bejelentkezéssel egyidejűleg, a második részletet pedig az adóév utolsó napjáig [Eák-tv. 8. § (2)-(4) bekezdések].
Az adófizetésre nem kötelezett adózónak (azaz annak, akinek nettó árbevétele a 0 százalékos adósávba tartozik) sem adó-, sem adóelőleg-bevallási kötelezettsége nincs [8. § (5) bekezdés].
A 2010-es évre vonatkozó átmeneti szabályok
A 2010. adóévre külön, átmeneti szabályok vonatkoznak.
– 2010-ben az adó alanya az, aki/amely 2010. október 1-jén, illetve azt követően még a 2010. évben adóköteles tevékenységet végez (végzett).
– A 2010. adóévben adóköteles tevékenységet folytató adóalanynak 2010. december 20-ig kell az adóelőleget megállapítani, bevallani és egy összegben megfizetni.
– Főszabály szerint a 2010. évi adóelőleg összege az adóalany 2009. évi, adóköteles tevékenységéből származó nettó árbevételének alapulvételével és a tevékenységre vonatkozó 5. § szerinti adómértékkel számított adóösszeg.
Az adóköteles tevékenységét 2010. évben kezdő adóalany esetében, továbbá annak a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adóalanynak az esetében, akinek nincs 2010. december 20-ig beszámolóval lezárt utolsó üzleti éve, a 2010. évi adóelőleg összege – a főszabálytól eltérően – a 2010. adóévre, illetve a beszámolóval le nem zárt üzleti évre várható adó összege.
– Annak érdekében, hogy a várható adó összegét az adóalany minél pontosabban állapítsa meg, a törvény – tűréshatáron belül – szankciót rendel alkalmazni. Abban az esetben, ha a vállalkozó az adóelőleg összegét a 2010. évi végleges adó legalább 90 százalékáig terjedő mértékben esedékességig (2010. december 20-ig) nem fizette meg, akkor a megfizetett előleg és a végleges 2010. évi adó 90 százalékának különbözete után 20százalékos mulasztási bírságot kell fizetni. (E szabály, mint ahogyan az előlegfizetési rendelkezés is, értelemszerűen nem vonatkozik arra az adózóra, aki 2010. december 20-án vagy azt követően kezdte meg tevékenységét, mivelhogy a kötelezettség végrehajtása számára lehetetlen. A 2010-ben folytatott tevékenység utáni adót természetesen e vállalkozásnak is meg kell fizetnie.)
– Külön szabály vonatkozik a 2010. évi adó alapjára is. Az adóalany 2010. adóévi adóalapja a 2010. évi, adóköteles tevékenységéből származó nettó árbevétele, a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adóalany esetében a 2010. évben kezdődő üzleti évében elért, adóköteles tevékenységéből származó nettó árbevétele. Az adóköteles tevékenységét 2010. évben kezdő adóalany esetében a 2010. évi adó alapja szintén a 2010. évben folytatott, 2. § szerinti tevékenységből származó nettó árbevétel. Mindhárom esetkörre (naptári évvel egyező, attól eltérő üzleti éves, továbbá a kezdő vállalkozó) igaz, hogy az adó alapját a 2010. év egészében folytatott tevékenységből eredő nettó árbevétel teljes összegében kell megállapítani, azaz nem csak a törvény hatálybalépése napjától az adóév végéig terjedő „csonka” év időszakában keletkező (keletkezett) adóköteles tevékenységből származó nettó árbevétel az adó alapja.
Az adó megállapítása (kiszámítása), bevallása a 2010. évre vonatkozóan a fő szabály szerint alakul, azaz az említett módon számított adóalapra kell a törvényi adómértéket alkalmazni. A 2010. évi adót 2011. május 31-ig, illetve – naptári évtől eltérő üzleti éves adózó esetén – a 2010. évben kezdődő adóévet követő év 150. napjáig kell bevallani és megfizetni, illetve – ha a fizetett adóelőleg több – ekkortól igényelhető vissza a különbözet (Eák-tv. 9. §).
Az adó hatálya
Az adó három adóévet érint, a 2010-2012 közötti időszakot. Ezért a törvény is határozott időre szól, 2013. január 1-jén hatályát veszti (Eák-tv. 10. §).
vissza az elejére

A pénzügyi szolgáltatók különadója

I. Pénzügyi szervezetek különadója
Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvényben (Kjtv.) meghatározott különadó-fizetési kötelezettség (a továbbiakban: pénzügyi szervezetek különadója) a pénzügyi szervezetek három fő csoportját (hitelintézetek, biztosítók és egyéb pénzügyi szervezetek) érinti. A törvény – a különböző pénzügyi szolgáltatási területek sajátosságait figyelembe véve – az egyes pénzügyi szolgáltatók esetében differenciáltan határozza meg az adókötelezettséget.
1. Adóalanyok
Hitelintézet az a pénzügyi intézmény, amely a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben meghatározott pénzügyi szolgáltatások közül legalább betétet gyűjt, vagy más visszafizetendő pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól (ide nem értve a külön jogszabályban meghatározott nyilvános kötvénykibocsátást), valamint hitelt és pénzkölcsönt nyújt, vagy elektronikus pénzt bocsát ki. A hitelintézet bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet (takarék-, illetőleg hitelszövetkezet) lehet.
Biztosító – a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény szerint – az a szervezet, amely a hatályos magyar (vagy tagállami) jog szerint biztosítási és azzal közvetlenül összefüggő tevékenységre jogosult. Biztosító részvénytársaság, szövetkezet, egyesület vagy harmadik országbeli biztosító magyarországi fióktelepe formájában létesíthető. A biztosítóegyesület olyan önkéntesen létrehozott, kölcsönösségi alapon működő szervezet, amely kizárólag tagjai részére, nyereségérdekeltség nélkül, a tagsági hozzájárulás ellenében, a biztosítási feltételekben meghatározott biztosítási események bekövetkezése esetében, biztosítástechnikai elvek alapján, előre meghatározott szolgáltatást nyújt. A viszontbiztosító olyan biztosító, mely biztosító, illetve harmadik országbeli biztosító által vállalt kockázat egy részét vagy egészét díjfizetés ellenében átvállalja.
Az egyéb pénzügyi szervezetek közül:
– Pénzügyi vállalkozás a pénzügyi holding társaság, illetve az a pénzügyi intézmény, amely – pénzforgalmi szolgáltatás, betét gyűjtése, valamint saját tőkéjét meghaladó mértékben más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadása és a pénzváltási tevékenység kivételével – egy vagy több pénzügyi szolgáltatást nyújt, illetve fizetési rendszer működtetését végzi. Idetartoznak a lízingcégek, faktoring cégek, jelzáloghitelezők, egyéb hitelező intézmények.
– Befektetési vállalkozás az a vállalkozás, mely a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény szerint a tevékenység végzésére jogosító engedély alapján harmadik személy részére, ellenérték fejében, rendszeres gazdasági tevékenysége keretében befektetési szolgáltatást nyújt, vagy befektetési tevékenységet végez.
– Tőzsde a hatékony tőkeáramlás, tőkeértékelés, az árfolyam és egyéb kockázat megosztása érdekében a tőzsdei termékek keresletét és kínálatát koncentráló, azok kereskedését lebonyolító, a nyilvános árfolyam-alakulást elősegítő vállalkozás. Tőzsde kizárólag tőzsdei tevékenységet, illetve azt segítő kiegészítő tevékenységet folytathat.
– Az árutőzsdei szolgáltató rendszeres gazdasági tevékenység keretében az árutőzsdei szolgáltatás tárgyát képező árukra (például áru, áruhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás, valamint bármely más származtatott ügylet), pénzügyi eszközökre vonatkozóan megbízás felvételét és továbbítását, megbízás végrehajtását az ügyfél javára, sajátszámlás kereskedést, pénzügyi szolgáltatás közvetítését, biztosításközvetítést ügynökként, befektetési szolgáltatás, kiegészítő szolgáltatás függő ügynökként történő közvetítését végezheti. Árutőzsdei szolgáltatást árutőzsdei szolgáltató és befektetési vállalkozás nyújthat. A befektetési vállalkozás részvénytársaságként vagy fióktelepként, árutőzsdei szolgáltató részvénytársaságként, korlátolt felelősségű társaságként, szövetkezetként vagy fióktelepként működhet.
– A kockázati tőkealap-kezelő olyan részvénytársaság vagy fióktelep, mely a felügyelet engedélye alapján kockázati tőkealap-kezelést és az e tevékenységhez kapcsolódó tanácsadást végez.
– Befektetési alapkezelő a befektetési alapkezelési tevékenység (befektetési alap kialakítása és az alap portfóliójában szereplő eszközelemek adásvétele, értékpapír-kölcsönzés, a befektetési alapkezelő által kezelt befektetési alap befektetési jegyei esetén megbízás felvétele és továbbítása, portfóliókezelés, befektetési tanácsadás) végzésére vonatkozó engedéllyel rendelkező részvénytársaság vagy fióktelep.
– Nem tartozik a törvény hatálya alá a nem jelentős biztosító egyesület, mely – a törvény alkalmazásában – a nem életbiztosítási ágon belül kizárólag a tűz- és elemi károk, az egyéb vagyoni károk és a segítségnyújtási ágazatot művelő olyan biztosítóegyesület, amely éves díjbevételének és tagsági hozzájárulásának együttes összege az utóbbi három üzleti évben egyszer sem érte el a 125 millió forintot. A nem jelentős biztosító egyesület jellemzően nonprofit tevékenységet végez, és nem tartozik az uniós biztosítási irányelvek hatálya alá.
2011. január 1-jétől azok a pénzügyi szervezetek is adóalanyok lesznek, melyek 2010-ben azért mentesültek a különadó alól, mert 2010. július 1-jén még nem rendelkeztek a különadó-alap meghatározásához szükséges lezárt üzleti évről készített beszámolóval [Kjtv. 4/A. § (1) bekezdése és 7. §-a].
2. Adóalap
Az adókötelezettség megállapításának alapja 2011-ben változatlanul a 2009. évi beszámoló. Az egyes adóalanyokra vonatkozó különböző adóalapok meghatározása azt a célt szolgálja, hogy – a tevékenységek objektív sajátosságait figyelembe véve – az adóteher megoszlása a lehető legegyenletesebb legyen.
A hitelintézetek adóalapját meghatározó módosított mérlegfőösszeg fogalma szerint 2011. január 1-jétől az éves beszámoló mérlegében szereplő eszközök értékének együttes összegét (a mérlegfőösszeget) csökkenteni kell nemcsak a belföldön, hanem – feltéve, hogy az adóalany rendelkezik a törvényben előírt külön nyilatkozattal – az EU más tagállamában székhellyel (vagy fiókteleppel) rendelkező adós, hitelintézet, pénzügyi vállalkozás, befektetési vállalkozás által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírral, részvénnyel, illetve a velük szemben fennálló követeléssel, valamint a nyújtott hitelből, alárendelt kölcsöntőkéből és kiegészítő alárendelt kölcsöntőkéből eredő velük szemben fennálló követeléssel is (ideértve a velük kötött valódi penziós, óvadéki repó és sajátos szállításos repóügyletből eredő követelést is). Ennek megfelelően a 2009. évi éves beszámoló adataiból a 2011. január 1-jétől hatályos fogalom alapján kell meghatározni a hitelintézetek adóalapját úgy, hogy a bankközi hiteleket csak a felhasználónál kell figyelembe venni.
Az adó alapja:
– biztosítónál a 2009. évi éves beszámoló adataiból számított korrigált díj (a nem életbiztosítás nettó – viszontbiztosítás nélküli – megszolgált díja és a korrigált életbiztosítási díjbevétel összege);
– pénzügyi vállalkozásnál a 2009. évi éves beszámoló adataiból számított kamateredmény és díj- és jutalékeredmény;
– befektetési vállalkozásnál, tőzsdénél, árutőzsdei szolgáltatónál, tőkealap-kezelőnél a 2009. évi éves beszámoló adataiból számított korrigált nettó árbevétel;
– befektetési alapkezelőnél az általa kezelt alapok 2009. december 31-i nettó eszközértékének, valamint az általa kezelt pénztári illetőleg egyéb portfólióvagyon 2009. december 31-i értékének együttes összege;
– a 2010-ben jogelőd nélkül létrejött pénzügyi szervezet és a 2010. szeptember 30-áig különadó bevallás teljesítésére nem kötelezett naptári évtől eltérő üzleti évet választó pénzügyi szervezet (pl. a 2009-ben jogelőd nélkül létrejött pénzügyi szervezet) a 2011. évi adókötelezettségét az utolsó rendelkezésre álló beszámolóval lezárt üzleti év adatai alapján állapítja meg [Kjtv. 4/A. § (4) bekezdés].
Adókulcs

– hitelintézetnél

– 0,15% az adóalap 50 milliárd forintot meg nem haladó része után
– 0,53% az efeletti összegre

– biztosítónál

– 1,5% az adóalap 1 milliárd forintot meg nem haladó része után
– 3% az adóalap 8 milliárd forintot meg nem haladó része után
– 6,4% az efeletti összegre

– pénzügyi vállalkozásnál

– a kamateredmény 6,5%-a és
– a díj- és jutalékeredmény 6,5%-a

– befektetési vállalkozásnál
– tőzsdénél
– árutőzsdei szolgáltatónál
– kockázati tőkealap-kezelőnél

– 5,6% az adóalap egésze után

– befektetési alapkezelőnél

– 0,028% az adóalap egésze után

Bevallás, adófizetés
A 2011. évi különadó bevallásának határideje 2011. március 10-e. Az adót négy egyenlő részletben kell megfizetni, a negyedév utolsó hónapjának 10. napjáig, így az első részlet a bevallással egyidejűleg esedékes. A 2010-ben jogelőd nélkül létrejött pénzügyi szervezetnek és a 2010. szeptember 30-áig különadó-bevallás teljesítésére nem kötelezett naptári évtől eltérő üzleti évet választó pénzügyi szervezetnek 2011. szeptember 10-ig kell benyújtania bevallását, és az adót két egyenlő részletben, 2011. szeptember 10-ig és december 10-ig kell megfizetnie. Ha a pénzügyi szervezet megszűnése miatt vagy bármely más okból kikerül az adó hatálya alól (pl. a PSZÁF visszavonja tevékenységi engedélyét), akkor a megszűnés vagy a különadó hatálya alól történő kikerülés napját követő 30. napig kell teljesíteni a különadóval összefüggő minden olyan adókötelezettséget, amelynek a teljesítésére előírt határidő korábban nem telt le [Kjtv. 4/A. § (2)-(3) és (9) bekezdés].
II. Hitelintézetek különadója
A hitelintézet a 2011-es üzleti évi – a pénzügyi szervezetek különadója miatt elszámolt ráfordítás összegével növelt – adózás előtti eredménye után 30 százalék hitelintézeti különadót állapít meg és fizet. Az így megállapított különadóval a hitelintézet a pénzügyi szervezetek különadója címén (a korrigált mérlegfőösszeg alapján fizetendő) megfizetett adót kiváltja egy olyan adóval, amelyet az adóévi (üzleti évi) adózás előtti eredmény után fizet. Mivel a nyereség után fizetendő különadó összege nem haladhatja meg a pénzügyi szervezetek különadója címén megállapított összeget, ezért a nyereséges hitelintézetek számára az új adó többletadó-terhelést nem eredményez. A nyereségalapú adó lehetővé teszi, hogy a Magyarországon fizetett adó beszámíthatóvá váljon a külföldi adóba, ha arról nemzetközi szerződés (kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény) úgy rendelkezik.
A megállapított hitelintézeti különadó összegével a hitelintézet a korrigált mérlegfőösszeg után fizetendő adó összegét (legfeljebb annak mértékéig) csökkentheti. A beszámítás következtében az adózás előtti eredmény terhére el nem számolható rész a társaságiadó-alapját (egy külön adóalap-csökkentő jogcím révén) csökkenti, amely azt eredményezi, mintha a korrigált mérlegfőösszeg után fizetendő adónak az adózás előtti eredmény után fizetendő adóval történő kiváltása nem történt volna meg. A pénzügyi szervezetek különadójának csökkentéséről a hitelintézet a hitelintézeti különadóról szóló bevallásában rendelkezik.
A hitelintézeti különadót a társaságiadó-bevallás benyújtásáig (fő szabály szerint 2012. május 31-ig) kell megállapítani, és külön nyomtatványon bevallani. Ebben kell rendelkezni a pénzügyi szervezetek különadójának csökkentéséről. A csökkentés alapján keletkező túlfizetést a hitelintézet a hitelintézeti különadó-kötelezettség teljesítésére átvezettetheti. A hitelintézetek különadója elszámolására a társasági adó számviteli elszámolására vonatkozó szabályok az irányadóak [Kjtv. 4/A. § (7), 4/B. §, 5. § (2) bekezdés].
vissza az elejére

Az áfa-törvény 2011-től hatályos változásai
Az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. november 16-án (a továbbiakban: Módtv.) az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) vonatkozásában alapvetően jogharmonizációs célú módosításokat tartalmaz. Ez elsősorban a közös hozzáadott érték adó rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (Héa-irányelv) 2011. január 1-jei hatállyal történő módosításainak az átültetését, valamint egyéb közösségi jogi értelmezéssel kapcsolatos kérdések kezelését jelenti. A módosítás kiterjed továbbá néhány, a jogalkalmazást segítő pontosítás átvezetésére is.
1. Teljesítési hely
1.1. Vezetékes földgáz és villamos energia, valamint távfűtés- és távhűtés-értékesítés teljesítési helye
A törvénymódosítás érinti mind az egyes termékek, mind egyes szolgáltatások teljesítési helyét. A termékeket illetően a módosítás – összhangban a Héa-irányelv módosításáról szóló 2009/162/EU tanácsi irányelvvel – pontosítja a vezetékes földgáz- és villamosenergia-, illetve megváltoztatja a távfűtés- és távhűtés-értékesítés teljesítési helyét.
A vezetékes földgáz és a villamos energia értékesítése az áfa rendszerében termékértékesítésnek minősül, amelynek teljesítési helyével kapcsolatban az Áfa-tv. – összhangban a hatályos Héa-irányelvvel – a fő szabálytól eltérő speciális rendelkezéseket állapít meg, mivel itt olyan típusú termékekről van szó, amelyek fizikai holléte – a hétköznapi értelemben vett termékekkel szemben – nem, vagy csak nehezen állapítható meg.
Az Áfa-tv. rendelkezései szerint a vezetékes földgáz és a villamosenergia értékesítésekor az adót alapvetően ott kell megfizetni, ahol az azt beszerző személy, szervezet letelepedett, ennek hiányában ahol lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van. Ennek a szabályozásnak a gyakorlati alkalmazása kapcsán felmerült, hogy a vezetékes földgázon és a villamos energián kívül is vannak hasonló típusú, az áfarendszer értelmében vett termékek, amelyekre szintén ki kellene terjeszteni a különleges szabályt. Az Áfa-tv. módosítása - a Héa-irányelv módosítása nyomán – kiterjeszti ezt a speciális szabályt a távfűtés- és a távhűtés értékesítésére is. Ennek következtében tehát a hő- vagy hűtési energia távfűtési vagy távhűtési hálózaton keresztül történő értékesítés teljesítési helyének megállapítására irányadó szabályok megegyeznek a vezetékes földgáz és villamosenergia-értékesítés teljesítési helyének megállapítására vonatkozó szabályokkal. Ez a fentiek értelmében egyrészt azt jelenti, hogy az adóztatás az igénybe vevő letelepedettsége szerint alakul, másrészt – a kettős adóztatás elkerülése érdekében – amennyiben hő- vagy hűtési energiát távfűtési vagy távhűtési hálózaton értékesítik belföldön letelepedett (vagy lakóhellyel rendelkező) igénybe vevő részére, úgy import, illetve Közösségen belüli beszerzés jogcímén adót már nem kell fizetni.
A hatályos szabályozás nem rendezi egyértelműen, hogy mely vezetékben lévő földgáz-értékesítés esetén alkalmazhatóak az említett speciális rendelkezések, ezért ezt a módosítás – a megváltozott irányelvi szabályokkal összhangban – pontosítja. Ennek értelmében a speciális szabályozás egyrészt a földgázrendszerben lévő földgázra, másrészt ezek közül is csak a Közösség területén található földgázrendszeren, vagy az ilyen rendszerhez kapcsolt bármely hálózaton keresztül történő földgáz értékesítésére vonatkozik.
Az Áfa-tv. módosítása ezen túlmenően – a 2009/162/EU tanácsi irányelvvel összhangban – kiterjeszti az import alóli adómentességet a gázszállító tartályhajóból a földgázrendszerbe vagy upstream csővezeték hálózatba betáplált gázra [Áfa-tv. 12. § (2) bekezdés d) pont, 34-35. §, 46. § (2) bekezdés h) pont, 93. § (1) bekezdés l)-n) pont].
1.2. Adóalanyok részére nyújtott kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások teljesítési helye
A Héa-irányelvnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról szóló 2008/8/EK tanácsi irányelv 2011. január 1-jétől újraszabályozza az adóalanyok részére nyújtott kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások teljesítési helyét. 2011. január 1-jéig az irányelv és ennek nyomán az Áfa-tv. egységesen határozza meg a teljesítési helyet az adóalanyok, illetve a nem adóalanyok részére nyújtott kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatások, továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatások esetén. 2011. január 1-jétől azonban szétválik a szabályozás attól függően, hogy a szolgáltatás igénybe vevője adóalany vagy nem adóalany. Amennyiben adóalany részére nyújtják a felsorolt szolgáltatásokat, annak teljesítési helye fő szabály szerint alakul, vagyis az igénybe vevő gazdasági célú letelepedettsége lesz az irányadó.
Az előző fő szabály alól kivételt jelentenek a felsorolt szolgáltatásokat nyújtó eseményekre, rendezvényekre történő belépések. Ez esetben a teljesítési hely változatlanul ott van, ahol az eseményt, rendezvényt megrendezik. Ennek oka, hogy az eseményekre, rendezvényekre belépéskor (a jegy megvásárlásakor) nem lehet eldönteni, hogy a szolgáltatás igénybe vevője adóalany vagy nem adóalany, ezért a korábbi szabályozás e vonatkozásban változatlan marad. A nem adóalanyok részére nyújtott, fentiekben felsorolt szolgáltatások teljesítési helyét sem érinti a módosítás, ez változatlanul az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik [Áfa-tv. 42. §, 43. § (1) bekezdés d) pont].
2. Közösségi intézmények beszerzéseinek adómentessége
Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8-i jegyzőkönyv (mentességi jegyzőkönyv) értelmében a közösségi intézmények által történő beszerzéseket mentesíteni kell az áfa alól. Mivel a közösségi intézmények státusuk szerint nem minősülnek a klasszikus értelemben vett nemzetközi szervezetnek (nem kormányközi megállapodás alapján jöttek létre), célszerűnek tartották a nemzetközi szervezetek mellett külön nevesíteni a Héa-irányelvben, hogy az általuk történő beszerzés mentes az adó alól. A Héa-irányelv módosításával összhangban a törvénymódosítás szintén nevesítve beemeli az Áfa-tv.-be, hogy mentes az áfa alól az a termékimport, illetve termékbeszerzés és szolgáltatás igénybevétel, amelyet a mentességi jegyzőkönyvben említett közösségi szervek, továbbá az Európai Közösség, az Európai Atomenergia-közösség, az Európai Központi Bank és az Európai Beruházási Bank eszközöl a mentességi jegyzőkönyvben és a végrehajtásáról vagy a szervezet székhelyegyezményéről szóló – jogszabályban kihirdetett – nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint [Áfa-tv. 93. § (1) bekezdés g) pont, 107. § (1) bekezdés b) pont].
3. Adómentes termékimportra vonatkozó rendelkezések kiegészítése
A Héa-irányelv importtal kapcsolatos adócsalás esetében történő módosításáról szóló 2009/69/EK tanácsi irányelvnek való megfelelés érdekében módusultak az adómentes termékimportra (42-es eljárás) vonatkozó rendelkezések. A hatályos szabályok értelmében adómentes a termékimport, amennyiben az importáló az importált terméket Közösségen belüli adómentes értékesítés keretében egy másik tagállamba elfuvarozza.
Az import adómentesség feltételei teljesülésének ellenőrzését eddig a Héa-irányelv tagállami hatáskörben hagyta. Az adócsalás visszaszorítása érdekében azonban szükségessé vált, hogy egy minimum szinten egységes feltételeket állapítsanak meg a tagállamok. Az irányelvi módosítással összhangban a törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy az adómentes termékimport valószínűsítéséhez az importáló a termék vámjogi szabad forgalomba helyezésekor köteles megadni az import tagállama szerinti (tehát a magyar) közösségi adószámát is. A kiegészítés a gyakorlatban tulajdonképpen nem jelent változást, hiszen az adómentes termékimporthoz eddig is szükség volt a magyar közösségi adószámra, a törvényszövegbe történő beemelést az uniós szabályoknak való maradéktalan megfelelés indokolta [Áfa-tv. 95. § (2) bekezdés].
4. Fordított adózás
4.1. Szén-dioxid-kibocsátási kvóták értékesítése
A Héa-irányelvnek a fordított adózási mechanizmus bizonyos csalásra alkalmas szolgáltatásokra vonatkozó választható és ideiglenes alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló 2010/23/EU tanácsi irányelv az adócsalás visszaszorítása érdekében 2015. június 30-ig lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy fordított adózást írjanak elő a szén-dioxid-kibocsátási kvóták értékesítésére. A csalás más tagállamokból történő átterelődésének kockázata miatt preventív jelleggel indokolt az intézkedés bevezetése. Az Áfa-tv. – élve az irányelv adta lehetőséggel – előírja a fordított adózást az üvegházhatású gáz kibocsátására jogosító forgalomképes vagyoni értékű jog átruházása esetében [Áfa-tv. 142. § (1) bekezdés h) pont].
4.2. Használt akkumulátorok értékesítése
A módosítás bővíti a fordított adózással adóztatandó hulladékok körét a használt akkumulátorokkal és a használt elemekkel. A módosítás indoka, hogy ezen termékek értékesítése során komoly visszaélések voltak, ezért az adócsalás visszaszorítása érdekében célszerű kiterjeszteni rájuk a fordított adózást (6. számú melléklet 29. pont).
4.3. Felszámolási vagy más, fizetésképtelenséget jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt álló adóalany által történő értékesítések
Módosul az Áfa-tv.-ben a fordított adózásra vonatkozó szabályozás a felszámolási vagy más, a fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt álló adóalany által történő értékesítéseket illetően is. Egyrészt a módosítás kiterjeszti a fordított adózás hatályát az ezen adóalanyok által 100 ezer forintot meghaladó értékben nyújtott szolgáltatásokra, másrészt egyértelművé teszi, hogy az értékhatárt nem termékenként (szolgáltatásonként), hanem ügyletenként kell számolni [Áfa-tv. 142. § (1) bekezdés g) pont].
5. EU-ban letelepedett, külföldi adóalany adó-visszatéríttetése
A 2008/9/EK tanácsi irányelv módosította az EU-ban letelepedett, de a visszatérítés helye szerinti tagállamban nem letelepedett adóalanyok számára történő hozzáadott érték adó visszatérítésre vonatkozó eljárást azáltal, hogy a régi papíralapú rendszer helyébe elektronikus rendszer lépett. A 2010. január 1-jétől hatályba lépett új rendszer értelmében az adóalanyok az áfa-visszatéríttetés iránti kérelmüket a letelepedettségük szerinti tagállam illetékes hatósága által létrehozott elektronikus portálon keresztül nyújtják be, majd ez a hatóság továbbítja a kérelmeket elektronikusan a visszatérítés szerinti tagállam illetékes hatóságához. A visszatérítési kérelmeket legkésőbb a visszatérítési időszakot követő naptári év szeptember 30-ig kell benyújtani a letelepedés helye szerinti tagállamnak. Az eljárás gyakorlati alkalmazása során azonban több tagállamban problémák merültek fel az elektronikus portál üzemeltetésével kapcsolatban. Annak érdekében, hogy az adóalanyok ne essenek el emiatt a visszatérítendő adó összegétől, a Tanács elfogadta a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a Héa-irányelvben előírt hozzáadott érték adó visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról szóló 2008/9/EK irányelv módosítását tartalmazó 2010/66/EU irányelvet.
Ezen irányelv értelmében a 2009-es visszatérítési időszakra vonatkozó visszatérítési kérelmek benyújtásának határidejét kivételesen 2011. március 31-ig meghosszabbítják. Az Áfa-tv. módosítása ezt az irányelvi módosítást ülteti át. Ez azt jelenti, hogy a belföldön nem, de az EU más tagállamában letelepedett adóalanyok a 2009. évre vonatkozó áfa-visszatéríttetési kérelmeiket 2011. március 31-ig nyújthatják be. Ezen túlmenően, mivel a benyújtási határidőt meghosszabbító irányelv, és ezáltal a szükséges törvénymódosítás is később lépett hatályba, mint a benyújtásra eredetileg előírt szeptember 30-i határidő, a Módtv. átmeneti rendelkezéssel orvosolja, hogy emiatt az adóalanyok ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Az átmeneti rendelkezések ugyanis előírják, hogy az adóhatóság köteles érdemben újból elbírálni azokat a 2009. évre vonatkozó visszatérítés iránti kérelmeket, amelyeket 2010. október 1-je és a Módtv. hatálybalépése közötti időszakban elkésettség miatt utasított el. Az Áfa-tv. nem rendelkezik a belföldön letelepedett adóalanyok más tagállamból történő hozzáadott érték adó visszaigénylés iránti kérelmével kapcsolatban, de az irányelv miatt a határidő hosszabbítás értelemszerűen rájuk is vonatkozik. Mivel a belföldön letelepedett adóalanyok által az állami adóhatósághoz benyújtott kérelem belföldi eljárási szakaszáról az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) rendelkezik, e törvényhez kapcsolódóan található meg a 2011. március 31-ig tartó határidő-meghosszabbítás. Ez a módosítás azonban alapvetően tájékoztató jellegű, mivel a magyar adóalanyok kérelmeinek elbírálása (ideértve a határidőben történő benyújtást is), nem a magyar, hanem a visszatérítés helye szerinti illetékes adóhatóság hatáskörébe tartozik.
6. Együttműködő közösség
A Héa-irányelvvel való teljes összhang biztosítása érdekében 2011. január 1-jétől bővül a levonási joggal nem járó adómentes szolgáltatásnyújtások köre az együttműködő közösség által, annak tagjai részére, a közös cél elérése érdekében nyújtott szolgáltatásokkal.
Az adómentesség irányelv alapján rögzített feltételei a következők:
– az együttműködő közösség tagja nem adóalany, vagy a szolgáltatás igénybevétele kapcsán nem adóalanyi minőségében jár el, vagy
– a szolgáltatás igénybevétele kizárólag az adóalany tag levonási joggal nem járó adómentes értékesítése, vagy szolgáltatásnyújtása érdekében történik, továbbá
– az együttműködő közösség nem törekedhet nyereségre, azaz az általa az adómentes szolgáltatásért kapott ellenérték nem lehet több, mint az e szolgáltatás nyújtásával összefüggésben felmerült igazolt költség, illetve az a vagyoni hozzájárulás, amelyet a tagnak kell a közösség rendelkezésére bocsátania.
Az együttműködő közösség kétféleképpen jöhet létre. Az egyik esetben a kiindulópontja a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény rendelkezései alapján létrehozott polgári jogi társaság (a továbbiakban: pjt.), amely az Áfa-tv. szerinti együttműködő közösséggé akkor lép elő, ha a közös cél elérésére szolgáló adóalanyiságot valamennyi, a pjt.-t létrehozó fél közösen és egybehangzóan írásban kéri az adóhatóságtól. Az adóalanyiság az adóhatóság engedélyével, annak jogerőre emelkedése napjával jön létre.
Az együttműködő közösség másik fajtája esetén az együttműködő közösség már egyébként létező adóalany személy vagy szervezet, melynél a tagok az együttműködő közösséggel névre szóló tulajdonosi (tagsági) jogviszonyban állnak. Ilyennek tekinthető az egyesülés, vagy az európai gazdasági egyesülés.
Az együttműködő közösséget e minőségében minden esetben belföldön letelepedett adóalanynak kell tekinteni. Ezt azért fontos rögzíteni, hogy egyértelmű legyen, hogy az együttműködő közösség által igénybevett – egyébként fő szabály szerint adózó – szolgáltatás teljesítési helye belföldön van, ugyanis lehet, hogy az együttműködő közösség olyan jogi formában jön létre (pl. pjt.), amely esetben letelepedettségről nem beszélhetünk.
Mind a közösség, mind pedig a tagok esetében a törvény olyan nyilvántartási kötelezettséget ír elő, amely alkalmas az együttműködő közösség által nyújtott, illetve – tag esetében – a közösségtől igénybe vett szolgáltatások egyéb tevékenységektől való egyértelmű, megbízható és maradéktalan elkülönítésére. Az együttműködő közösség tagjaira az adómentes szolgáltatásnyújtás kapcsán keletkező kötelezettségek teljesítése tekintetében a törvény egyetemleges kötelezettséget ír elő.
Az együttműködő közösség tagjai számának (azaz egyik esetben a pjt.-tagok számának, másik esetben az együttműködő közösséggel tulajdonosi [tagsági] jogviszonyban álló személyek számának) folyamatosan el kell érnie legalább a kettőt.
Külön magyarázatot érdemel az áfacsoport és az együttműködő közösség viszonya. Az áfacsoport is lehet az együttműködő közösség tagja akként, hogy ez esetben az áfacsoport képviselője lesz az a személy, akinek (amelynek) nyilatkozata folytán a teljes áfacsoport bevonódik a közösségbe, azaz akinek személye révén a csoportos adóalanyiságban részt vevő valamennyi tag együttesen betudhatóan szerez jogokat, vállal kötelezettséget. Ennek magyarázata az, hogy áfacsoport esetén a tagok adóalanyisága „feloldódik” a csoportban, s a csoport létrejöttétől áfaalanyként csak és kizárólag a csoport kezelendő.
Az Áfa-tv. ezentúl rendezi az együttműködő közösség kérelemre történő létrejötte esetén a kérelem kötelező tartalmát, illetve az adóhatósági engedély visszavonásának eseteit, valamint a bejelentéssel létrejött együttműködő közösség esetén az adóhatósághoz történő bejelentéssel egyidejűleg teljesítendő nyilatkozattételi, nyilvántartás-bemutatási és egyéb kötelezettségeket.
Az Áfa-tv. rendelkezéseivel párhuzamosan az Art. is rendezi az együttműködő közösség létrejöttéhez, megszűnéséhez kapcsolódó eljárási szabályokat [Áfa-tv. 85. § (1) bekezdés p) pont, 85. § (6) bekezdés, 85/A. §].
7. Adóalap-csökkentés önrevízió nélküli kezelhetősége
Az Áfa-tv. 77–78. §-ainak előírása értelmében, ha az adó alapja utólag csökken, úgy a számlakibocsátó abban a bevallásban kezeli le ezt a módosítást, amikor a módosító számlát a számlabefogadó részére is eljuttatta, vagyis amikor a módosító, érvénytelenítő számla a jogosult személyes rendelkezésére áll. A korábban hatályos törvényi előírás értelmében ezt az előírást csak akkor lehetett alkalmazni, ha a módosítás a már fizetendő adóként megállapított és bevallott adót csökkenti. Adómentes ügyletekben viszont nincs fizetendő adóként megállapított adó, így az ilyen ügyletekre a hivatkozott rendelkezés eddig nem volt alkalmazható. Ugyanakkor indokolt a jogszabályi hátteret megteremteni ahhoz, hogy az adómentes ügyletek ellenértékének utólagos módosítása is önrevízió nélkül történhessen. Ezt biztosítja a jelenlegi módosítás az Áfa-tv. 78. § (4) bekezdésének beiktatásával, vagyis adómentes ügyletek ellenértékének utólagos csökkenése esetén az adómentes értékesítés módosított adata abba a bevallásba kerül, melynek időpontjában a módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll.
A korábban hatályos Áfa-tv.-ben a zárt végű lízing ügyletre, bérbeadásra vonatkozó adóalap-csökkentés önrevízió nélküli lehetősége csak arra az esetre vonatkozott, amikor az értékesítő azért állt el az ügylettől, mert a lízingbe (bérbe) vevő nem fizetett. A módosított törvényszöveg értelmében ez az adóalap-csökkentés a zárt végű lízinggel, bérbeadással, vagy vagyoni értékű jog időleges használatának átengedésével összefüggő számlahelyesbítés olyan eseteiben is alkalmazható, amikor bármelyik félnek felróható okból vagy bármelyikük tevékenységi körén kívül eső elhárítatlan okból hiúsul meg az ügylet, és a felek az eredeti állapotot állítják helyre vagy az ügyletet a meghiúsulásig eltelt időre elismerik [Áfa-tv. 77. § (2) bekezdés b) pont, 78. § (4) bekezdés].
8. Adólevonási jog korlátozásának módosítása
A K+F tevékenység kedvezményezése érdekében az Áfa-tv. 124. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott, motorbenzint terhelő áfalevonási tilalmat enyhíti a törvénymódosítás. Ennek értelmében a motorbenzin beszerzéséhez kapcsolódó, előzetesen felszámított áfa a levonásra vonatkozó általános feltételek teljesítése mellett levonható, ha azt igazoltan a kísérleti célú motorokkal kapcsolatos technológiai fejlesztéshez használják fel [Áfa-tv. 125. § (2) bekezdés i) pont].
9. Utazásszervezőkre vonatkozó módosítások
A törvénymódosítás előírásai az utazásszervezőket több ponton is érintik. Mint ismert, 2010. január 1-jétől megváltoztak a szolgáltatás teljesítési helyére vonatkozó szabályok. Két utazásszervező közötti szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az igénybe vevő adóalany székhelye, telephelye. Kiutaztatások esetében tehát a megrendelőnek minősülő magyar utazásszervezőnél keletkezik az adófizetési kötelezettség [Áfa-tv. 37. § (1) bekezdés összefüggése a 140. §-sal], melyet önadózással kell teljesítenie. Az utazási csomag más országbeli eladója (szolgáltatásnyújtó) hozzáadott érték adót nem számíthat fel, a saját hozzáadott érték adója hatályán kívül számlázza szolgáltatását. Amennyiben a magyar utazásszervező a következő lépésben árrés adó alá eső – az Áfa-tv. 206. §-a szerinti utas felé történő – szolgáltatást teljesít, úgy a fizetendő adót önadózás útján teljesíti, levonási jog azonban nem illeti meg, mivel az árrés adózás alá eső szolgáltatásnyújtások input áfája nem levonható akkor sem, ha azt rá áthárítják, és akkor sem, ha azt önadózás útján magának kell megállapítania. Az Áfa-tv. 212. § szövegpontosítása ezt a célt szolgálja.
Ez az önadózással megfizetett áfa azonban az árrésszámításnál adóalapot csökkentő tényezőként jelenik meg. Az Áfa-tv. 210. § (2) bekezdés pontosított előírása értelmében ugyanis az utazásszervező árrésének adóalapja az utastól beszedett nettó ellenérték, csökkentve az utas javára megrendelt szolgáltatások adóval számított ellenértékével (korábbi szöveg szerint adót is tartalmazó ellenértékével). Az így számított adóalapra kell a 25 százalék áfát felszámítani.
Példa: Magyar utazásszervező 400 €/fő összegért vásárol utazási csomagot osztrák utazásszervezőtől. A megvásárolt szolgáltatáscsomagot árrésadózás alá tartozó szolgáltatásába építi be. Az utasoktól beszedendő nettó ellenérték 150 E Ft/fő. Mennyi az önadózással belföldön fizetendő áfa, és milyen összegű árrés adót kell a magyar utazásszervezőnek megfizetnie? 1 € = 280 Ft

Külföldi utazásszervezőtől megvásárolt utazási csomag

400 € × 280 Ft= 112 E Ft

Áfa-tv. 37. § (1) bekezdés alapján Magyarországon fizetendő áfa

112 E Ft × 0,25= 28 E Ft

A fizetendő adóként beállított áfára levonási jog nem alapítható, mivel az igénybe vett

 

szolgáltatáscsomag árrésadózás alá eső szolgáltatásba épül be (Áfa-tv. 212. § )

 

Árrés (Áfa-tv. 210. §):

 

– kisebbítendő: utastól beszedendő nettó ellenérték pl.

150 E Ft

– kivonandó: utazásszervező által saját nevében,

 

de az utas javára megrendelt szolgáltatások adóval számított ellenértéke

(112 E Ft + 28 E Ft) = 140 E Ft

Az árrésadó alapja

10 E Ft

Árrésadó összege

10 × 0,25 = 2,5 E Ft

Utastól beszedendő teljes részvételi díj 150 E Ft + 2,5 E Ft

152,5 E Ft

A fenti számítás alkalmazandó a törvényszöveg pontosítását megelőző időszakra is. Ez az értelmezés levezethető a korábban hatályos előírásokból, a 210. §, valamint a 212. § szövegpontosítása csak ráerősít erre az értelmezésre.
Az utas fogalmával összefüggésben annyi a változás, hogy a módosított törvényszöveg nem az adóalany utas – végső felhasználói – nyilatkozatától teszi függővé, hogy az árrés egyáltalán alkalmazható-e, hanem minden esetben kötelezővé teszi az utazásszervező részére, hogy nyilatkoztassa ügyfelét arról, hogy a szolgáltatást utasként vagy nem utasként veszi-e igénybe. Erre a változtatásra az Európai Bizottság kifogása miatt volt szükség, mivel a Bizottság aggályosnak ítélte meg, hogy olyan esetben, amikor az igénybe vevő nem nyilatkozik, az értelmezés alapján őt nem lehetett utasnak tekinteni. Ezáltal ugyanis a nyilatkozat az árrésadózás tartalmi feltételének minősül, holott a Héa-irányelv ilyen feltételt nem tartalmaz. A megváltozott szabályhoz kapcsolódó átmeneti rendelkezés szerint a 206. § új előírását abban az esetben kell alkalmazni, amelynél a szolgáltatás teljesítése, vagy – ha az ügylethez kapcsolódóan előleget vesznek át, úgy – az előleg kézhezvétele (jóváírása) 2011. január 1-jére vagy azt követő napra esik.
A kötelező nyilatkoztatással összefüggésben módosul az Art. mulasztási bírságra vonatkozó előírása. Az adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha az utazásszervezési szolgáltatásról valótlan nyilatkozatot tesz, vagy a nyilatkozattételt elmulasztja [Áfa-tv. 206. § (1) bekezdés c) pont, 210. § (2) bekezdés, 212. §, 270. § (1) bekezdés; Art. 172. § (1) bekezdés ny) pont].
10. Külföldi illetőségű adományozótól származó pénzbeni adomány áfájának visszatérítése
2011-től újra kivételes áfa-visszatérítési eljárás biztosítja a kedvezményezettnek az áfa összegének megtérülését azokban az esetekben, amikor a külföldi illetőségű adományozó a pénzbeni adományt kifejezetten ahhoz a feltételhez köti, hogy a kedvezményezettet mentesíteni kell a termék vagy szolgáltatás árában foglalt adó alól. Ezentúl törvényi feltétel, hogy a kedvezményezett igazoltan az Áfa-tv. 85. § (4) bekezdés, b)-f) pontjában felsorolt szervezetek valamelyik legyen, a beszerzés közfeladat – egyház esetén a külön törvényben meghatározott tevékenység – ellátását szolgálja, és az adományozó az összeget az adóügyi illetősége szerinti állam joga szerint a vonatkozó adózási rendelkezésekkel összhangban számolja el. Az eljárás részletes szabályait az adópolitikáért felelős miniszter rendelete tartalmazza [Áfa-tv. 257/A. §, 260. § (1) bekezdés a) pont, 270. § (2) bekezdés].
11. Hangos könyvek 5 százalékos adómérték alá sorolása
A Héa-irányelv lehetőséget ad arra, hogy nemcsak a nyomtatott könyv és kotta, hanem azok bármely más fizikai adathordozón reprodukált formája is kedvezményes kulccsal adózzon. Ugyanakkor az irányelv alapján az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások (pl. digitális könyvek) nem kedvezményezhetők. Az irányelv adta lehetőséggel élve bővül az 5 százalék áfakulcs hatálya alá tartozó termékek köre a papírtól eltérő fizikai adathordozón reprodukált könyvvel (pl. hangoskönyv), illetve kottával [Áfa-tv. 270. § (3) bekezdés, 3. számú melléklet I. rész 18. pont].
12. Egyéb módosítások
12.1. Ingyenes termékátadás adóalapjának pontosítása
A hatályos szabályozás értelmében ingyenes termékátadás esetén az áfa alapja a termék vagy a hasonló termék beszerzési ára. A törvénymódosítás egyértelművé teszi, hogy adóalapként a termék teljesítéskor megállapított beszerzési árát kell figyelembe venni (Áfa-tv. 68. §).
12.2. Vámmentességi rendelet újrakodifikálása
A vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 918/83/EK rendeletet (vámmentességi rendelet) a hatálybalépése óta történt számos módosítás miatt újrakodifikálták. A helyébe az azonos címet viselő 1186/2009/EK rendelet lépett. Tekintettel arra, hogy az Áfa-tv. az import adómentességek esetében visszahivatkozott a vámmentességi rendeletre, szükséges volt a hivatkozások módosítása. Az újrakodifikált vámmentességi rendeletre történő hivatkozás azonban tartalmi módosítást nem jelent [Áfa-tv. 93. § (1) bekezdés b) pont, 94. §].
12.3. Egyszerűsített számlára vonatkozó módosítás
A módosítás értelmében az egyszerűsített számlára vonatkozó rendelkezés úgy változik, hogy az olyan ügyletek esetén, amelyekben a termék vevője, szolgáltatás igénybe vevője az adófizetésre kötelezett, az egyszerűsített adattartalmú számlában kötelező feltüntetni a vevő, igénybe vevő adószámát is [Áfa-tv. 176. § (2) bekezdés b) pont].
12.4. Áfa-visszatéríttetési kérelmek benyújtása
A módosítás következtében a belföldön nem letelepedett adóalanyok az áfa-visszatéríttetésre vonatkozó írásbeli kérelmüket az adóhatóság bármely szervezeti egységéhez benyújthatják, ez azonban nem érinti a Kiemelt Adózók Igazgatósága kizárólagos illetékességét. Tekintve, hogy a belföldön nem, de az EU-ban letelepedett adóalanyok 2010. január 1-jétől elektronikus úton nyújtják be a visszatérítési kérelmeiket, ez a rendelkezés az EU-n kívül letelepedett adóalanyok által írásban benyújtott kérelmeket érinti.
13. Évközi változások
13.1. Adománnyal kapcsolatos évközi változás
A 2010. évi LIII. tv. év közben módosította az Áfa-tv. ingyenes termékátadásra, ingyenes szolgáltatásra vonatkozó előírását annak érdekében, hogy az adományozás – megfelelő feltételekkel – adóteher nélkül történhessen. A módosított előírás hatálybalépésének napja 2010. június 17-e. A vonatkozó előírás értelmében nem minősül termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak – vagyis nem jár áfafizetési kötelezettséggel – az Áfa-tv. 259. § 9/A. pontja szerinti közcélú adományozás az ott meghatározott feltételekkel. Az adományozásnak közhasznú, kiemelten közhasznú szervezet részére kell történnie, közhasznú tevékenység vagy közhasznú besorolást megalapozó közfeladat támogatására kell irányulnia.
Egyház esetében közcélú adománynak a külön törvényben meghatározott egyház részére az ott meghatározott tevékenység támogatására fordított termék és szolgáltatás minősül. Egyház alatt az 1990. évi IV. törvényben, valamint az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvényben meghatározott egyházat kell érteni, az „...ott meghatározott tevékenység...” alatt pedig az 1990. évi IV. tv. 18. § (3) bekezdésében és/vagy az 1997. évi CXXIV. törvény 2. § (7) bekezdésében nevesített tevékenységek értendők. Ilyenek például a hitéleti tevékenység folytatásának, egyházi iskolák, egészségügyi, szociális intézmények működésének támogatása, egyházi kiadású könyvek támogatása stb.
Az áfateher nélküli adományozás törvényi feltétele továbbá, hogy az adományozónak és a környezetébe tartozó személyeknek [259. § 9/A. b) pont] az adományozásból fakadóan vagyoni előnye nem származhat, valamint az adományozónak rendelkeznie kell olyan igazolással, amely tartalmazza az adományozó és adományozott vonatkozó adatait, a támogatott célt, továbbá az adományt fogadó fél közhasznúsági fokozatát [259. § 9/A. c) pont]. A hivatkozott törvényi feltételeknek megfelelő – korábban az adóalanyiság körébe tartozóan beszerzett – termék, szolgáltatás utólagos eladományozása tehát adófizetési kötelezettséget nem keletkeztet, miközben a korábban levont előzetesen felszámított áfa megtartható.
Hangsúlyozandó azonban, hogy az adóalany adományozónak akkor nem keletkezik áfafizetési kötelezettsége az ügyletben, ha az eredetileg adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége körébe – adólevonási jog gyakorlásával – beszerzett terméket használja fel utólag adományozás céljára, illetve ilyen termék használatával nyújt adománynak minősülő ingyenes szolgáltatást. Ha az adóalany eleve adományozás céljára szerez be terméket, úgy az ilyen beszerzést terhelő előzetesen felszámított áfa nem vonható le, és az átadást ennek a levonási tilalomnak következtében nem terheli áfakötelezettség [Áfa-tv. 11. § (3) bekezdés, 14. § (3) bekezdés, 133. § b) pont, 259. § 9/A. pont].
13.2. A 24/1995. (XI. 22.) PM-rendelet módosítása
A számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM-rendelet 1/F. § (1) bekezdésének előírását – miszerint a számítástechnikai eszköz útján előállított, papírra nyomtatott számla eredeti és másolati példányának megkülönböztethetőségéről, valamint az első példány egyszer történő nyomtathatóságáról a számlázó programnak gondoskodnia kell – a 4/2010. (VIII. 13.) NGM-rendelet 2010. szeptember 27-i dátummal hatályon kívül helyezte. A hatályon kívül helyezésre az Európai Bizottság kifogása miatt került sor, ugyanis a példánysorszám adatot a Héa-irányelvben meghatározott számla-adattartalomhoz képest többletadatnak, így az irányelvnek ellentmondónak tekintette.
vissza az elejére

A jövedékiadó-törvény változásai 2011-től

A 2011. évi változások többségét az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvényben és a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXIII. törvényben fogadták el 2010. november 16-án. A bioüzemanyagok adókedvezményére vonatkozó rendelkezések módosítását a megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló 2010. évi CXXIII. törvény tartalmazza. A párlatra vonatkozó, már 2010. szeptember 27-étől hatályos új szabályozást az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvényben fogadták el.
1. Változások a szabályozásban 2010. szeptember 27-étől
A magánfőzésre vonatkozó szabályok
2010. szeptember 27-étől a 18. életévüket betöltött természetes személyek jogosultak magánfőzés keretében saját tulajdonú gyümölcsükből és gyümölcsből származó alapanyagukból lakóhelyükön vagy gyümölcsösük helyén legfeljebb 100 liter űrtartalmú, párlat-előállítás céljára kialakított, saját tulajdonú desztillálóberendezéssel évente legfeljebb 2 hektoliter tiszta szesz mennyiségig párlatot előállítani. A magánfőzés szempontjából saját tulajdonúnak minősül a vásárolt gyümölcs is. A magánfőzéshez használt desztillálóberendezés magánfőző általi beszerzését és birtoklását nem kell sem engedélyeztetni, sem előzetesen bejelenteni a vámhatóságnál, azonban a párlatfőzéshez használatos készülékek gyártása és forgalmazása továbbra is vámhatósági engedélyhez kötött marad, tehát vámhatósági engedély nélkül továbbra sem állítható elő vagy értékesíthető desztillálóberendezés [Jöt. 63. § (2) bekezdés 11., 12. pont, 74. § (1) bekezdés].
A magánfőzés keretében évente előállítható párlatmennyiségből 50 liter állítható elő adómentesen, ha az kizárólag a magánfőző és háztartása személyes fogyasztására szolgál. Az 50 litert meghaladó mennyiségű vagy az értékesíteni kívánt magánfőzött párlat után 2761 forint/számított liter tiszta szesz mértékű adót kell fizetni. A magánfőzött párlat adóalapja más alkoholtermékektől eltérően nem az előállított késztermék térfogatmennyisége és alkoholtartalma, hanem az alapanyag tömegmennyiségéből a jövedékiadó-törvény 3. számú mellékletében meghatározott kihozatali mutatókkal számított tiszta szesz térfogatmennyiség, azaz ebben az esetben átalányadózás érvényesül [Jöt. 9. § (3) bekezdés, 64. § (1), (5), (6) bekezdés, 3. számú melléklet].
A magánfőzött párlat értékesíthetőségének együttes feltétele, hogy a magánfőző kistermelőnek minősüljön a vonatkozó jogszabály (52/2010. FVM-rendelet) szerint, az értékesítés a kistermelő saját gazdasága helyén (az 52/2010. FVM-rendelet szerint az állattartásával, élelmiszernövények termesztésével összefüggő gazdasági udvar területén) folytatott vendéglátás vagy falusi szálláshely szolgáltatás keretében történjen, valamint a párlatot palackozva, legfeljebb 2 literes kiszerelésben és párlat zárjeggyel (az alkoholtermék és a pálinka zárjegytől megjelenésében is különböző zárjeggyel) ellátva értékesítsék.
Ha a tárgyévben előállított párlat mennyisége meghaladja az 50 litert, vagy ha az 50 litert meg nem haladó mennyiséget a magánfőző értékesíteni kívánja, akkor a magánfőző köteles erről a főzés megkezdését 3 munkanappal megelőzően bejelentést tenni a vámhatósághoz. A bejelentésben meg kell adni az adó megállapításához szükséges adatokat (például az alapanyag fajtáját, mennyiségét), a kiszámított adó összegét, valamint az értékesítésre szánt párlathoz igényelt zárjegyek rendelkezésre bocsátásához szükséges adatokat. A bejelentés adóbevallásnak minősül, és egyúttal a zárjegyek megrendelésére is szolgál. A vámhatóság a bejelentés alapján a párlat bejelentett (bevallott) mennyiségére legkésőbb a bejelentés napját követő 5. munkanapon származási igazolványt állít ki és bocsát a magánfőző rendelkezésére, ha a magánfőző az adót előzőleg megfizette [Jöt. 67/A. § (1), (3)-(4) bekezdés].
A bérfőzés új szabályai
2010. szeptember 27-étől a bérfőzött párlat – hasonlóan a magánfőzött párlat adómentességéhez – évi 50 liter mennyiségig 0 forint adóval állítható elő, ha kizárólag a bérfőzető és háztartása személyes fogyasztására szolgál. A 0 forint adóval előállítható mennyiség indokolttá tette a bérfőzést végző szeszfőzdék jövedéki biztosítékának csökkentését is, ezért az ilyen adóraktárak jövedéki biztosítéka egységesen 500 ezer forintra csökken, mely összeg megbízható adósnak minősülő szeszfőzde esetén még feleződik. A bérfőzött párlat is eladhatóvá válik a magánfőzött párlattal azonos feltételek mellett (2761 forint/liter tiszta szesz mértékű adó megfizetése, kistermelő saját gazdasága területén folytatott vendéglátás vagy falusi szálláshely szolgáltatás keretében, palackozva, legfeljebb 2 literes kiszerelésben, párlatzárjeggyel ellátva). Mivel bérfőzésnél az adó megállapítása és beszedése továbbra is a szeszfőzde által történik, ezért a bérfőzető írásban köteles nyilatkozni a szeszfőzdének arról, hogy az átvételre kerülő bérfőzött párlatból milyen mennyiséget kíván értékesíteni [Jöt. 38. § (5) bekezdés, 64. § (3) bekezdés, 66. § (1) bekezdés, 67. §, 72. § (8) bekezdés].
A magánfőzés és bérfőzés kapcsolódásai
Teljeskörűen csak 2011. január 1-jétől érvényesülő szabály, hogy egy természetes személy által és háztartása által tárgyévben vagy csak bérfőzés vagy csak magánfőzés kertében lehet előállíttatni, illetve előállítani párlatot, ezért a bérfőzető írásbeli nyilatkozatot köteles adni a szeszfőzdének arról, hogy magánfőzésben sem ő, sem a vele egy háztartásban élő más bérfőzető nem állít elő párlatot. A magánfőzőnek is nyilatkozatot kell tennie az adófizetési kötelezettsége megállapításához tett bejelentésében e szabály betartásáról [Jöt. 64. § (7) bekezdés, 67/A. § (2) bekezdés, 2010. évi XC. törvény 139. § (3) bekezdés].
Már 2010. szeptember 27-étől élő szabály, hogy az 50 literes 0 forint adójú, illetve adómentes tárgyévi mennyiségi korlát a háztartásra vonatkozik, és a háztartásba tartozók által főzetett, illetve főzött párlatmennyiségek a mennyiségi korlát szempontjából egybeszámítandók. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha több magánfőző vagy bérfőzető él egy háztartásban, a háztartásba tartozók által tárgyévben összesen csak 50 liter 0 forint adójú vagy adómentes párlat állítható, állíttatható elő, az e feletti mennyiség teljes adómértékkel adózik [Jöt. 64. § (8) bekezdés].
A bérfőzésben és a magánfőzésben előállított párlat értékesítéséhez szükséges párlat zárjegyet a magánfőző az adófizetési kötelezettsége megállapításához tett bejelentésében, formanyomtatványon vagy a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött formátumban igényelheti, a bérfőzető pedig az értékesítést megelőzően, külön jogszabály (43/2009. PM-rendelet) szerinti, a vámhatóság internetes honlapjáról letöltött megrendelőlapon rendelheti meg. A vámhatóság a zárjegy-előállítási költség megtérítése ellenében adja át a zárjegyeket abban az esetben, ha az adó megfizetése előzőleg megtörtént. A bérfőzető esetében szükséges továbbá, hogy az átvételkor a párlat származási igazolványát is bemutassa a vámhatóságnak. A bérfőzetőnek és a magánfőzőnek – a többi zárjegyfelhasználótól eltérően – nem kell teljesítenie az átvett zárjegyek felhasználására vonatkozóan előírt napi adatszolgáltatást, a zárjegyeket azonban az átvételt követő három napon belül fel kell helyeznie a palackokra [Jöt. 67. § (2) bekezdés b) pont, 67/A. § (1) bekezdés és (4) bekezdés b) pont, 73. § (14)-(15) bekezdés, 129. § (2) bekezdés f) pont].
A pálinkafogalom kikerülése a jövedéki törvényből
2010. szeptember 27-étől a jövedékiadó-törvényben a pálinka fogalmat a párlat fogalom váltja fel, mivel csak az a termék nevezhető pálinkának, amely megfelel a pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló törvényben meghatározott feltételeknek [Jöt. 9. § (3) bekezdés, 63. § (2) bekezdés 1., 2., 11., 12. pont, 64. § (1), (3), (5)-(7) bekezdés, 65. §, 66. § (1) és (6) bekezdés, 67. §, 67/A. § (1)-(2), (4) bekezdés, 72. § (1) bekezdés, 73. § (1) bekezdés d) pont, (2) bekezdés a) pont, (3), (15) bekezdés, 114. § (2) bekezdés k) pont, 119. § (2) bekezdés h) pont, 129. § (2) bekezdés h) pont, 3. számú melléklet, 2010. évi XC. törvény 139. § (2) bekezdés].
2. Jövedékiadó-mértékek 2011. január 1-jétől
Dohánygyártmányok
A dohánygyártmányok közül a cigaretta és a fogyasztási dohány (mind a finomra vágott fogyasztási dohány, mind az egyéb fogyasztási dohány) adóterhelése is növekedik. A cigaretta esetében az összes adókomponens, a tételes adó, a százalékos adómérték és a tételes minimumadó is emelkedik, míg a fogyasztási dohány esetében csak a – egyébként meghatározó – tételes adóminimum. (A finomra vágott fogyasztási dohány százalékos – kiskereskedelmi eladási árra vetített – adómértéke továbbra is 52 százalék, az egyéb fogyasztási dohányé 32,5 százalék, a szivar, szivarka termékeké pedig 28,5 százalék marad.)
A cigaretták és a fogyasztási dohány adómértéke
2011. január 1-jétől a cigaretták tételes, vagyis az ezer szálanként fizetendő adója az eddigi 9350 forintról 9750 forintra, az értékarányos, vagyis a kiskereskedelmi árra vetített adóelem az eddigi 28,3 százalékról 28,4 százalékra nő. Emelkedik a cigarettákra kivetendő legkisebb adóösszeg (adóminimum) is, az eddigi ezer szálanként 17 330 forintról 18 080 forintra. Az adóemelés egy 19 szálas, adóminimummal adózó cigaretta doboz esetében mintegy 14 forintos jövedékiteher-növekedést jelent. A magasabb árkategóriájú termékeknél forintban számolva kissé magasabb az emelkedés, százalékosan azonban a tehernövekedés nagyságrendileg azonos.
Jogharmonizációt megvalósítva, a cigaretta hossza (a füstszűrő ebbe nem számít bele) függvényében a cigaretták tételes – ezer darabonként fizetendő – adóját az eddigi 9 cm helyett 8 cm felett kell többszörözni, továbbá az eddigi 6 cm-es ugrások helyett 3 cm-enként (8 és 11 cm között kétszerezni, 11 és 14 cm között háromszorozni kell az adótételt és így tovább).
A fogyasztási dohány esetében – annak érdekében, hogy az adóterhelés közelítsen a cigaretta adóterheléséhez – az adóminimum 8 százalékkal nő, közel kétszeresével, mint a cigaretta adóminimuma. A finomra vágott fogyasztási dohányok (cigarettadohányok) és az egyéb fogyasztási dohányok (pipadohányok) adóminimuma így kilogrammonként 7280 forint helyett 7860 forint lesz (egy 40 grammos csomag esetén ez a korábbi 291,20 forint helyett 314,40 forint jövedéki adótartalmat jelent). Az adóemelés mintegy 6 százalékos áremelkedéssel járhat [Jöt. 97. § (2)-(3) bekezdés].
3. Változások a szabályozásban 2011. január 1-jétől
Az aromák szállításának változása
2011. január 1-jétől az aromák egyszerűsített kísérő okmánnyal is szállíthatók más uniós tagállamba, tekintettel e termékek tagállamonként eltérő jövedéki megítélésére. Ennek következtében az érintett gazdálkodók az aromákat továbbra is jövedéki okmánnyal tudják szállítani olyan tagállamokba, amelyekben az aromák a magyar szabályozással ellentétben nem minősülnek adómentes terméknek, és a címzett tagállami adóraktár jövedéki okmány kiállítását követeli meg [Jöt. 28. § (8) bekezdés].
A 2208-as vámtarifaszámú gyógyszerek
A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény termékkategória megszűnésével az érintett termékek egy részét gyógyszerré minősítik át. Előfordulhat, hogy a jövedéki szabályozás alapján alkoholterméknek minősülő termék egyben gyógyszerbesorolást is kap. Ezért a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények közül gyógyszerré átminősített, de esetlegesen a 2208-as vámtarifaszám alatt maradó termékek más gyógyszerekhez hasonlóan teljes mértékben mentesülhetnek a jövedéki adó alól, azaz sem a felhasznált alkohol, sem a késztermék után nem kell adót fizetni. Az érintett termékek mentesülnek az adóraktári előállítási és a zárjegyezési kötelezettség alól, továbbá a velük folytatott nagykereskedelemi tevékenységhez nem szükséges jövedéki engedély [Jöt.7. § 1. pont n) alpont, 64. § (9) bekezdés, 73. § (2) bekezdés g) pont, 103. § (1) bekezdés].
A szőlőbor belföldi szállításához használt okmány
A jövedékiadó-törvény 2011. január 1-jétől egyértelműen meghatározza, hogy adóraktárból szőlőbort belföldi forgalomban fő szabályként mind adófelfüggesztés mellett, mind szabad forgalomba bocsátással borkísérő okmány kíséretében lehet kitárolni, de a szabad forgalomba bocsátás esetére más jogszabály – a gyakorlatban eddig is létező – eltérő szabályt is megállapíthat. Az eddigi gyakorlattal összhangban egyúttal a borkísérő okmány törvényi fogalma is pontosításra kerül azzal, hogy a borkísérő okmány nemcsak formanyomtatványként, hanem a vámhatóság engedélyével, számítógéppel is előállítható [Jöt. 40. § (14) bekezdés, 79. § (2) bekezdés 4. pont].
Söradóalap
A sör adóalapjául szolgáló Balling-fok megállapításának szabályát – más uniós tagállamok gyakorlatával összhangban – pontosították azzal, hogy az adóalapot képező Balling-fokot a végtermékben mért szárazanyag- és alkoholtartalomból a sörszabvány szerinti Balling-képlet alkalmazásával történő visszaszámítással kell meghatározni. Egyúttal a 2,8 térfogatszázalékot meg nem haladó alkoholtartalmú, ízesített sörökre – a 92/83/EGK irányelv által lehetővé tett – alkoholtartalom szerinti adózást vezetnek be az eddigi gyakorlatban alkalmazott adószintnek megfelelő literenkénti 14 forint/alkoholfok új adómértékkel (Jöt. 76. §).
Dohánygyártmányok
A dohánygyártmányra kivetett jövedéki adók szerkezete és adókulcsai esetében a 92/79/EGK, a 92/80/EGK és a 95/59/EK irányelv módosításáról, valamint a 2008/118/EK irányelv módosításáról szóló 2010/12/EU irányelv átültetése érdekében változtatni kellett egyes dohánytermékek (finomra vágott fogyasztási dohány, szivar, szivarka) fogalmi meghatározásán. Változtak továbbá az adójegyek készletezésére vonatkozó szabályok, csökkentve ezzel az adóemelések előtti készletezés lehetőségét.
Termékdefiníciók változása
A jogharmonizációt megvalósítva változik a finomra vágott fogyasztási dohány és a kész dohányvágat fogalmi meghatározása is. A finomra vágott fogyasztási dohány esetében a vágatszélességnek az eddigi 1 milliméter helyett 1,5 milliméternél kell kisebbnek lennie a dohányrészecskék tömegének több mint 25 százalékára. A dohányvágatnál pedig nevesítik a dohánytörmeléket is. Szivarnak és szivarkának kell tekinteni az olyan termékeket is, amelyek részben tartalmaznak a dohánytól eltérő anyagot is, azonban az egyéb termékkritériumoknak megfelelnek [Jöt. 96. § (1) bekezdés f) pont, 96. § (2) és (5) bekezdés].
Az adójegy-készletezés szigorítása
Az adójegyforgalom és a költségvetési bevételek jobb tervezhetősége érdekében változnak az adójegyek beszerzésének korlátozásra vonatkozó, az adóemelések előtti „bespájzolás” visszaszorítását célzó szabályok. Megszűnik továbbá az a lehetőség, hogy adóraktárból az új adómérték hatálybalépése után még 15 napig a régi adójeggyel lehessen kitárolni dohányterméket, így az adóraktár-engedélyesek esetében is a bejegyzett kereskedőkre és az importálókra (azaz a Közösségen belüli beszerzésre és a harmadik országból történő behozatalra) vonatkozókkal azonos szabályok érvényesülnek a továbbiakban.
2011-től kezdődően, függetlenül attól, hogy lesz-e adóemelés a következő év január 1-jétől vagy sem, a cigaretta és a fogyasztási dohányok adójegyét korlátozott mennyiségben lehet csak beszerezni a szeptember 1. és december 31. közötti időszakban. Az eddigiekhez hasonlóan korlátozás lép életbe természetesen abban az esetben is, ha január 1-jétől eltérő időponttal lép hatályba adóemelés. Ilyen esetekben azonban már az új adómérték hatálybalépését megelőző 4 hónap beszerzése esik korlátozás alá az eddigi 2 hónapos referencia-időszak helyett, feltéve, hogy a rendelkezést nem ebben az időszakban hirdetik ki. Amennyiben olyan adóemelésről van szó, amelynek esetében nincs 4 hónap az új adómérték kihirdetése és hatálybalépése között, akkor a kihirdetéstől a hatálybalépésig terjedő időszakra vonatkozik a korlátozás, követve az eddigi szabályozást.
Az évi végi korlátozás időszakában (a fix referencia-időszakban) az egyes adójegy-felhasználók által szeptember 1. és december 31. között beszerezhető mennyiséget az adott év első 8 hónapjában általuk átvett és a visszahozott adójegyekkel csökkentett (nettó) mennyisége alapján kell meghatározni. Az év első 8 hónapja adójegy-beszerzésének egyhavi átlagát meg kell szorozni egy meghatározott összeggel, és a korlátozás alá eső hónapokban legfeljebb ennyi adójegy adható ki a gazdálkodónak. Ha január 1-jétől eltérő időpontban történik adóemelés, a korlátozás időszakának első hónapját megelőző 12 hónap adataiból a 2 legnagyobb adójegy-mennyiségű hónap figyelmen kívül hagyásával kell az egyhavi átlagokat meghatározni. A korlátozás alá eső hónapokban beszerezhető adójegymennyiség cigaretta esetében legfeljebb az alapul szolgáló egyhavi átlag 1,1-szerese – eddig 1,15-ös szorzót lehetett alkalmazni -, míg a fogyasztási dohány esetében az egyhavi átlag 1,15-szöröse lehet. Az eltérő referencia-időszakok (például egy január 1-jei és március 3-ai adóemelés esetén) összecsúszhatnak, a számítás módját ez nem befolyásolja (Jöt. 98/A. §).
Elektronikus okmányolási szabályok
A 2009. évi CXIII. törvénnyel elfogadott, a jövedéki árumozgások elektronikus okmányolásának az Adó-kódex 2009/11-12. számában már ismertetett szabályai közül a következők 2011. január 1-jén lépnek hatályba.
A jövedéki termék átvételét igazoló elektronikus átvételi elismervény benyújtásához is szükséges a 8/2004. PM-rendeletben meghatározott kiegészítő adatok feltüntetése [Jöt. 22. § (4) bekezdés].
Az adózott jövedéki termék más tagállamba kereskedelmi céllal történő kiszállításakor alkalmazandó egyszerűsített kísérő okmány adatait is elektronikusan, a kiállítással egyidejűleg kell megküldeni a vámhatóságnak, ezáltal megszűnik a vámhatóság felé az előzetes értesítési kötelezettség [Jöt. 28. § (1) bekezdés a) pont, (7) bekezdés].
Az egyszerűsített kísérő okmányok és a nem e-TKO-val végzett adófelfüggesztéses kitárolásokról (ásványolaj csővezetékes szállítása, repülőtéri adóraktárból kitárolás, katonai üzemanyagtöltő-pontra kiszállítás stb.) kiállított egyéb okmányok adataira vonatkozó, kiállítással egyidejűleg teljesítendő adatszolgáltatást is elektronikusan kell megküldeni a vámhatóságnak, kivéve a sörfőzdéket, amelyek papíralapon teljesíthetik a kötelezettséget [Jöt. 40. § (13) bekezdés].
Bejegyzett feladó jövedéki biztosítéka
A bejegyzett feladónak – más engedélyesekhez, így pl. a bejegyzett kereskedőhöz hasonlóan – nem kell külön jövedéki biztosítékot nyújtania, amennyiben egyúttal import jövedéki vagy adóraktári engedéllyel rendelkezik, és az ezekre az engedélyekre nyújtott biztosíték összege meghaladja a bejegyzett feladói engedélyre nyújtandó biztosíték összegét. Egyébként ki kell egészíteni a korábban már teljesített biztosíték összegét [Jöt. 26/A. § (6) bekezdés].
Egyéb ellenőrzött ásványolaj behozatala
A bejegyzett kereskedő számára is lehetővé válik, hogy – az adóraktár-engedélyeshez hasonlóan – egyéb ellenőrzött ásványolajat (például benzolt, xilolt vagy lakkbenzint) adófelfüggesztési eljárásban hozzon be tagállamból felhasználói engedélyes részére. Ebben az esetben, valamint ha 5 liternél vagy 5 kilogrammnál kisebb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolajat hoz be adófelfüggesztési eljárásban tagállamból, nem keletkezik a termék fogadásával adókötelezettsége. A jövedéki biztosíték nyújtása során mind a bejegyzett, mind az eseti bejegyzett kereskedő az egyéb ellenőrzött ásványolaj adóját a benzin adómértékével, azaz az 52. § (1) bekezdés a) pontja szerinti adómértékkel (120000 Ft/ezer liter) számítja [Jöt. 24. § (1) bekezdés f) pont és (2) bekezdés, 25. § (1) bekezdés, 62. § (6) bekezdés].
Bejegyzett kereskedő fizetési könnyítése
A vámhatóság által észlelt visszaélések miatt szigorodnak a bejegyzett kereskedő esetében a fizetési könnyítés alkalmazásának szabályai. Csak abban az esetben kérhető fizetési halasztás vagy részletfizetés, ha az alábbi három feltétel együttesen teljesül:
– tevékenységét – a kérelem benyújtásának napjáig – már legalább 12 hónapja folytatta, és
– ebben az időszakban – a jövedéki biztosítékát 10 százalékkal meghaladó összegben – nem állapítottak meg terhére jogerős határozattal jövedéki vagy adóbírságot, és nem volt 30 napon túli adótartozása, kivéve, ha arra fizetési könnyítést engedélyeztek, és
– az adó összege, melyre a könnyítést kéri, nem haladja meg a bejegyzett kereskedő által nyújtott jövedéki biztosíték összegét, figyelembe véve azt az adótartozást is, amelyre korábban engedélyeztek fizetési könnyítést, vagy amelyre benyújtottak ilyen kérelmet [Jöt. 48. § (24) bekezdés].
Bejegyzett kereskedő biztosítéka
A bejegyzett kereskedő jövedéki biztosítékára is alkalmazni kell a biztosíték módosítására és hivatalból történő felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat. A biztosítékot hivatalból vagy kérelemre módosítani kell, ha megváltoztak az elfogadásánál figyelembe vett körülmények, csökkentés azonban csak kérelemre történhet. A bejegyzett kereskedőnek be kell jelentenie, ha a biztosíték több mint 25 százalékkal történő megemelése válik szükségessé. Hivatalból a vámhatóság a biztosítékot az engedély kiadását követően legkésőbb 6 hónappal, majd évente vizsgálja felül [Jöt. 24. § (5) bekezdés].
Kötelező érvényű vámtarifaszám-megállapítás
Lehetővé válik, hogy kötelező érvénnyel bíró vámtarifaszám-megállapítást a bejegyzett kereskedők is kezdeményezhessenek a vámhatóság vegyvizsgáló szervénél az általuk beszerzett jövedéki termékekre, hasonlóan az adóraktár-engedélyesekhez, a keretengedélyesekhez és a felhasználói engedélyesekhez, akik eddig is élhettek ezzel a lehetőséggel. Az egyértelmű jogalkalmazás érdekében továbbá pontosították, hogy az adóraktár-engedélyesek nemcsak az általuk előállított, hanem az általuk beszerzett jövedéki termékekre is kezdeményezhetik a kötelező érvénnyel bíró vámtarifaszám-megállapítást [Jöt. 48. § (20)-(22) bekezdés].
Az üzletbezárás szabályai
Az üzletbezárás szabályai az üzemanyagtöltő állomás esetében is enyhülnek. Így például mentesül az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetője az üzletbezárás alól abban az esetben, ha az üzemanyagok a tárolás során véletlenül, az üzemeltető tudomása nélkül keveredtek össze, de a körülményekből megállapítható, hogy az üzemanyag beszerzése kellő körültekintéssel történt [Jöt. 117. § (3) bekezdés].
Motorfejlesztés
Az uniós csoportmentességi rendelet szerinti kísérleti fejlesztés keretében végzett, a környezetkímélőbb motorokkal kapcsolatos technológiai fejlesztés adókedvezményben részesül. A próbapadon tesztelt motorokban felhasznált üzemanyagokra (benzin, gázolaj, cseppfolyós gáz, E85, biodízel és egyéb bioetanol tartalmú üzemanyagok) megfizetett jövedéki adó visszaigényelhető. Az adókedvezmény legfeljebb a motorfejlesztés – csoportmentességi rendelet szerinti – támogatható költségeinek 25 százalékáig érvényesíthető, amelyhez figyelembe kell venni az egyéb támogatásokat is. Az adó negyedévente vagy évente igényelhető vissza a gazdálkodó választása szerint, amitől azonban utóbb nem lehet eltérni. Az adó-visszaigényléshez a kísérleti projektet annak megkezdése előtt 30 nappal megelőzően (2010-ben megkezdett fejlesztés esetén legkésőbb 2011. január 15-ig, 2011. januárban megkezdett fejlesztés esetén pedig legkésőbb február 1-jéig) be kell jelenteni a vámhatósághoz, valamint annak költségeiről utólag elszámolást kell benyújtani. A bejelentésre és az elszámolásra vonatkozó részletes szabályokat a 8/2004. (III. 10.) PM-rendelet tartalmazza [Jöt. 7. § 50. pont, 57/A. §, 57/B. §, 128/C. § (1)-(3) bekezdés].
Bioüzemanyagok adókedvezménye
Irányelvi előírás, hogy csak olyan bioüzemanyagok részesülhetnek adókedvezményben, amelyek fenntartható módon előállítottnak minősülnek. Ennek megfelelően az E85 és a biodízel definíciója kiegészül a fenntarthatósági kritériummal. Csak – a fenntartható bioüzemanyag-termelés követelményeiről, igazolásáról szóló (még nem kihirdetett) kormányrendelet előírásainak megfelelően – az üzemanyag-előállító vagy -forgalmazó által kiállított fenntarthatósági bizonyítvánnyal rendelkező E85 és biodízel részesülhet adókedvezményben, illetve mentességben [Jöt. 7. § 37/B. és 49. pont, 55. § (4) bekezdés és 56. § (2) bekezdés].
Kereskedelmi gázolaj
Az a gázolaj minősül kereskedelmi gázolajnak, amelyet árufuvarozást végző 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeg feletti járműben, nyerges vontatóban, vagy személyszállítást végző, a vezető ülésen kívül legalább 8 ülőhellyel rendelkező buszban kerül felhasználásra. A kereskedelmi gázolaj után 6,50 Ft/liter igényelhető vissza, ha azt benzinkúton üzemanyagkártyával vásárolták, vagy telephelyi készletből tankolták olyan automatán keresztül, ami rendszámonként rögzíti a mennyiséget és a jármű kilométerórájának állását. Az adót a vámhatóság által nyilvántartásba vett üzemben tartó vagy bérbe vevő igényelheti vissza, az erre vonatkozó kérelmet az első visszaigénylés előtt 30 nappal (2011. első negyedévi visszaigénylés esetén legkésőbb 2011. február 15-éig) kell a vámhatósághoz benyújtani. Külföldi személy akkor igényelheti vissza az adót, ha más uniós tagállamban vagy EFTA-országban (Svájc, Liechtenstein, Izland és Norvégia) regisztrálták és nemzetközi fuvarozási engedéllyel rendelkezik. A visszaigényléshez rendelkezni kell a gázolajvásárlásról olyan számlával, ami a rendszámot és a kilométeróra-állást is tartalmazza, vagy olyan telephelyi kimutatással, ami tartalmazza az egyes tankolások dátumát, mennyiségét, a kereskedelmi jármű forgalmi rendszámát és a kilométeróra-állást. Az adó a tankolás hónapját követő 12 hónapon belül – választás szerint – negyedévente vagy évente igényelhető vissza [Jöt. 7. § 51. pont, 57/B. §, 57/C. §, 128/C. § (4)-(5) bekezdés].
4. Változások a szabályozásban 2011. április 1-jétől
Gyógyhatású termékekhez felhasznált alkohol
2011. április 1-jétől a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termék kategória – 2004/24/EK irányelvben biztosított hétéves türelmi időszak lejárta miatti – megszűnésével az e termékekhez felhasznált alkohol után biztosított adómentesség is törlésre kerül, vagyis gyógyszerré átminősítésük hiányában e termékek alkoholtartalma után adózni kell [Jöt. 68. § (1) bekezdés a) pont].
5. Változások a szabályozásban 2011. július 1-jétől
Fogyasztási dohány csomagolási egysége
Az adójegyet a dohánygyártmányok egyedi fogyasztói csomagolására kell felragasztani. Egyedi fogyasztói csomagolás alatt a cigaretta esetében a legalább 19, de legfeljebb 50 szál cigarettát tartalmazó fogyasztói csomagot nevesíti a jövedéki törvény, míg a fogyasztási dohány esetében jelenleg nincs megkötés a tasak vagy doboz méretére. 2011. július 1-jétől ez megváltozik, és a fogyasztási dohány esetében a 40 és 200 gramm közötti, tízzel osztható grammtömegű dohányt tartalmazó kiszerelés minősül egyedi fogyasztói csomagolásnak [Jöt. 99. § (2) bekezdés d) pont].
vissza az elejére

Az adózás rendje évközi és 2011-től hatályos változásai
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2010. évben több alkalommal módosult. A 2010-ben elfogadott módosítások elsősorban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrehozásához, valamint a helyi iparűzési adóval kapcsolatos hatáskörök önkormányzati adóhatóságokhoz telepítéséhez kapcsolódnak. Az előzőeken túl, az Országgyűlés által elfogadott módosítások az adóeljárást egyszerűsítő, az adminisztrációt csökkentő, valamint a jogalkalmazást segítő rendelkezéseket tartalmaznak.
1. Évközi módosítások
1.1. A helyi iparûzési adóval kapcsolatos hatáskörök visszatelepítése az önkormányzati adóhatóságokhoz
A helyi iparűzési adóval kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LVII. törvény a helyi iparűzési adóval kapcsolatos adóztatási feladatokat visszatelepítette az önkormányzati adóhatóságokhoz.
A módosítás következtében a helyi iparűzési adóval kapcsolatos bejelentési, bevallási és befizetési kötelezettségeket – az állami adóhatóság helyett – az illetékes önkormányzati adóhatóság részére kell teljesíteni, és az adóellenőrzéssel, hatósági eljárásokkal kapcsolatos hatásköröket sem az állami adóhatóság, hanem az önkormányzati adóhatóságok gyakorolják. A törvény az állami adóhatóság által nyilvántartott adatok, valamint a folyamatban lévő ügyek önkormányzati adóhatóságok részére történő átadásának szabályairól is rendelkezik. (Hatályos: 2010. június 29-től)
Adatszolgáltatás
Az állami adóhatóság 2010. július 31-ig elektronikus úton adatot szolgáltatott az illetékes önkormányzati adóhatóságnak az általa nyilvántartott azon adatokról, amelyek a helyi iparűzési adóval kapcsolatos feladatok ellátásához szükségesek.
Adatszolgáltatást kellett teljesíteni egyrészt azon adózókról, akik (amelyek) 2010. január 1-jét követően az állami adóhatósághoz jelentkeztek be – és amely adózókról, így az adóügyeikben illetékes önkormányzati adóhatóság nem rendelkezett információkkal –, másrészt pedig azon adózókról, akik (amelyek) 2010. január 1-jét megelőzően – még az önkormányzati adóhatósághoz – jelentkeztek be, de időközben iparűzési adó alanyiságuk megszűnt, felszámolás, végelszámolás, csődeljárás hatálya alá kerültek, vagy egyéni vállalkozói tevékenységüket szüneteltetik.
Az előzőek mellett adatot kellett szolgáltatni az adózó által bejelentett várható adó (adóelőleg) összegéről, valamint az adózónak a helyi adókról szóló törvény 39/A. §-ának (5) bekezdése, illetve 39/B. §-ának (2) bekezdése szerinti – a helyi iparűzési adó alapjának egyszerűsített meghatározására vonatkozó – nyilatkozatáról.
Az állami adóhatósághoz teljesített bevallások feldolgozása, befizetések visszaosztása
Az állami adóhatóságnak a hozzá 2010. június 29-éig bevallott és megfizetett helyi iparűzési adót ezen időponttól számított 15 napon belül fel kellett osztania, és a bevételre jogosult önkormányzatoknak át kellett utalnia. E kiutalási határidőbe nem számít bele az érintett bevallások, önellenőrzések kijavításához szükséges időtartam. A helyi iparűzési adóban fennálló túlfizetéseket az állami adóhatóságnak 2010. június 29-étől számított 15 napon belül kellett kiutalnia az adózó részére. A kiutalási határidőbe szintén nem számít bele a törvény hatálybalépése időpontjáig benyújtott bevallások, önellenőrzések kijavításához szükséges időtartam. A törvény rendelkezik arról is, hogy a túlfizetés összege az állami adóhatóságnál más adónemben fennálló tartozásra hivatalból nem számolható el, tekintettel arra, hogy a helyi iparűzési adó az önkormányzatok bevételét képezi és ezért az a központi költségvetés által nem használható fel.
Folyamatban lévő egyedi hatósági ügyek
Az állami adóhatóság által megkezdett és még le nem zárt, helyi iparűzési adóval kapcsolatos eljárásokat le kell zárni, illetőleg át kell adni az illetékes önkormányzati adóhatóság részére.
Az állami adóhatóságnál folyamatban lévő eljárásnak azon eljárások minősülnek, amelyek a törvény hatálybalépésének napjáig – azaz 2010. június 29-éig – nem fejeződtek be. A folyamatban lévő eljárási szakaszt az állami adóhatóságnak kell befejeznie, ezt követően pedig a kérdéses eljárások adatait elektronikus úton, az eljárás befejezésétől számított 30 napon belül hivatalból át kell adnia az illetékes önkormányzati adóhatóság részére.
A törvény speciális átmeneti szabályokat határoz meg az ellenőrzési, végrehajtási, valamint az állami adóhatósághoz teljesített bejelentések, bevallások (önellenőrzések) feldolgozásával és a fizetési könnyítésekre vonatkozó kérelmekkel kapcsolatos eljárásokra.
Az adóellenőrzés vonatkozásában a törvény úgy rendelkezik, hogy a folyamatban lévő ellenőrzési eljárásokról az állami adóhatóság – az adózó és a vizsgált bevallási időszakok megjelölésével – tájékoztatja az önkormányzati adóhatóságot. Az állami adóhatóság az ellenőrzés befejezése után az adóügyet átadja az önkormányzati adóhatóságnak, amely az ellenőrzéshez kapcsolódó hatósági és az azt követő eljárást lefolytatja. Ilyen esetekben a hatósági eljárás kezdő időpontja – azaz a határozat meghozatalára nyitva álló határidő kezdőnapja – nem az ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv átadásának, hanem e jegyzőkönyv önkormányzati adóhatósághoz érkezésének napja.
Amennyiben az ellenőrzés megállapításairól felvett jegyzőkönyv a helyi iparűzési adóval összefüggő megállapításokon túl más adónemeket érintő megállapításokat is tartalmaz, úgy a helyi iparűzési adóval összefüggő megállapításokról külön jegyzőkönyvet kell készíteni és az önkormányzati adóhatóságnak e jegyzőkönyvet kell megküldeni. Az előzőek mellett, a törvény hatálybalépését követően elrendelt új eljárás lefolytatása már az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozik.
Amennyiben az állami adóhatóság az adóügyet határozattal lezárta, úgy az adóüggyel kapcsolatos jogorvoslati eljárás még az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik.
A törvény hatálybalépése napjáig az állami adóhatósághoz teljesített bejelentéseket, bevallásokat – ideértve az önellenőrzéseket is – az állami adóhatóság dolgozza fel, majd az önkormányzati adóhatóságnak elektronikus úton átadja a vonatkozó adatokat. Az állami adóhatósághoz a törvény hatálybalépését követően benyújtott helyi iparűzési adó bevallásokat (önellenőrzéseket), bejelentéseket az állami adóhatóság elutasítja, és erről az adózót haladéktalanul értesíti. Az elutasított bevallásokat, önellenőrzéseket, bejelentéseket az állami adóhatóság haladéktalanul továbbítja az önkormányzati adóhatóságnak.
A határozathozatallal le nem zárult fizetési könnyítési, valamint a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat az állami adóhatóság átadja az illetékes önkormányzati adóhatóságnak, kivéve ha az állami adóhatóság által megindított végrehajtás során ingóra vagy ingatlanra végrehajtás indult. Ez utóbbi esetben az önkormányzati adóhatóság dönthet úgy is, hogy a végrehajtási eljárást az állami adóhatóság folytassa le, és ezt követően számoljon el az önkormányzati adóhatósággal. A törvény hatálybalépését megelőzően vagy azt követően az esedékességig meg nem fizetett tartozások vonatkozásában a meg nem indított végrehajtás lefolytatása az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozik.
Végrehajtási segítség az önkormányzatoknak
A törvény nemcsak visszaállította a helyi iparűzési adóval kapcsolatos, 2010. január 1-jét megelőzően hatályos eljárási rendet, hanem az önkormányzatok részére a korábban hatályos szabályozáshoz képest új jogosultságokat is biztosított.
Az új rendelkezések alapján az önkormányzati adóhatóság az általa nyilvántartott helyi adóval, illetve gépjárműadóval összefüggő, legalább 10 000 forintot elérő tartozás végrehajtása érdekében – havonta, a tárgyhónapot követő hó 15. napjáig – megkeresheti az állami adóhatóságot. A megkeresésben nem kell megjelölni azt a jogszabályt, amely az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott tartozás végrehajtását lehetővé teszi.
A törvény ugyanakkor kimondja, hogy az önkormányzati adóhatóságnak az állami adóhatóság megkeresése előtt meg kell kísérelnie a tartozás átvezetéssel, illetve visszatartás útján történő végrehajtását – amennyiben ennek feltételei fennállnak – és csak az ezt követően fennmaradó tartozás behajtása érdekében keresheti meg az állami adóhatóságot. E szabály indoka az, hogy az említett végrehajtási cselekményeket az önkormányzatok is gyorsan és egyszerűen elvégezhetik, illetve az ehhez szükséges adatok részben csak náluk állnak rendelkezésre.
Elévülési idő
Tekintettel arra, hogy a hatáskör-visszahelyezés kapcsán az átmenetet megelőző – tehát a 2010 előtti – adóévek esetében a korábbi szabályok szerinti kétéves, speciális elévülési határidő nem indokolt, az elévülési időt minden adóév vonatkozásában újra az általános szabályok szerint kell számítani.
A fentieken túl, a helyi iparűzési adóval kapcsolatos hatáskörök önkormányzati adóhatóságokhoz történő visszatelepítése következtében szükségessé vált a helyi iparűzési adóval összefüggő bevallási és fizetési határidők módosítása.
1.2. A közbeszerzéssel kapcsolatos kifizetési szabályra vonatkozó moratórium meghosszabbítása
Az Art. 36/A. § (9) bekezdése szerint az Art. 36/A. §-ában rögzített előírásokat nem kell alkalmazni abban az esetben, ha az adóigazoláson feltüntetett tartozás 2008. szeptember 30-át követően keletkezett, tehát a 200 000 forintot meghaladó összegű kifizetés jogkövetkezmények nélkül teljesíthető a közbeszerzés keretében megvalósuló beruházás kivitelezésében részt vevő olyan vállalkozó, alvállalkozó részére, akinek (amelynek) az említett időpontot követően keletkezett köztartozása van.
E rendelkezés – az eredeti szabályok szerint – 2010. július 1-jén hatályát vesztette volna. A közbeszerzésekkel kapcsolatos kifizetési szabályok módosításáról szóló 2010. évi LXIV. törvény a felfüggesztés időtartamát – vagyis az Art. 39/A. § (9) bekezdésének alkalmazhatóságát – 2010. december 31-éig meghosszabbította.
1.3. A Széchenyi Kártya Program keretében vállalt állami viszontgaranciára vonatkozó speciális szabályok
A Széchenyi Kártya Program kiterjesztéséről szóló 1145/2010. (VII. 7.) kormányhatározat szerint a kormány a Széchenyi Kártya Program keretében Széchenyi Forgóeszköz hitel, Széchenyi Beruházási hitel, illetve Széchenyi Önerő hitel programokat indít. A Széchenyi Kártya Program új hitelcéljaihoz kapcsolódóan viszontgarancia-keret kialakítása is szükségessé válik. Az állami viszontgarancia megtérülésének hatékonysága, a beváltásra kerülő kezességek számának csökkenése érdekében a beváltott kezességből származó követeléseket adók módjára behajtható követelésnek kell minősíteni.
Ennek megfelelően, az Art. új 177/B. §-a szerint a Széchenyi Kártya Program keretében a központi költségvetés által viszontgarancia beváltása miatt kifizetett összeget a felvett hitel tekintetében készfizető kezességet üzletszerűen vállaló gazdasági társaság (a továbbiakban: garantőr szervezet) megkeresésére az állami adóhatóság adók módjára hajtja be az adóssal, illetve a hiteltartozás megfizetéséért készfizető kezességet vállaló magánszeméllyel szemben. (Hatályos: 2010. augusztus 16-tól)
A garantőr szervezet a behajtás iránti megkereséseket havonként, a tárgyhót követő hó 15. napjáig elektronikus úton küldi meg az állami adóhatóságnak. A behajtás iránti megkereséshez a garantőr szervezet az adós, illetve a hiteltartozás megfizetéséért készfizető kezességet vállaló magánszemély részére igazoltan kézbesített fizetési felszólítás egy példányát köteles elektronikus (szkennelt) formában mellékelni.
Amennyiben az adós, illetve a készfizető kezességet vállaló magánszemély a megkeresésben közölt és az állami adóhatóság által nyilvántartott azonosító adatai között eltérés van, az adatokat a garantőr szervezet és az állami adóhatóság egyezteti. Amennyiben az egyeztetés nem vezet eredményre, az adóssal, illetve a készfizető kezességet vállaló magánszeméllyel a garantőr szervezet tisztázza az adateltérés okát.
Az új rendelkezéseket az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény hatálybalépését követően megkötött szerződések vonatkozásában kell alkalmazni.
1.4. Az állami és önkormányzati adhatósághoz teljesítendő bevallási és fizetési határidők évközi változásai
A helyi iparűzési adóval kapcsolatos hatáskörök önkormányzati adóhatóságokhoz történő visszatelepítése következtében szükségessé vált a helyi iparűzési adóval összefüggő bevallási és fizetési határidők módosítása. (Hatályos: 2010. június 29.)
Az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló törvény hatályon kívül helyezésével összefüggésben indokolttá vált az eljárási szabályok ennek megfelelő módosítása is. (Hatályos: 2010. augusztus 16.)
A kormány a 2010 augusztusától esedékes televízió üzemben tartási díj megfizetését átvállalta, így a díjfizetésre kötelezetteket ezen időszak vonatkozásában nem terheli sem bevallási sem befizetési kötelezettség.
A vállalkozókat terhelő kommunális adó, valamint az üdülőépületek után fizetendő idegenforgalmi adó megszüntetése miatt szükségessé vált az eljárási szabályok módosítása is. (Hatályos: 2011. január 1.)
1.5. A bérbeadáshoz kapcsolódó adminisztratív terhek csökkentése
A magánszemély az ingatlan bérbe/haszonbérbe adása esetén mentesül a bejelentési kötelezettség alól és nem kell adószámot kérnie, ha ezen tevékenységére nem választja az általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget. (Hatályos: 2010. augusztus 16-tól)
2. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény keretében elfogadott, 2011. január 1-jétől hatályos módosítások
2.1. Képviseletre vonatkozó szabályok
Állandó képviselő kimentési lehetősége
Az Art. korábban hatályos rendelkezései az állandó képviselő részére csak a bevallással, adatszolgáltatással kapcsolatos jogsértés esetén biztosították a kimentési lehetőséget (e lehetőséggel az állandó képviselő mentesül a közvetlen bírságolás alól). A 2011. január 1-jétől hatályba lépő módosítás lehetővé teszi, hogy az állandó képviselő bármely olyan kötelezettséggel kapcsolatban alkalmazza a kimentési lehetőséget, amelyre az állami adóhatósághoz bejelentett állandó meghatalmazása kiterjed.
Többes képviselet esetén a kézbesítési szabályok szigorítása
A korábban hatályos rendelkezések nem szabályozták azt az esetkört, ha az adózónak több meghatalmazott képviselője van, ezért az adóhatóság a kézbesítendő iratokat a gyakorlatban valamennyi képviselő részére megküldi, de ebben az esetben kérdéses lehet a kézbesítéshez kapcsolódó eljárásjogi határidők számítása (pl. fellebbezési határidő mikor kezdődik, ha határozatot az adóhatóság több képviselőnek is kézbesíti, és azt a képviselők eltérő időpontban veszik át). Az Art. 124. § új (6) bekezdésében foglalt rendelkezés a többes képviselet kézbesítéssel kapcsolatos problémakörét orvosolja. A 2011. január 1-jétől hatályba lépő rendelkezés szerint a kézbesítést az adóhatóság csak az egyik képviselő részére teljesíti. A kézbesítéssel érintett képviselőt az adózó jelölheti ki meghatalmazott képviselői közül, ha azonban ezzel a lehetőséggel az adózó nem él, akkor az adóhatóság választja ki az adózó meghatalmazottjai közül azt a képviselőt, aki (amely) számára az irat kézbesítését teljesíti.
2.2. Bejelentési, változásbejelentési, adatszolgáltatási szabályok
Egyéni vállalkozók tevékenység bejelentése
Az Art. 16. § (3) bekezdés d) pontját érintő módosítás az egyéni vállalkozók és a cégek tevékenységi köreinek terminológiáját a háttérjogszabályoknak megfelelően egyértelműen elválasztja egymástól: cégek esetén főtevékenység és ténylegesen végzett tevékenység, egyéni vállalkozók esetén fő- és egyéb tevékenység terminológiát alkalmazza az Art. is. A 2011. január 1-jén hatályba lépő módosítás következtében egyértelművé válik, hogy az Art. 17. § (3) bekezdés f) pontja egyéni vállalkozókra nem vonatkozik, azaz egyéni vállalkozók esetén a tevékenység bejelentése kizárólag az egyablakos rendszerben történik.
Cégjegyzékben nem szereplő telephely bejelentése
A 2011. január 1-jén hatályba lépő, az Art. 17. § (3) bekezdés új h) pontját megállapító, az adóhatósági ellenőrzések szempontjából érdemi jelentőségű rendelkezés alapján a cégek kötelesek az egyablakos rendszeren kívül, közvetlenül az állami adóhatósághoz bejelenteni a gazdasági tevékenységük végzésének mindazon helyszíneit, amelyeket a cég létesítő okiratában telephelyként ugyan nem jelölnek meg és a cégbírósághoz nem jelentenek be, de az Art. 178. § 27. pontjában foglalt, adózási célú telephelyfogalomnak megfelelnek.
Passzív jogon folyósított ellátásokra vonatkozó bejelentések
Az egészségbiztosítási igazgatási szervek által passzív jogon folyósított ellátásokra (táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj) vonatkozó bejelentéseket 2009. január 1-jétől már nem az állami adóhatósághoz, hanem a regionális egészségpénztárak részére kell teljesíteni, így szükségtelenné vált a passzív jogon folyósított egészségbiztosítási pénzellátásokra vonatkozó adatok állami adóhatósághoz történő bejelentése.
Biztosítotti bejelentés egyszerûsített foglalkoztatás feltételeinek hiányában
Amennyiben a munkáltató az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvényben (a továbbiakban: Efo-tv.) meghatározott korlátok túllépése miatt az Szja-tv. és a Tbj. általános adózási és járulékfizetési szabályait köteles alkalmazni, az egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentett személyt a jogsértés feltárásától számított nyolc napon belül – az Art. 16. § (4) bekezdésében előírtak szerint – biztosítottként köteles bejelenteni. Az Efo-tv. szerinti korlátok túllépése esetén kizárólag akkor nem kell a foglalkoztatottra vonatkozó biztosítotti bejelentést teljesíteni, ha a munkáltató egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentette, de a magánszemély a munkát nem vette fel, és munkavégzés hiányában jövedelem kifizetésére nem került sor.
Előtársaság bejelentése egyszerûsített foglalkoztatott esetén
Jogszabály nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az előtársaság az alapító okirat keltétől foglalkoztatóvá váljon, s akár az Efo-tv. keretei között idény- vagy alkalmi munkást foglalkoztasson. Mivel az előtársaság az alapító okirat keltétől a cégbejegyzési kérelem benyújtásának napjáig tartó időszakban adószámmal nem rendelkezik, így az Efo-tv.-ben előírt bejelentési kötelezettségének elektronikus úton, a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül, adószám feltüntetése nélkül tehet eleget. Az adószám megszerzésétől számított nyolc napon belül azonban – az adószámot és a korábban teljesített bejelentés adóhatósági iktatószámát is feltüntetve – köteles ismételten bejelentést tenni.
Áfanyilatkozat az általános szabályok alkalmazásáról is
Az Art. korábban hatályos 22. §-a alapján tett ún. áfanyilatkozatban az adózó az általánostól és a fő szabálytól eltérő szabályok alkalmazásáról nyilatkozhatott, ha ilyen nyilatkozatot az adózó nem tett, úgy minősült, mint aki (amely) az általános forgalmi adó általános szabályait alkalmazza. A speciális szabály választásának hiánya az esetek többségében tudatos adózói döntés az általános szabályok alkalmazása mellett, de gyakran adózói figyelmetlenség miatt maradt el a speciális választási lehetőségről szóló nyilatkozat, utóbbi esetben az adózó és az adóhatóság számára is jelentős terhet jelentett az adójogviszonyok visszamenőleges értelmezése, minősítése. Az áfastátus tisztázása az adószám megállapítása szempontjából is érdemi jelentőségű. A két esetkör egyértelmű elkülönítése és a jogbiztonság elvének érvényesítése érdekében a 2011. január 1-jétől hatályba lépő módosító rendelkezés szerint pozitív nyilatkozatot kell tenni akkor is, ha az adózó az általános forgalmi adó általános szabályai szerint kíván adózni.
Végelszámolással kapcsolatos bejelentési kötelezettség
Mivel az egyablakos rendszerben a cégbíróság útján a cégbejegyzésre kötelezett adózók végelszámolása időtartamával kapcsolatos adatok az állami adóhatóság rendelkezésére állnak, a 2011. január 1-jétől hatályba lépő módosítás az adminisztratív terhek csökkentése érdekében csak a cégbejegyzésre nem kötelezett – egyablakos rendszeren kívüli – adózók részére írja elő a végelszámolás kezdő és záró időpontjának bejelentését.
Egyéni vállalkozók: egy ablakon kívüli adatok változásának bejelentése
Az Art. 23/A. §-át módosító, 2011. január 1-jétől hatályos rendelkezés az Art. 23. § (6) bekezdésre hivatkozás elhagyásával a jelenleginél még egyértelműbbé teszi, hogy az Art. 23/A. §-ban foglalt rendelkezést az egyéni vállalkozó kizárólag az egyablakos rendszeren kívül bejelentendő adatokra alkalmazhatja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozó az egy ablakon kívüli adatait (pl. székhelytől eltérő iratőrzés helyét) a körzetközponti jegyző, KEK KH útján (az egyablakos útvonalon) is megküldheti az állami adóhatósághoz.
Külföldi foglalkoztatottra vonatkozó biztosítotti bejelentés, járulékbevallás
Változnak a külföldi munkáltató által belföldre kirendelt munkavállaló járulékkötelezettségeihez kapcsolódó bejelentési, bevallási szabályok. A Tbj. 56/A. § (1)-(3) bekezdéseiben meghatározott, Magyarországon bejegyzésre nem kötelezett külföldi munkáltató fióktelepe vagy pénzügyi képviselője, ezek hiányában a külföldi munkáltató, illetve – ha a külföldi munkáltató nem rendelkezik fiókteleppel vagy pénzügyi képviselővel és a Tbj. 56/A. § (2) bekezdése szerinti bejelentkezést is elmulasztja -, a külföldi munkáltató foglalkoztatottja köteles a havi adó- és járulékbevallást helyettesítő, a külön jogszabályban meghatározott „leegyszerűsített járulékbevallás” benyújtására. Ennek megfelelően kikerülnek a törvényből azok a szabályok, amelyek a hivatkozott magánszemélyi körre a havi adó- és járulékbevallásból kigyűjtött járulékadatok (nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulék alapja és összege, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj alapja és összege) átadását előírták az állami adóhatóságnak.
Ehhez kapcsolódóan szűkül a kifizetői fogalom, és a Tbj. szerinti foglalkoztatók közül a külföldi foglalkoztatók nem tartoznak a kifizetői fogalom alá, így a kifizetőt terhelő adókötelezettségeket (igazoláskiállítás stb.) nem kell teljesíteniük.
Együttmûködő közösség áfaalanyisága
Az Áfatörvény 2010. január 1-jétől bevezeti az együttműködő közösség és annak tagjai közötti sajátos forgalmi adó szabályokat. Kizárólag a polgári jogi társasági formában működő együttműködő közösség számára a módosítás előírja az adószám igénylésével, illetve az együttműködő közösség és annak tagjaira vonatkozó változásbejelentéssel kapcsolatos szabályokat. Ennek megfelelően az állami adóhatóság az együttműködő közösség leendő tagjai által Ptk. rendelkezései szerint létrehozott polgári jogi társaság írásos kérelme alapján az adóalanyiságot engedélyező határozatában adószámot állapít meg. Az együttműködő közösség a kizárólag közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenység végzésére vonatkozó nyilatkozatát az adóalanyiság engedélyezésére irányuló kérelmében teszi meg. Az adóalanyiság engedélyezését megalapozó kérelemben szerepeltetett bármely adat változását, annak bekövetkezésétől számított 15 napon belül az együttműködő közösség képviselője (képviselő hiányában tagja) bejelenti. Az együttműködő közösség képviselője (képviselő hiányában tagja) a változás bekövetkeztétől számított 15 napon belül bejelentést tesz, ha az együttműködő társaság által létrehozott polgári jogi társaság megszűnik, illetve ha a közös cél, amelynek elérésére az együttműködő közösség létre jötte megvalósult, vagy annak megvalósítása többé nem lehetséges.
Az állami adóhatóság adatszolgáltatási kötelezettségeinek bővülése
Az állami adóhatóság megkeresésre a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) részére is szolgáltat adatot. A BÁH menekültügyi hatóságként és idegenrendészeti hatóságként egyaránt ellátja a hatáskörébe utalt feladatokat. A külföldiek magyarországi tartózkodásának engedélyezésére irányuló eljárásokban a külföldi megélhetésével, magyarországi egzisztenciájával összefüggésben felmerülő kérdések – például, hogy a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek eleget tesznek-e az adó- és járulékfizetési kötelezettségüknek, illetőleg a keresőtevékenységet folytató harmadik országbeli állampolgárok szabályszerű foglalkoztatásának nyomon követése – szükségessé teszik azt, hogy a BÁH-nak, mint idegenrendészeti hatóságnak is, lehetősége legyen adatszolgáltatást kérni az állami adóhatóságtól, amennyiben az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás és a jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges.
Kötelezettséget megállapító hatóság adatszolgáltatása
Ha az állami adóhatóság az adószámlán más hatóság határozata alapján tart nyilván valamely kötelezettséget – amennyiben törvény vagy kormányrendelet így rendelkezik – a kötelezettséget megállapító hatóság a nyilvántartáshoz szükséges adatokat elektronikus úton adja át az állami adóhatóságnak és a kötelezettség előírásának alapjául szolgáló határozatot a végrehajtáshoz való jog elévüléséig megőrzi. Az elektronikus úton átadott adatok helyességéért a határozatot hozó hatóság felel.
Az állami adóhatóság hivatalból történő adatszolgáltatása
A Tbj. 56/A. §-ának módosulására figyelemmel jogalkalmazást könnyítő szövegpontosítás történt az Art. 52. § (7) bekezdés d) pontjában, melynek alpontokra tagolásával a szabályozás áttekinthetőbb.
Az állami adóhatóság az Art. 31. § (2) bekezdés 5. pontja szerinti nyugdíjas státusú foglalkoztatottak nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelméről a havonként beérkező bevallások adataiból értesül, azokat összesíti, és a kereseti korlát elérésekor, az adott hónapra benyújtott bevallás feldolgozását követően a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig adatot szolgáltat a nyugdíjfolyósító szerv részére. Az adatátadás célhoz kötöttségét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B. §-a teremti meg, mivel a nyugellátás folyósítása melletti munkavégzésből származó nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelem tekintetében éves keretösszeget állapít meg, melynek nyomon követése az állami adóhatóság kötelezettsége.
A nyugdíj-biztosítási szervek feladatai ellátásához az adóhatóság elektronikus úton hivatalból átadja a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó által a személyi jövedelemadó-bevallásban bevallott, továbbá az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó által az evabevallásban bevallott nyugdíjjárulék alapját és összegét a Nyugdíj-biztosítási Alap kezeléséért felelős szerv részére. Ezzel teljessé válik a nyugdíjak megállapításához szükséges adatok körére vonatkozó adóhatósági adatszolgáltatás.
Adatszolgáltatás nyomozóhatósági megkeresésre
A korábban hatályos szabályok alapján a nyomozóhatóság az adóhatóságot – fő szabályként – előzetes ügyészi jóváhagyás mellett kereshette meg adótitoknak minősülő adatok kiadása érdekében. Az ügyészi jóváhagyás mind a nyomozóhatóság, mind pedig az ügyészség számára jelentős adminisztrációs terhet jelent, és a nyomozás szempontjából időveszteséget okoz. Mindezek mellett, az ügyészség törvényben rögzített kötelezettsége a nyomozás egészének felügyelete, így a nyomozóhatósági megkeresések külön ügyészi jóváhagyáshoz kötése a nyomozás törvényességének biztosítása szempontjából nem jelent többletgaranciát. A módosított rendelkezések szerint ezért a nyomozóhatósági megkeresések esetében nincs szükség ügyészi jóváhagyásra.
Adatszolgáltatás elhunytak hozzátartozóiról
Az adóhatóságnak az elhunyt adójának soron kívüli megállapításához szüksége van az elhunyt hozzátartozóinak adataira. A közjegyzőhöz akár néhány hónap elteltével kerül a hagyatéki ügy, így az adóhatóságnak az önkormányzati jegyző adatszolgáltatása ellenére sincs tudomása az elhunyt hozzátartozóiról. Sok esetben hiába keresi meg az adóhatóság a közjegyzőt, a hagyatéki ügy iratai még nem érkeztek meg hozzá, azok változatlanul az önkormányzatnál vannak. Mindezekre tekintettel – az adómegállapításra előírt ügyintézési határidő tarthatósága érdekében – az önkormányzat jegyzője adatot szolgáltat a rendelkezésére álló hozzátartozói adatokról az állami adóhatóság részére. A hagyatéki leltár kötelező tartalmi eleme az örökösök személyének, valamint a hozzátartozó adatainak feltüntetése, így az adatok közlése az önkormányzati adóhatóságnak többletfeladatot nem jelent.
Adatátadás támogatást folyósító szerveknek
Az adótitokkal kapcsolatos rendelkezések új kivétellel bővültek. Az állami adóhatóság a támogatást folyósító szerv megkeresésére átadja az adóhatósági eljárások során keletkezett olyan adatokat, amelyek a központi költségvetésből vagy európai uniós forrásból finanszírozott támogatások jogszerű megállapításához szükségesek.
Egységes bejelentési és bevallási nyomtatvány a helyi iparûzési adó, valamint az idegenforgalmi adó esetében
Az egyes önkormányzati adóhatóságokhoz teljesítendő, helyi iparűzési adóval és idegenforgalmi adóval kapcsolatos bejelentési és bevallási kötelezettségek teljesítésére rendszeresített nyomtatványok eltérő formátumúak, ami a több telephellyel rendelkező adózók számára adminisztrációs többletterhet okoz, ezért az említett nyomtatványok egységesítése indokolt. Az új előírások szerint a helyi iparűzési adóval, illetve az idegenforgalmi adóval kapcsolatos bejelentési (változásbejelentési) kötelezettségeket az adópolitikáért felelős miniszter által erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell teljesíteni.
2.3. Adóbevallással kapcsolatos módosítások
Adónyilatkozat
Aki az Szja-tv.-ben szabályozott adónyilatkozat-választási feltételeknek megfelel, adóbevallási kötelezettségét leegyszerűsített formában, adónyilatkozat formájában teljesítheti. Az adónyilatkozatot az adóévet követő év május 20. napjáig kell benyújtani. Az adónyilatkozatra az állami adóhatóság nyomtatványt (elektronikus űrlapot) rendszeresít, amelyet papíralapon vagy elektronikus úton lehet benyújtani.
Amennyiben a munkáltató nem vállalja a magánszemélyek adójának megállapítását, az Szja-tv.-ben előírt tartalommal köteles tájékoztatni a magánszemélyt az adónyilatkozat vagy az egyszerűsített bevallás választásának lehetőségéről. Ha az adózó adónyilatkozat útján teljesíti adóbevallási kötelezettségét, kérésére a munkáltató papíralapon átadja a magánszemélynek az adónyilatkozat nyomtatványát.
Az adónyilatkozat rendkívül leegyszerűsített bevallási forma, amely egy oldalban tartalmazza a bevallott adókötelezettséget. Az adónyilatkozat kizárólag a következő adatokat tartalmazza:
– a természetes személyazonosító adatokat, a lakcímet és az adóazonosító jelet,
– valamennyi, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint adóévi adóköteles jövedelem együttes összegét,
– az adózó személyi jövedelemadó-kötelezettségét,
– a levont személyi jövedelemadó-előleget.
Az adónyilatkozat az adózó által benyújtott bevallásnak minősül. Ha az adózó adókötelezettsége teljesítésére több adónyilatkozatot vagy más bevallást is benyújt, az elsőként megtett adónyilatkozat, illetve bevallás (ideértve a munkáltatói adómegállapítást is) minősül az adózó bevallásának.
Adónyilatkozat első alkalommal a 2011. adóévi kötelezettségek teljesítésénél alkalmazható.
A bevallás benyújtásában akadályozott magánszemély bejelentése
Több esetben előfordul, hogy a „normál” szja-bevallást benyújtó magánszemélynek önhibáján kívül nem állnak rendelkezésére a bevallás elkészítéséhez szükséges iratok, igazolások, és ezért a bevallást nem tudja határidőben benyújtani. A módosítás lehetővé teszi, hogy a magánszemély ilyen esetben bejelentést tegyen a késedelemről. A bejelentés jogkövetkezménye, hogy az adóhatóság szeptember 20-áig a bevallás elmulasztása miatt nem szab ki mulasztási bírságot. Ha a magánszemély ezen időpontig pótolja a bevallást, és késedelmét kimenti, úgy az adóhatóság a bevallás késedelme miatt – értelemszerűen – nem szab ki mulasztási bírságot.
A korábban hatályos szabályok alapján az adóhatóságnak előzetesen nem volt információja a késedelem okáról, így a bevallási határidő lejártát követően olyan esetekben is ki kellett szabnia a mulasztási bírságot, amikor az adózó elháríthatatlan külső ok miatt nem tudta határidőben teljesíteni bevallási kötelezettségét, majd a bevallás pótlását és a késedelem igazolását követően a bírságot megállapító határozatot vissza kellett vonnia, ami felesleges adminisztrációs terhet jelentett.
2.4. Eljárási határidőket érintő módosítások
Az adóhatósági igazolás kiállításának határideje
Az ügyintézési határidő adóügyekben – ha az Art. eltérően nem rendelkezik – 30 nap. Az adóhatósági igazolás határideje tekintetében a törvény korábban speciális rendelkezést nem tartalmazott, így az igazolás kiadására 30 nap állt rendelkezésre. E határidő ugyanakkor indokolatlanul hosszú, ezért a módosítás 8 napra csökkentette azt.
Ellenőrzési határidő egyszerûsített felszámolás esetén
A korábban hatályos rendelkezések alapján egyszerűsített felszámolás esetén a tevékenység lezáró és az azt megelőző bevallások ellenőrzését az adóhatóság a felszámolás közzétételétől számított 120 napon belül volt köteles befejezni. Az Art. 92. § (4) bekezdését érintő, 2011. január 1-jétől hatályba lépő módosítás egyszerűsített felszámolás esetén ezen eljárás sajátosságaira tekintettel egységesíti az ellenőrzési határidőt: a tevékenységet záró bevallás, az ezt megelőző időszakra vonatkozó bevallás és a felszámoló által készített záró bevallás ellenőrzését az adóhatóság ez utóbbi bevallás benyújtását követő 45 napon, de legfeljebb a felszámolás közzétételétől számított 1 éven belül köteles befejezni.
Határidő-hosszabbodás illetékügyekben
A vagyonszerzési illeték kiszabási eljárások bonyolultságára, és a helyszíni szemle lefolytatásának időigényességére tekintettel az illetékkiszabásra irányadó ügyintézési határidő 30 napról 60 napra módosul.
Adótanácsadók, adószakértők, okleveles adószakértők nyilvántartása
A Ket. 2009. október 1-jei hatállyal áttért a munkanapokban történő határidő-számításra. Az adózás rendjéről szóló törvény e változást nem követte, így adóügyekben fő szabályként továbbra is naptári napokban kellett a határidőket számítani. Az adótanácsadók, adószakértők, okleveles adószakértők nyilvántartásával kapcsolatos eljárás ugyanakkor nem minősül adóügynek, ezért ezen eljárásokban a határidőket – a Ket.-ben bekövetkezett változásnak megfelelően – munkanapokban kellett számítani. A munkanapokban történő határidő-számítás ugyanakkor nem váltotta be a hozzá fűzött elvárásokat, ezért a Ket. 2011. január 1-jei hatállyal visszatér a naptári napokban való határidő számításra, így az adótanácsadók, adószakértők, okleveles adószakértők nyilvántartásával kapcsolatos eljárásban ismét naptári napokban kell a határidőket számítani.
Felterjesztési határidő végrehajtási kifogás esetén
A végrehajtási kifogás esetén a jogorvoslati kérelem felterjesztésének határideje 8-ról 15 napra emelkedett.
2.5. Kiutalás, adó-visszatérítés, visszatartási jog
A túlfizetés visszatérítésének feltételei
A korábban hatályos szabályok értelmében a túlfizetés visszatérítésére irányuló kérelem elbírálása során nem kellett vizsgálni azt, hogy az adózó valamennyi bevallási kötelezettségének eleget tett-e. Előfordulhat ugyanakkor, hogy az adózó javára mutatkozó túlfizetés abból ered, hogy adófizetési kötelezettségének eleget tett, azonban adóbevallási kötelezettségét elmulasztotta. Ilyen esetekben az adófolyószámlán mutatkozó túlfizetés nem tekinthető tényleges túlfizetésnek, hiszen az pusztán abból adódik, hogy az adóhatóság bevallás hiányában az adófizetési kötelezettség összegét az adófolyószámlán nem tudta rögzíteni, így az adózó által teljesített befizetés látszólagos túlfizetést eredményez. A módosított rendelkezések szerint ezért a kiutalás előtt vizsgálni kell, hogy az adózó bevallási kötelezettségeit teljesítette-e, és az adózó javára mutatkozó túlfizetés csak abban az esetben téríthető vissza, ha az adózó valamennyi esedékes bevallási kötelezettségének eleget tett.
A kiutalás határideje
A visszatérítendő jövedelemadóhoz és járulékhoz hasonlóan a visszatérítendő egészségügyi hozzájárulást is az igény (bevallás) beérkezésétől számított 30 napon belül, de legkorábban az adóévet követő év március 1-jén (elektronikus úton benyújtott személyi jövedelemadó-adóbevallás esetén február 1-jén) kell kiutalni.
Visszatartási jog
A korábban hatályos szabályok szerint, ha az adóhatóságnál igényelt költségvetési támogatás összege az adózót terhelő tartozások mindegyikére nem nyújtott fedezetet, úgy az adóhatóság először a nála nyilvántartott adótartozás kiegyenlítésére számolta el azt, és a fennmaradó összeget utalta tovább az adózó egyéb köztartozásait nyilvántartó más hatóságoknak.
Az új szabályok szerint – tekintettel az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint a Vám- és Pénzügyőrség összevonására – az állami adóhatóság, valamint a vámhatóság egymás követeléseit kölcsönösen „előnyben részesíti”, azaz a támogatást, adó-visszatérítést először a náluk nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére számolják el, ezt követően pedig, az elszámolás eredményeként az állami adóhatóságnál a fennmaradó összeget a vámhatóságnál, illetve a vámhatóságnál fennmaradó összeget az állami adóhatóságnál nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére kell elszámolni, és csak az ezt követően fennmaradó összeget kell átutalni az egyéb köztartozások jogosultjainak.
Visszatartás mellőzése magánszemélyeknél
A korábban hatályos szabályok a visszatartási jog gyakorlásának mellőzését csak a gazdasági tevékenységet folytató adózók esetében, azok kérelmére tették lehetővé. Ezen szabályozás méltánytalan helyzetet teremt azon köztartozással rendelkező magánszemélyek számára, akik igazolni tudják, hogy a visszatartott költségvetési támogatás elmaradása súlyosan veszélyezteti a saját és a velük együtt élő hozzátartozójuk megélhetését, ezért a módosítás a visszatartási jog gyakorlásának mellőzését kiterjeszti a magánszemélyekre is.
2.6. Önellenőrzéssel kapcsolatos módosítás
Az adóellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adónem és időszakok vonatkozásában önellenőrzésre a korábban hatályos szabályok alapján sem volt lehetőség. Az önellenőrzés azonban a gyakorlatban nem egyetlen mozzanatból álló cselekmény, hanem egy folyamat.
A vonatkozó előírások szerint az adózónak a helyesbítés feltárásától (nyilvántartásba vételétől) számítva 15 napon belül kell az önellenőrzést az adóhatósághoz benyújtania. Ezen előírás alapján jogértelmezési kérdésként vetődött fel, hogy amennyiben az adózó az ellenőrzés megkezdésének napján az önellenőrzés folyamatát már megkezdte, azonban még nem fejezte be – azaz az önellenőrzést már nyilvántartásba vette, de az önellenőrzésről szóló bevallást az adóhatósághoz még nem nyújtotta be – úgy lehetősége van-e arra, hogy a bevallást az önellenőrzés nyilvántartásba vételétől számított 15 napon belül, az adóellenőrzés megkezdését követően benyújtsa. A gyakorlatban ilyen esetben az adóhatóság a bevallás benyújtását az adózó részére lehetővé tette.
A módosított rendelkezések szerint az önellenőrzés csak abban az esetben minősül az adóellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett helyesbítésnek, ha az önellenőrzésről szóló bevallás az adóellenőrzés megkezdését megelőzően az adóhatósághoz benyújtásra került, postai úton történő benyújtás esetén pedig abban az esetben, ha az adózó a bevallást az ellenőrzés megkezdését megelőzően postára adta. A módosítás célja az önellenőrzés jogintézményével való visszaélések megelőzése, vagyis azon rosszhiszemű adózói magatartás megakadályozása, amikor az adózó az önellenőrzést kidolgozza, azonban azt csak abban az esetben nyújtja be az adóhatósághoz, ha adóellenőrzésről szóló értesítést kap.
2.7. Ellenőrzési eljárást érintő módosítás
Új eljárásra utasítás lehetővé tétele végelszámoláshoz kapcsolódó ellenőrzések esetén
A végelszámoláshoz kapcsolódó ellenőrzések körében az Art. korábban hatályos rendelkezései az eljárás gyorsítása és az adózó jogutód nélküli megszűnésének megkönnyítése érdekében kizárták az új eljárásra utasítás lehetőségét. A 2011. január 1-jétől hatályba lépő, az Art. 128/A. § (4) bekezdését módosító rendelkezés az új eljárásra utasítás tilalmát azonban kizárja, mivel az adózók az új eljárást tiltó rendelkezést új bizonyítékok előterjesztésével gyakran kijátszották a gyakorlatban.
2.8. Elévüléssel kapcsolatos módosítások
Hagyatéki eljárás
A hagyatéki eljárás időtartama alatt, az örökösök személyének jogerős megállapításáig sem az adóhatóság, sem pedig a leendő örökösök nincsenek abban a helyzetben, hogy az elhunyt adójának megállapítása, adótartozásainak megfizettetése vagy túlfizetésének visszatérítése érdekében szükséges cselekményeket megtehessék, ezért az adózó halálának napjától a hagyatéki eljárás jogerős befejezéséig nyugszik az adó megállapításához, az adótartozás végrehajtásához és a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévülése.
Új eljárás elrendelése
A korábban hatályos szabályok szerint az alaphatározat megsemmisítése és új eljárás elrendelése abban az esetben sem volt hatással az elévülési időre, ha arra kifejezetten azért került sor, mert a felettes szerv megállapítása szerint az alapeljárásban az adózóra nézve hátrányosabb döntést kellett volna hozni. A gyakorlatban így előfordult, hogy a felettes szerv felügyeleti intézkedés keretében új eljárás elrendelése mellett hatályon kívül helyezte a felülvizsgált határozatot, az új eljárás lefolytatására viszont az adóhatóságnak az elévülés következtében már nem volt érdemi lehetősége.
Mindezekre tekintettel, az új szabályok szerint 6 hónappal meghosszabbodik az adó megállapításához való jog elévülése abban az esetben, ha a felettes adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelős miniszter felügyeleti intézkedés keretében megállapítja, hogy a felülvizsgált döntés súlyosításának lenne helye, és ezért új eljárás lefolytatását rendeli el.
Külföldi adóhatóság megkeresése az ellenőrzés során
A külföldi adóhatóság megkeresésének időtartama alatt az adóhatóság az adóellenőrzést a megkereséssel nem érintett kérdésekben folytathatja. Ennek megfelelően, a külföldi adóhatóság megkeresésének időtartama alatt az adó megállapításához való jog elévülése – a korábban hatályos szabályoktól eltérően – nem szünetel.
2.9. Szankciókkal kapcsolatos módosítások
Nem szabályszerû beszámoló
A számvitelről szóló törvény 170. § (3) bekezdése szerint, amennyiben az adóhatóság megállapítja, hogy a vállalkozó által közzétett beszámoló egészében vagy részben nem felel meg a számviteli törvény előírásainak, úgy az ilyen beszámolót készítő vállalkozóra az adózás rendjéről szóló törvény szerint mulasztási bírság szabható ki.
Az Art. korábban hatályos rendelkezései ugyanakkor az említett mulasztásra nem határoztak meg szankciót, így a gyakorlatban mulasztási bírság kiszabására nem kerülhetett sor. A két törvény közötti összhang megteremtése érdekében az Art. az említett mulasztást nevesíti a mulasztási bírság kiszabására okot adó tényállások között, és 500 ezer forintban határozza meg a mulasztás esetén kiszabható bírság legmagasabb összegét.
Utazásszervezési szolgáltatás igénybevétele: bírság nyilatkozattétel elmulasztása miatt
Az Art. korábban hatályos 172. § (1) bekezdés ny) pontja szerint a magánszemély adózót az állami adóhatóság 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtja, ha az utazásszervezési szolgáltatás igénybevétele előtt az utazásszervező részére valótlan nyilatkozatot tesz. Az Európai Bizottság álláspontja szerint Magyarország megsérti a 2006/112/EK tanácsi irányelv 306-310. cikkeit azzal, hogy a hatályos hazai Áfa-tv. az utazásszervezési szolgáltatásokra vonatkozó különös szabályokat kizárólag csak akkor rendeli alkalmazni, ha az utas nyilatkozik arról, hogy az utazásszervezési szolgáltatást végfogyasztóként – azaz nem adóalanyként, nem adóalanyi minőségben, illetve saját nevében és javára – veszi igénybe. (Tehát amennyiben nem hárítja tovább annak költségeit más személyre, szervezetre). A jogsértés megszüntetésének módjaként az Európai Bizottság elfogadhatónak tartaná, ha a végfogyasztói státusról (illetve annak hiányáról) az utazásszervezési szolgáltatást igénybe vevőknek minden esetben kötelező lenne nyilatkozniuk és a valótlan nyilatkozat vagy a nyilatkozattétel elmaradása esetére a magyar jogalkotó megfelelő szankciót írna elő. Az Art. 172. § (1) bekezdés ny) pontját módosító rendelkezés az említett megoldási mód eljárásjogi részét tartalmazza, amely biztosítja, hogy a valótlan nyilatkozatot adó vagy a nyilatkozattételt elmulasztó magánszemély adózóval szemben az állami adóhatóság mulasztási bírság szankciót alkalmazzon. A mulasztási bírság szankciót előíró rendelkezés 2011. január 1-jén lép hatályba, és azt azon esetekre kell alkalmazni először, amelyekben az utazásszervezőnek fizetett előleg jóváírása, kézhezvétele a hatálybalépés napjára, vagy azt követő napra esik.
Igazolatlan eredetû áru forgalmazása
Az igazolatlan eredetű áru forgalmazása adózási szempontból éppen olyan jogsértés, mint az Art.-ban szankcionált egyéb mulasztások, így nem indokolt súlyosabban megítélni, mint a többi esetet. Ezért a módosítás, az Art.-ban fő szabályként érvényesülő mérlegelési lehetőséget figyelembe véve, a kötelező bírságolás, valamint a bírság mértékének meghatározását elvetve a többi bírságtényálláshoz hasonló szabályt fogalmaz meg. Eszerint igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén az adóhatóság az áru forgalmi értékének 40 százalékáig terjedő összegű mulasztási bírságot szabhat ki.
A szankcionálható személyek körének szûkítése
Az adózó tevékenységében közreműködő, jellemzően alkalmazotti státusban lévő magánszemélyeket nem indokolt adójogi szankcióval sújtani, hiszen az esetleges mulasztásuk esetére más jogterület felelősségi szabályai alkalmazhatók. Ezért a módosítás – egy kivétellel – kiveszi a mulasztási bírság szabályok közül azokat a rendelkezéseket, amelyek alapján az adóhatóság az adózón kívüli személyeket bírságolhatja meg. Ennek megfelelően be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén nem sújtható mulasztási bírsággal az a személy, illetve annak a közvetlen vezetője, akinek munkaköri kötelezettsége a biztosítottak bejelentésének teljesítése.
A számla, egyszerűsített számla, nyugtakibocsátási kötelezettség elmulasztásáért az adózó alkalmazottja, képviselője, az értékesítésben közreműködő magánszemély továbbra is bírságolható ugyan, azonban ezen személyek közvetlen vezetőjével szemben a módosítás kizárja a szankció alkalmazását.
2.10. Végrehajtási eljárást érintő módosítások
Bírósági határozat mint végrehajtható okirat
A korábban hatályos szabályok szerint az eljárási illeték fizetési kötelezettséget megállapító bírósági határozat nem minősült végrehajtható okiratnak, és ha a kötelezett nem teljesített önként, külön eljárásban fel kellett szólítani a teljesítésre. A külön eljárás szükségtelen, mert a kötelezett tudatában van a fizetési kötelezettségének, ezért a végrehajtható okiratok köre bővül az eljárási illetékfizetési kötelezettséget megállapító bírósági határozattal.
Kamatfizetés korlátozása végrehajtásnál
Ha az adózó az adófizetést az esedékesség napja után késedelmesen teljesíti, az adóhatóság a végrehajtást inkasszó útján megindíthatja. Ebben az esetben kétszer fizetik be az összeget, azonban ez nem az adóhatóság hibája, ezért ha az adóhatóság a jogosulatlanul beszedett összeget a befizetéstől számított 8 napon visszatéríti, kamatfizetési kötelezettség nem keletkezik. Ha az adózó úgy teljesíti a befizetését, hogy az nem beazonosítható, a határidő a befizetés beazonosításától kezdődik. Pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók esetén a befizetés akkor beazonosítható, ha az adózó a bejelentett pénzforgalmi számláról vagy adószáma feltüntetésével utal. Pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezett adózó esetén akkor beazonosítható a befizetés, ha az adózó adószámát (adóazonosító jelét) feltünteti.
Felfüggesztés illetékügyekben
Illetéktartozások esetében előfordul, hogy a végrehajtásnak akadálya nincs, de az adós és az adóhatóság előtt is ismert az a tény, hogy a fizetési kötelezettség megszűnése, vagy jelentős csökkenése várható, például az adásvételi szerződést a felek felmondták, de a kötelezettség megszűnését még nem állapították meg. A módosítás ezért a felfüggesztésre kiegészítő lehetőséget biztosít illetékügyekben.
Szünetelés felszámolásban
A hátralékos társaság mögöttesként kötelezhető tagjával szemben az Art. 35. § (2) f) pontja alapján fizetésre kötelező határozat kiadására kerülhet sor, azonban a későbbiekben elrendelhetik a cég felszámolását. A felszámolás megindítását követően a hitelezők egyenlő elbírálás alá esnek, így az adóhatóság a mögöttes felelőssel szemben a végrehajtási eljárást nem folytathatja, ezért ebben az esetben is szükséges a végrehajtás szünetelése.
Fizetési könnyítés rosszhiszemû előterjesztése
Ha az eljárás megszüntető végzéssel lezárt fizetési kedvezményi ügyet követően az adós újból ugyanilyen tartalmú kérelmet terjeszt elő, akkor az újabb kérelem joghatása ugyanúgy a végrehajtási eljárás szünetelése, mint az első kérelem esetében, mert ugyanebben a tárgyban a korábbi (első) kérelem alapján jogerős érdemi határozat nem született, eljárást megszüntető végzés, tehát a törvény alapján szünetel az eljárás. Ezen adózói magatartás szinte folyamatos szünetelést eredményez, ezért alkalmas arra, hogy a végrehajtási eljárás indokolatlanul elhúzódjon, és az adóhatóság adóssal szembeni intézkedési lehetőségeit korlátozza. Ezért nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása, ha az adózó korábbi, ilyen tárgyú kérelmére indult eljárást az adóhatóság jogerős végzéssel megszüntette.
Eredménytelen behajtás megkeresésnél
Az adóhatóság a végrehajtás behajthatatlanságáról és az eljárás megszüntetéséről a behajtást kérőt tájékoztatja. A behajthatatlan szófordulat értelmezési zavarokat okoz, mert az átvett követeléseket nem minősítheti behajthatatlannak az adóhatóság, ezért az új szabályok szerint végrehajtás eredménytelenségét kell megállapítani, ugyanis a behajthatatlanság megállapítására a megkereső szerv jogosult.
2.11. Jogalkalmazást segítő pontosítások
Törzskönyvi szerveket érintő pontosítások
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) korábban hatályos szabályai szerint a törzskönyvi jogi személyek és a költségvetési szervek együtt törzskönyvi szervnek minősültek. Az Áht. 2010. augusztus 15-től hatályos rendelkezései szerint a költségvetési szervek is a törzskönyvi jogi személyek közé tartoznak, a törzskönyvi szerv fogalmat a törvény már nem használja. Ennek megfelelően, az adózás rendjéről szóló törvényben a „törzskönyvi szerv” megnevezést felváltotta a „törzskönyvi jogi személy” elnevezés.
Az előzőek mellett a törzskönyvi szerv a korábban hatályos rendelkezések szerint a változás bekövetkezésétől számított 15 napon belül, közvetlenül az állami adóhatósághoz volt köteles bejelenteni az adókötelezettséget érintő olyan változást – az áfanyilatkozat megváltoztatásának kivételével -, amelyről a kincstár nem köteles értesíteni az adóhatóságot. A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy az áfanyilatkozat megváltoztatásával kapcsolatos kivétel a bejelentés határidejére vagy a bejelentés módjára vonatkozik-e. A módosítás egyértelművé tette, hogy a kivétel a bejelentés időpontjára vonatkozik, vagyis az áfanyilatkozat megváltoztatását is közvetlenül az állami adóhatósághoz kell bejelenteni, de nem 15 napon belül, hanem az áfanyilatkozat megváltoztatásának bejelentésére – a törvény 22. § (2) bekezdésében – előírt határidőben.
Egyéni vállalkozó szünetelésének időszakára vonatkozó pontosítás
Az Art. hatályos rendelkezése szerint az egyéni vállalkozó e tevékenysége szünetelésének időtartamára mentesül az egyéni vállalkozói minőségében keletkezett adókötelezettségek teljesítése alól (ideértve a pénzforgalmi-számlafenntartási kötelezettséget), illetve a szünetelés időtartamára vonatkozóan egyéni vállalkozói tevékenység hiányában e tevékenységével kapcsolatban adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést a szünetelést követően sem érvényesíthet.
A 2011. január 1-jétől hatályba lépő, az Art. 14. § (8) és (9) bekezdését érintő módosítás az egyéni vállalkozói minőségre hivatkozással egyértelművé teszi e rendelkezést, így nyilvánvalóvá válik, hogy az egyéni vállalkozó e tevékenysége szünetelésének időtartama alatt is kötelezett a más minőségben végzett tevékenységével kapcsolatos adókötelezettségek teljesítésére.
Az adó megfizetésének módja
Az adó megfizetésének módjára vonatkozó, korábban hatályos szabály a pénzforgalmi számlával rendelkező – és nem a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett – adózó részére írta elő, hogy adófizetési kötelezettségét pénzforgalmi számláról történő átutalással teljesítse. A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a számlanyitásra kötelezett, de pénzforgalmi számlával ténylegesen – jogellenesen – nem rendelkező adózónak lehetősége van-e arra, hogy készpénz-átutalási megbízással tegyen eleget adófizetési kötelezettségének. A módosított rendelkezés a „pénzforgalmi számlával rendelkező adózó” helyett a „pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó” fordulatot használja, egyértelművé téve ezzel, hogy a pénzforgalmi számla megnyitására vonatkozó kötelezettségét elmulasztó adózó készpénz-átutalási megbízás útján nem teljesítheti adófizetési kötelezettségét.
Nyilatkozattétel
A nyilatkozattételre vonatkozó, korábban hatályos szabályok az adózóval szerződéses kapcsolatban állt vagy álló másik adózóra a nyilatkozattevő, a nyilatkozattételre kötelezett egyéb magánszemélyekre a tanú megnevezést használták. A gyakorlatban nem volt egyértelmű, hogy mi a viszonya az adózás rendjéről szóló törvény tanúra, illetőleg tanúvallomásra vonatkozó szabályainak, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben (Ket.) rögzített, tanúval, tanúvallomással kapcsolatos szabályoknak. A nyilatkozattételre vonatkozó, módosított rendelkezések ezért az adózónak nem minősülő magánszemélyre is a nyilatkozattevő – és nem a tanú – megnevezést használják, egyértelművé téve, hogy az Art. szerinti nyilatkozattétel a Ket. szerinti tanúvallomástól különböző, speciális jogintézmény.
Határidő-túllépés miatti adózói kifogás elbírálása
A korábban hatályos szabályok az ellenőrzési határidő túllépése miatt tett adózói kifogás esetében kétféle döntési lehetőséget nevesítettek: a felettes szerv dönthetett az eljárási határidő meghosszabbításáról, vagy az adóellenőrzés lezárására utasíthatta az adóhatóságot.
A módosítás egyértelművé tette, hogy a felettes szervnek az előzőek mellett – értelemszerűen – lehetősége van arra is, hogy a megalapozatlan kifogást elutasítsa.
Becslés be nem jelentett tevékenység esetén
A korábban hatályos rendelkezések szerint, ha az adózó adóköteles bevételszerző tevékenységét elmulasztotta bejelenteni, az adóhatóság 12 havi működést vélelmezve, átlagadó fizetésére kötelezte. Az „átlagadó” kifejezés értelmezése a gyakorlatban nehézséget okozott, ugyanis kérdésként merült fel, hogy átlagadó alatt egy külön adónemet kell-e érteni vagy sem. A módosított rendelkezésben az átlagadó kifejezés nem szerepel, így egyértelművé vált, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén nem „átlagadó” adónemben, hanem azon adónemekben kell az adózó terhére 12 havi működést vélelmezve adókülönbözetet megállapítani, amelyek tekintetében – a bejelenteni elmulasztott tevékenység eredményeként – ténylegesen adófizetési kötelezettsége keletkezett.
Ismételt ellenőrzés
Az ismételt ellenőrzés elrendelésének feltételeit érintő módosítás egyértelművé tette, hogy az adózó által feltárt új tény, körülmény alapján kizárólag abban az esetben van helye ismételt ellenőrzés elrendelésének, ha az új tény, körülmény korábban nem állt és – jóhiszemű eljárás esetén – nem állhatott az adózó rendelkezésére, illetve arról az adózó nem tudott és jóhiszemű eljárás esetén nem is tudhatott. (Így például, amennyiben az alapeljárásban az adóhatóság becsléssel állapította meg az adó alapját, mert az adózó iratanyagát nem bocsátotta rendelkezésre, úgy nem tekinthető ismételt ellenőrzés elrendelésére okot adó új ténynek, körülménynek az, ha az adózó az eljárás lezárását követően közli, hogy iratait „megtalálta”.) E módosítás a gyakorlatban kialakult jogértelmezést emelte törvényerőre.
Az előzőek mellett ismételt ellenőrzés elrendelésének van helye minden olyan esetben, ha az adóhatóság rendelkezésére álló adatok alapján az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási jogosultságot teremt. A korábban hatályos szabályok szerint ebben az esetkörben ismételt ellenőrzés elrendelésére csak társadalombiztosítási igazgatási szerv vagy magánnyugdíjpénztár megkeresése alapján volt lehetőség.
Kézbesítési vélelem
A kézbesítési vélelem szabályaival kapcsolatos módosítás – az adóhatóság által korábban is követett jogértelmezést törvényerőre emelve – kimondja, hogy az adóhatóság a kézbesítési vélelem beálltáról adóhatósági döntés kézbesítése esetén sem értesíti az adózót. Más közigazgatási hatósági eljárásokban – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint – hatósági döntés (határozat, végzés) kézbesítése esetén az ügyfelet külön értesíteni kell a kézbesítési vélelem beálltáról. Adóeljárásban a külön értesítés nem indokolt, mivel az adóhatóság valamennyi határozatát, végzését tértivevényes küldeményként adja postára, így az adózó a tértivevényes küldeményről szóló postai értesítés alapján értesül a kézbesítési kísérletekről, és rendelkezik a kézbesítési vélelem szempontjából lényeges valamennyi információval (kézbesítési kísérletek időpontja stb.)
Felügyeleti intézkedés iránti kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása
A korábban hatályos szabályok csak a felügyeleti intézkedés mellőzése esetében rendelkeztek úgy, hogy a felettes szerv végzés vagy határozat meghozatala nélkül tájékoztatja az adózót. A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a felügyeleti intézkedés iránti kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról alakszerű döntést kell-e hozni. A módosítás egyértelművé tette, hogy nemcsak a felügyeleti intézkedés mellőzése – azaz a kérelem érdemi vizsgálat mellett történő elutasítása -, hanem a felügyeleti intézkedés iránti kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása esetén sem hoz határozatot vagy végzést a felettes szerv.
2.12. Egyéb módosítások
Adószám-felfüggesztés alkalmazásának enyhítése adófizetési kötelezettség elmulasztása esetén
Az adószám-felfüggesztés kedvező gyakorlati tapasztalataira, eredményeire tekintettel a 2011. január 1-jétől hatályos módosítás hatályon kívül helyezi az adófizetési kötelezettség elmulasztásához kapcsolódó tényállás szabályozásában azt a korlátozó rendelkezést, amely szerint a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése nem minősül az adófizetési kötelezettség teljesítésének. A módosítás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fizetési kedvezményben részesülő, jogkövető adózók adószámát az adóhatóság nem függesztheti fel az adófizetési kötelezettség egy évet meghaladó nem teljesítésére hivatkozással a fizetési kedvezménnyel érintett adófizetési kötelezettség körében.
Értesítés törzsadatokról
A korábban hatályos szabályok szerint az újonnan alakult adózók részére tájékoztatást kellett küldeni a nyilvántartásba vett adataikról. Az elektronikus ügyintézésre (ügyfélkapu létesítésére) kötelezett adózók ugyanakkor törzsadataikat elektronikus úton bármikor megtekinthetik, így esetükben a külön értesítés szükségtelen, ezért a módosított rendelkezések szerint csak az elektronikus ügyintézésre nem kötelezett adózók részére kell az állami adóhatóságnak értesítést küldenie a nyilvántartásba vett adatokról.
Igazolás végkielégítésről
2011. január 1-jétől a végkielégítés adózására vonatkozó speciális szabályok megszűntek, ezért a módosítás hatályon kívül helyezte a végkielégítéssel kapcsolatos igazolásra vonatkozó külön rendelkezéseket.
Szokásos piaci ármegállapítás személyi körének bővítése
A módosítás megszüntette a társaságokra történő szűkítést, aminek következtében a kapcsolt viszonyban álló felek abban az esetben is előterjeszthetnek szokásos piaci ár megállapítására irányuló kérelmet, ha a felek egyike nem társaság (hanem pl. magánszemély).
Az adómegállapítási jogsegély alkalmazási körével kapcsolatos módosítások
A 2004. május 1-jétől a közvetlen adók körében adómegállapítási jogsegélyről szóló 77/799/EGK irányelvet átültető szabályokat módosító rendelkezések az irányelv szövegének megfelelően egyértelművé teszik egyrészt azt, hogy a jogszabályszövegben jelenleg szövegtagolási hiba miatt önálló jogcímként felsorolt kamat, igazgatási pénzbüntetés és pénzbírság valójában a közvetlen adókhoz kapcsolódó járulékos elemek; másrészt azt, hogy a kézbesítés iránti megkeresést az irányelv szövegének megfelelően nemcsak a főkövetelésekre, hanem a járulékos elemekre is ki lehet adni. Az adómegállapítási irányelv végrehatása során e jogharmonizációs problémák gyakorlati nehézséget nem okoztak.
Külföldi székhelyû vállalkozások magyarországi fióktelepei: folyamatban levő adóigazgatási eljárás alatti megszûnés esetkörének kizárása
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és közvetlen kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 23. § (2) bekezdése alapján fő szabály szerint a fióktelep jelenleg sem törölhető a cégjegyzékből, ha a fióktelepen keresztül folytatott tevékenységgel kapcsolatban hatósági eljárás (ezen belül adóigazgatási eljárás) van folyamatban: E rendelkezés a gyakorlatban az adóhatósági és cégbírósági nyilvántartási rendszerek összehangolatlansága miatt nem érvényesült. A Ctv. 56. § (1) és (5) bekezdéseit, 62. § (4) bekezdését, valamint az Art. 128/A. § (5) bekezdését módosító, 2011. január 1-jétől hatályba lépő rendelkezések együttesen biztosítják, hogy a cégbíróság a jövőben a külföldi vállalkozás belföldi fióktelepét mindaddig ne törölje a cégjegyzékből, amíg a fióktelep ellen adóigazgatási eljárás van folyamatban.
Elővezetés
A Ket. rendelkezései szerint elővezetésnek abban az esetben van helye, ha a személyes megjelenésre kötelezett személy a második idézésnek sem tesz eleget. Az adózás rendjéről szóló törvény – a Ket. rendelkezéseitől eltérően – már az első szabályszerű idézés elmulasztása esetén is lehetővé teszi az adózó illetőleg képviselője, alkalmazottja elővezetését. Az adóellenőrzés során ugyanakkor az esetek jelentős részében – különösen felszámolási eljárás hatálya alatt álló adózók ellenőrzése esetén – az eljárás eredményes lefolytatása érdekében szükséges azon személyek meghallgatása, akik az ellenőrzéssel érintett időszakban voltak az adózó képviselői, alkalmazottai. Különösen a felszámolási eljárás alatt álló adózók esetében gyakori, hogy a társaság volt képviselői, alkalmazottai nem működnek együtt az adóhatósággal, az első idézésre nem jelennek meg, a második idézés pedig már kézbesíthetetlennek bizonyul (például a küldemény „ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezik vissza az adóhatósághoz). Az elővezetésre vonatkozó, módosított rendelkezés ezért lehetővé teszi, hogy az adóhatóság már az első idézés elmulasztása esetén elrendelje az adózó korábbi képviselőjének, alkalmazottjának elővezetését.
Minősített adózók
Minősített adózóvá válhatnak az átmeneti fizetési nehézséggel küzdő adózók is. A korábban hatályos szabályok szerint csak az az adózó válhatott minősített adózóvá, aki (amely) fizetési könnyítés vagy adómérséklés iránti kérelmet az elévülési időn belül nem terjesztett elő. Az új szabályok szerint minősített adózóvá válhat az az adózó, aki (amely) egy naptári éven belül – összesen együtt vagy külön-külön – legfeljebb két alkalommal terjesztett elő fizetési könnyítés vagy adómérséklés iránti kérelmet.
Adóügyek intézése elektronikus úton
Az Art. 175. §-a – egyebek mellett – felhatalmazást ad az adópolitikáért felelős miniszter számára, hogy az adóügyek elektronikus intézésére vonatkozó eljárások keretében rendeletben szabályozza az elektronikus úton intézhető adóügyek tekintetében az eljárás módját és technikai feltételeit. A törvénymódosítás lehetőséget biztosít arra, hogy – az adóügyek elektronikus intézésének szabályairól szóló 34/2007. (XII. 29.) PM-rendelet módosítása útján – az elektronikus úton intézhető adóügyek köre bővüljön, ezáltal az ügymenet gyorsul, egyszerűsödik.
Használatbavételi engedély megküldése
Az ügyintézési idő lerövidítése érdekében az építésügyi hatóság az ingatlan fekvése szerint illetékes állami adóhatóságnak is megküldi a használatbavételi engedélyt, így a lakóház építésére biztosított négyéves kedvezményt igénybe vevő ügyfelek ügyeit nem csak a négy év elteltével, hanem már a használatbavételi engedély kiadásakor le lehet zárni.
Külföldi szervezet
A külföldi szervezet társaságiadó-kötelezettségének 2011. január 1-jétől történő hatályon kívül helyezésére tekintettel a módosítás a külföldi személyek közül a külföldi szervezetet kivette a melléklet szabályai alól.
Egyéni vállalkozók tevékenységadatainak átadása a KEK KH részére
Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (új Evtv.) hatálybalépésével az egyéni vállalkozók tevékenységi kör bejelentésével kapcsolatos eljárásrend módosult: fő szabály szerint egyablakos rendszerben és szakmakódalapon kellett a bejelentést teljesíteni az egyéni vállalkozók alapnyilvántartását vezető szerv (a KEK KH) és az okmányirodák útján. Az új eljárásrend gyakorlati alkalmazása során részben az alapnyilvántartás szakmakód szerinti bejelentésre való visszaállítása, részben a háromszereplősre bővült hatósági oldal (KEK KH okmányirodák állami adóhatóság) miatt kisebb inkonzisztenciák jelentkeztek a KEK KH alapnyilvántartásában és az adóalany-nyilvántartásban az egyéni vállalkozók által bejelentett tevékenységi kör adatállományát érintően.
E probléma feloldására az Art. 184. § (4) bekezdésében szereplő, 2011. január 1-jétől hatályba lépő rendelkezés az állami adóhatóság egyszeri adatátadási kötelezettségét írja elő a KEK KH részére. Az adatátadás a következő két adatkört érinti:
– a 2008. december 28-2009. december 27. között időszakban az egyéni vállalkozók alapnyilvántartásának „szakmakód-mentesítése” miatt kizárólag az állami adóhatósághoz, szakmakódszámon bejelentett tevékenységi kör adatok csoportját, valamint
– a 2009. december 28-2010. december 31. közötti időszakban a körzetközponti jegyzők és a KEK KH közreműködésével visszaállított, fő szabály szerint egyablakos bejelentési rendszerben jogértelmezési-jogalkalmazási problémák miatt a közvetlenül az állami adóhatósághoz, változásbejelentés keretében bejelentett tevékenységi kör adatok csoportját.
Az adatátadás eredményeképp a KEK KH mint az egyéni vállalkozók alapnyilvántartását vezető szerv a 2008. december 28.-2010. december 31. közötti időszakra vonatkozóan is teljeskörűen és az állami adóhatóság nyilvántartásával egyező adattartalommal rendelkezhet az egyéni vállalkozók szakmakódadataival.
„Egycsatornás” engedményezés visszaállítása
Az állami adóhatóság felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló, a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíj-biztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot megillető követeléseinek engedményezése esetében megszűnik a pályáztatás rendszere, az adóhatóság az előzőekben említett követeléseit a Magyar Követeléskezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaságra (MKK Zrt.) engedményezheti.
vissza az elejére